Nagyon jó és megható látni ezekben a válságos időkben, hogy Orbán Viktornak legalább vannak boldog pillanatai, amikor ki tud szakadni a mai magyar valóságból, nem kell zavartatnia magát azon, hogy magyarok millió szegényednek el az infláció és rezsimegszorítások miatt, hiszen a napokban héberül gratulált az izraeli választások győztesének, annak a Benjamin Netanjahunak, kit Magyarország nagy barátjának nevezett, ahogyan arról korábban hírt is adtunk.
Iróniát elhagyva és komolyra fordítva a szót, minket viszont nem érdekel, mi van Izraelben, az viszont már annál inkább, mi folyik Magyarországon. Bár lehetne azzal az ellenvetéssel élni, hogy nem kell ebből ekkora ügyet csinálni, szuverén joga, kinek gratulál és kinek nem, de nyilvánvalóan tudjuk, hogy ez nem egyszerű gesztus, ez annál jóval több. Emlékezzünk csak, mit mondott nem is olyan régen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes.
A zsidó élet virágzik Magyarországon, reneszánszról beszélhetünk, a hagyományok megszakadása után az identitás megtalálásának korszakát éljük – fogalmazott nyáron Budapesten, a Zsidó Világkongresszus igazgatói fórumán. Ezért hát nagyon is adódik a kérdés, a magyarok reneszánszával hogy állunk?
Gondoltam, megnézem, mit ír erről a kormánypárti sajtó, és véletlenszerűen felmentek az egyikre, az Origóra. Látom, Nyugat-Európában óriási bajok vannak. Az egyre súlyosabb megélhetési válság miatt britek milliói kényszerülnek hiányosan étkezni. Sokan étkezéseket hagynak ki, hogy spóroljanak, jelentik ki.
Kétségtelenül nehéz tehát a helyzet az Egyesült Királyságban, csak ilyenkor óhatatlanul összehasonlítgatni támad kedve az embernek. Mert az Origo cikke nem egyedi eset, jellemző a teljes kormánypárti sajtóra, a köztelevízió híradójára, hogy úgy festi le a nyugat-európai állapotokat, mint akik gyakorlatilag az éh- és fagyhalál között választhatnak. Hangsúlyozzuk, elismerve azt, hogy ténylegesen nehéz helyzetben vannak, esik az életszínvonal és megélhetési válság fenyegeti őket (is).
Persze itt nagyon nem mindegy, mit takar egy brit vagy német életszínvonal-csökkenés, honnan hová süllyednek? Főként mit jelent, ha ezt magyar mércével nézzük? Mert ez a fajta kontextus mindig elmarad az ilyen cikkekből.
Bár Bencsik Gábor fideszes véleményvezér néhány hónappal ezelőtt arra ragadtatta magát, hogy azért van szükség a magyar haderő fejlesztésére, mert télen ostromolni fogják az osztrák–magyar határt a vacogó nyugatiak, azért talán még ő maga sem hitte, hogy ez valóban így van.
Maradjunk akkor most a brit helyzet összehasonlításánál a magyarral. Mint fentebb olvashattuk, 10% körüli az infláció. Magyarországon mennyi? Már augusztusban 15,6 százalékos volt az éves inflációs ráta Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint, ez azóta növekedett, ősszel már 20% körül voltunk, az élelmiszerek körében ennél is nagyobb volt a drágulás, egy év alatt átlagosan 30,9 százalékos áremelkedést regisztráltak.
Nem kell tehát közgazdásznak lenni ahhoz, hogy bárki megállapítsa, Magyarországon magasabb az infláció. De nézzük tovább, mert nem jelentéktelen, hogyan viszonyulnak egymáshoz a brit és a magyar fizetések. A KSH erősen kérdőjeles statisztikái arról számoltak be, hogy októberben nettó 330 ezer forint a magyar átlagkereset, a valóságban ennél alacsonyabb lehet, tekintve, hogy akkor járunk közelebb a valósághoz, ha az ún. mediánbért számoljuk, ez pedig már 300 ezer forint alatt van.
Azt természetesen le kell szögezni, hogy Nagy-Britanniában magasabbak az élelmiszerárak, a lakhatás is drágább, mint Magyarországon, de azért támpontot ad, mekkora az átlagkereset, ami viszont jelentősen magasabb, mint a magyarországi: megközelíti forintra átváltva az 1 milliót. S bár még ebből kiindulva sem állítjuk, hogy ott minden rendben, és nem ártanak nekik a szankciók, de a kormánypárti sajtó – szándékos – szemellenzős kettős mércéjére mindenképpen fel kell hívni a figyelmet.
S természetesen még véletlenül sem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy úgy gondolom, Nagy-Britanniában minden olyan mesés, dehogyis. Lassan már fehér embert is alig látni nagyvárosaikban, ebben a tekintetben nyilván jobban állunk, a szélsőséges liberalizmus is markánsabban el van terjedve, de a kettős mércére rá kellett mutatni.
Kissé messzire kanyarodtunk tehát a mazel tovtól, de a kérdés továbbra is égető: mikor jön el végre a magyarok reneszánsza?
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
