A badacsonyi bejegyzésem lavinát indított el, és ez nagyon helyes. A fiatal borász, Havasi Csaba halála ugyanis közügy. Az elmúlt években valamennyi politikai párt a szőnyeg alá söpörte azt a jelenséget, amelyet mindannyian ismerünk, s amelyről korábban kizárólag a Jobbik beszélt. Mintha az elmúlt években megoldódott volna ez a probléma, mintha Farkas Flórián és a kormány cigányügyi programjai hatásosak lettek volna.
A badacsonyi gyilkosokat azért neveztem „szabolcsi belső migránsoknak”, mert a Facebook csak ennyit enged.
Pedig, ahogy korábban tudtuk, most is tudjuk, hogy vannak olyan szubkulturális közösségek, ahol a bűnözés menő, és ahol a teljesen felesleges, eltúlzott brutalitás, értelmetlen agresszió a divat. S ennek igenis köze van a badacsonyi gyilkossághoz, sokkal több köze, mint amiről most a helyi és országos politikusok és a média beszél. Hiába tiltják be ezután Badacsonyban a közterületi alkoholfogyasztást, ez csak a szokásos mellébeszélés része.
A Mi Hazánk a lényegre fog rámutatni, de most a legfontosabb, hogy példaként állítsuk a társadalom elé azoknak a biztonsági őröknek a hőstettét, akik leállították és elfogták a két gyilkológépet. Látom, hogy néhány hozzászóló nem akarja érteni, hogy mi történt, ezért még néhány információ: A zord külsejű, nagydarab gyilkosok a háromfős társaságból egy embert már leütöttek, és Csabát kezdték verni, a harmadik fiatalember pedig elszaladt segítséget kérni. A kb. 200 méterre, az épületek mögött, közterületen tartózkodó civil biztonságiak voltak, akik a helyszínre futottak segíteni. Megérkezésükkor a támadók még verték, rúgták a földön fekvő Csabát, akinek a közelében a barátja feküdt a füvön (akit szintén halálra verhettek volna, miután Csabával végeztek), amikor a fiúk leállították, elfogták és a rendőrség megérkezéséig visszatartották az ekkor már siránkozó, rosszarcú gyilkosokat.
Gyengébbek kedvéért újra: A harc közben a kigyúrt gyilkosok megpróbáltak a kocsijukkal elmenekülni és az autóból pisztolyt fogtak az őrökre, akik erre paprikafelhőt fújtak az autóba, mire a támadók a kb. 10 méterre lévő árokba hajtottak, így sikerült megállítani őket. Miközben társai a gyilkosokat őrizték, Péter barátom 45 percig küzdött Csaba életéért, mert a mentők csak azután értek a helyszínre (egy civilben ott tartózkodó orvos hölgy segített aztán Péternek).
Azért kell kitüntetni Pétert és a többi őrt is, mert példát mutattak bátorságból, emberségből. Örülök, hogy a badacsonyi önkormányzat már be is jelentette, hogy kitüntető oklevelet adnak át nekik.
A Mi Hazánk elnöksége tegnap döntött a Magyar Életért-díj alapításáról, amelyet elsőként Péternek, a badacsonyi hősnek adunk át október 23-án a Corvin közben.
Dúró Dóra parlamenti képviselőnk pedig az Országgyűlésben fordul a belügyminiszterhez annak érdekében, hogy a badacsonyi őrök állami kitüntetést is kapjanak. A példamutatáson túl ez azért is fontos, mert tudjuk, hogy sok esetben éppen a bűnözőket megállító hősök ellen indítanak a végén a bűnözők védelmében eljárást.
Manapság nem könnyű hőssé válni, a tegnapelőtti bejegyzésem alatt is megjelent egy-két hős- és mítoszgyilkos hozzászóló, akik baromi okosan, otthonról a fotelből próbáltak a biztonságiakba belekötni, hogy hát azért ők sem akkor hősök, és talán nem is úgy történt minden, ahogy mondják stb. Én az újraélesztési kísérletet videófelvételen is láttam. Korunk kútmérgezőinek, a hősöket is leszólóknak egy Napóleontól származó idézetet ajánlok:
„Túl későn születtem: már nem lehet semmi nagy dolgot véghezvinni… Igen, elismerem, hogy szép karriert futottam be; mégis mekkora a különbség az ókorhoz képest! Vegyük például Nagy Sándort. Miután meghódította Ázsiát, Jupiter fiává nyilvánította magát, és ezt az egész keleti világ el is hitte neki. Nos, ha én kijelenteném, hogy az örökkévaló Isten fia vagyok, és elindulnék, hogy hálás köszönetet mondjak neki ezért, útközben minden kofa kifütyülne. A népek ma már túlságosan felvilágosultak; már nem lehet semmi nagy dolgot véghezvinni.”
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
