Vita Puzsér és Toroczkai között. Őszintén: komolyan megemelkedett szememben Toroczkai.
Puzsér nyomta a rögeszméjét, az “István a nyugatot választotta, tehát mindenki aki a nyugatot kritizálja, az magyarellenes” című lemezt. Ezzel nem is foglalkozom, mert egyrészt marhaság, másrészt már részletesen cáfoltam, lásd itt.
Puzsér persze se nem vak, se nem ballib, azaz világosan látja mi a probléma a mai nyugattal. Szóval mint hajótörött a deszkába kapaszkodik az egyetlen kimagyarázó érvbe: igen, a mai nyugat nem az, amit István “választott”, ez igaz, bajok vannak, de a nyugati “alapértékek” olyanok, hogy kitermelik idővel a gyógyszert.
Puzsér kb. olyan, mint amilyenek a nyugati őszinte kommunisták voltak a szovjet időkben, akik szembesültek azzal, hogy a marxista elmélet által ígértek nemigen vannak kapcsolatban a kelet-európai valósággal, de se azt nem akarta mondani, hogy baj van a marxizmussal, se azt, hogy a kelet-európai valóság rossz. Maradt az a ködös érv, hogy igen, sok a baj, de még így is jobb, mint a kapitalizmus, s aztán majd a rendszer “kigyógyulja” ezeket a hibákat. Itt aztán jöhetett még egy Marx-idézet is, mert Marx okos ember volt, s ezt még előre is látta, lásd “ez természetesen eleinte csak a tulajdonjogba és a polgári termelési viszonyokba való zsarnoki beavatkozások útján történhetik, tehát olyan rendszabályok útján, amelyek gazdasági szempontból elégteleneknek és tarthatatlanoknak látszanak, amelyek azonban a mozgalom folyamán túlhajtanak önmagukon” (Kommunista Kiáltvány).
A gond csak az, hogy se a szovjet rendszer nem tisztult ki, se a nyugati nem fog. S ezt nem is teheti meg. A mai liberalizmus nem tévút, hanem a rendszer egyenes főútvonala.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
