A méltán legendás néhai Fehérlófia Könyvesboltban ismertem meg a gyakorta borostás képű, kissé réveteg tekintetű, eleinte szófukar, de bemutatkozásunk után egyre közlékenyebb – helyesebben szókimondóbb – JPP-t. Akkor még alig sejtettem, hogy a szignó mögött megbújó Józsa Péter Pál egyike azoknak, akik arra tanítják az embert, hogy lehetőleg soha ne a külső után mondjuk ki végső ítéletünket a belsőről.
Idővel egyre többször találkoztunk – legtöbbször a Fehérlófiában, vagy ahogyan szinte mindenki mondta, aki oda rendszeresen betért, a „LÓ”-ban –, s arra lettem figyelmes, hogy egy-egy szóval, mondattal mennyibe telibe talált mindig. „A civilizáció csak addig működik, amíg nem esik az eső” – volt vissza-visszatérő szójárása. Aztán hamarosan megismerkedtem az általa szerkesztett folyóirattal, a „Pannon Front”-tal – ami eredendően havilap lett volna, de idővel már csak hébe-hóba érkezett, viszont akkor falta az ember. Idővel munkatársa lettem magam is. Ha jó volt egy írás, leközölte, még ha időnként dohogott is a szerző egyik-másik véleménye miatt – mint ahogyan ez esetemben (is) volt, hogy megtörtént.
Volt, hogy engem is meghívott lakása mellett törzshelyére, a híres-hírhedt józsefvárosi Mária utcai borozóba. Bármennyire is szenvedélyévé vált Bacchus nemes itala, igazi éltetője mégis a film- és zeneművészet volt, Latinovits, Huszárik, s mindenekfelett Beethoven világa. De persze ugyanígy nagy – többnyire elfelejtett-elfeledett – magyar költőink, íróink legbensőbb élete is lebilincselte.
Hiányzik, egyre jobban hiányzik jelenléte, baráti hangja és – alázata. Mert bár nem volt ritka nála, hogy bizonyos maligánfok felett feltörtek belőle rejtett, másokon levezetett indulatai, de akkor is próbálta türtőztetni magát. Nem hagyta faképnél az embert vagy vágta rá az az ajtót, nem csapta le a telefont, de ha mégis olyasmit mondott, amit nem kellett volna, másnap vagy harmadnap felhívott és bocsánatot kért. Keresztények, katolikusnak vallotta magát, s noha nem tudom, hányszor, hova járt szentmisére, de azt igen, hogy keresztényebb volt nem kevés, magát katolikusnak valló kortársamnál.
Két éve ment el, ötvenkilenc nyomós év adatott neki. Törékeny testben lángoló lélek volt. Köszönöm, Istenem, hogy megismertettél Vele!
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
