„A történet kezdete, mint mindig, a tökéletességre való törekvésről szól. Egészen életem kezdetétől arra voltam kiélezve, hogy egy okos, sikeres és mosolygós nő legyek, tökéletes testtel, nem mellesleg megállás nélkül ragyogva”
– írja Szilágyi.
Ezután ismerteti röviden gyerekkorát: „husi gyerek voltam”, a fogyás érdekében a szülei beíratták balettre és ritmikus gimnasztikára.
„Remek kezdés volt, hogy kialakuljon bennem egyfajta kellemetlen érzés a testemmel kapcsolatban.”
Idővel egyre több sikert ért el a sportban és a tanulásban, így ennek az érzésnek alárendelt mindent, de a környezete is ebbe az irányba tolta.
„Hétköznapokon reggel 5-től este 11-ig rohantam edzések és az iskola illetve magánórák között. Hétvégéken még több edzés még több tanulás. Nem volt megállás, nem volt pihenő.”
Sokszor enni sem volt ideje, de nem foglalkozott vele, mert csak az érdekelte, hogy teljesítse szülei, edzői és tanárai elvárásait. A jó eredmények után még nagyobb célok érkeztek, ehhez többet kellett adnia magából, de végül elfogyott.
„Megszűnt a határ köztem és a másoknak való megfelelés között. Nem voltam a saját életemnek szereplője többet.”
A teste már jelezte, hogy ereje végét járja, de nem hallgatott rá, így vészesen közeledett a holtpont.
„Lassan, de annál biztosabban a stressz, a helytelen étkezés és a megfelelő pihenés nélkül bekövetkezett a holtpont. A testem és az elmém is megtört.”
Ez abban jelentkezett, hogy az iskolában egyre kevésbé tudta használni az agyát, valamint egyre kevesebb edzést tudott végrehajtani. A testsúlya ingadozni kezdett, a hasa fájt.
„De nem lehetett megállni, mert az elvárások nyomtak tovább…”
Betegség
Először a stressz miatt kezdte hánytatni magát, ettől megijedt és segítséget kért, de csak hárítást kapott, nem igazán foglalkoztak a problémáival. Innentől belekerült egy ördögi körbe:
„…elhittem, hogy ez a büntetésem. Személyre szabott bűnhődés, amiért nem tudok 100%-ot nyújtani. Gyenge vagyok, és megérdemlem.”
A bulimiájáról nem szeretne részleteket megosztani, de annyit leírt, hogy gyakorlatilag a szokásává vált, bárhol, bármikor, versenyeken is. Az uralma alá hajtotta ez, nem tudta megállítani, nem ismerte be magának, hogy bajban van, mert félt.
Két évvel ezelőtt aztán realizálta, hogy ez az életforma felemészti, szó szerint. A hasa folyamatosan fájt és rosszullétek gyötörték, már a bőrén is észrevett változásokat. Orvoshoz fordult.
„A májam, a vesém, az inzulinom és az összes vitaminom és hormonom instabilan működik.”
Beismeri, hogy nem csak mint sportoló, hanem mint hétköznapi ember sem egészséges, mert másokért szeretett volna élni.
„Elárultam saját magamat.”
Változás
Most már túl van élete legnehezebb időszakán, senkinek nem kívánja, amit átélt. A változás már elkezdődött, de még hosszú út vár rá:
„Még most is nehéz az étkezéssel való viszonyom és a bulimiával való küzdelem is, de tudom, hogy jó úton vagyok, mert nem félek már szembenézni a gyengeségeimmel.”
A teljes szöveg Szilágyi Liliána honlapján olvasható.
(fotó: Béli Balázs/Alfahír)
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
