A magyar társadalom kb. fele tömeghisztériába esett: Brüsszel Péter imádat lett.
Szokatlan dolog, nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges.
Amolyan Rorschach-teszt jelenség ez: belelátják a vágyaikat emberek olyan valamibe, aminek nincs is semmilyen tartalma a valóságban. Hiszen a Tisza Párt nem úgy lett népszerű, hogy valamit állított vagy népszerű embereket emelt fel, ezzel aztán közkedvelést okozott, hanem egyedül azzal a kijelentéssel, hogy ő az „egyetlen esélyes kormányváltó erő”, s ezt tömegesen elhitték bármiféle bizonyíték nélkül.
Ehhez a legközelebbi jelenséget 2001-ben láttam Bulgáriában, bár az se volt ennyire durva.
Akkor a 2001. júniusi választások előtt 3 hónappal hazatért a volt bolgár cár, II. Szimeon. Pártot alapít, a pártjában lévő vezető emberek 95 %-a teljesen ismeretlen személy, aki a közéletben korábban semmit nem tett. A párt nem hirdet semmilyen értelmezhető programot, nem hangzik el semmi konkrétum, tulajdonképpen a 2 fő állítás, hogy „amikor eljön az ideje, megmondjuk” és „800 napon belül érezhető jólét lesz„.
Persze a párhuzam Brüsszel Péterrel sántít, hiszen Szimeon nem volt egy senki. Egyrészt 6-9 éves kora között egyszer már bolgár államfő volt (nyilván ez jelképes volt, helyette egy 3-tagú államfői tanács végezte a tényleges államfői feledatokat), másrészt 1990-2001 között sok interjút adott, s járt Bulgáriában többször (állandó jelleggel 2001 előtt Spanyolországban élt, annak idején, amikor ki lett utasítva Bulgáriából 1946-ban, pár év egyiptomi tartózkodás után 1951-ben Franco adott neki véglegesen menedékjogot). Szóval maga a személy ismert volt, csak az nem volt ismert, hogy mit akar csinálni.
Meg fontos szempont volt, hogy édesapja – III. Borisz – rendkívül népszerű volt mind életében, mint később. Az általános elképzelés az volt, hogy Szimeon az apja második kiadása.
Aztán így a semmivel kapott Szimeon pártja 43 % szavazatot, megnyerte a választást, a parlamenti mandátumoknak pedig pontosan az 50 %-át szerezte meg. Egyedül is meglett volna az abszolút többsége, kb. 52 % – ami nagyon ritka egy arányos választási rendszerben -, csak két kamupárt akadályozta meg, melyek az ő nevével kampányoltak, hasonló pártnévvel, így megtévesztettek pár tízezer embert.
A mechanizmus ugyanaz volt: Rorschach-teszt – mindenki belelátott valamit.
Egyébként én is rá szavaztam, bár sose hittem neki, de tudtam, megjelenése felborítja az addigi bolgár pártrendszert, s ezt pozitívan értékeltem. S nem is csalódtam: teljesen megváltozott az addigi politika, hogy „vörösök” (posztkommunisták) küzdenek a „kékekkel” (poszt-antikommunisták) , mellettük meg ott a harmadik számú erő, a török párt.
S ami teljesen azonos volt: a volt cár hívei között kialakult egy fanatikus réteg, pont mint a Tisza esetében. Ezek minden kicsit is kritikus kérdést ellenséges propagandának minősítettek. A cárista suttogó propaganda minden állítását viszont vakon elhitték, a legabszurdabbakat is. Sőt, a hívek maguk is kitaláltak abszurdabbnál abszurdabb ígéreteket a cár nevében! Csak érdekességképpen említek 5-öt:
- mindenki kapni fog 5 ezer dollár vissza nem térítendő mikrohitelt – amikor bárki elmondta, ez kb. 35 milliárd dollár lenne, miközben a cár teljes vagyona ennek kb. a 0,01 %-a, azaz képtelenség, a válasz az volt, hogy a cár nem a saját pénzét osztja szét, hanem titokzatos pénzemberekét – mondanom se kell, semmi ilyesmi nem történt,
- arab sejkek hatalmas befektetéseket fognak végrehajtani az országban, ez sose látott fejlődést hoz, Bulgária lesz a Balkán hongkongja – az érv az volt, hogy Szimeon közeli barátja a marokkói király, ami persze tény, de ebből sehogy se következik a hatalmas pénzbeáramlás – s nem is lett semmilyen beáramlás,
- a kérdésre, hogy hogyan lesz képes kontrollálni a cár a parlamenti képviselőit, lévén ezek teljesen ismeretlen emberek, a válasz az volt, hogy ezek alaposan ki lettek válogatva személyesen a cár által, meg egyébként is, neki olyan csodás módszerei vannak, melyek megakadályozzák a képviselőik elpártolását – aztán persze, több képviselő is a cár ellen fordult, s semmi se tudta ezt megakadályozni,
- olyan szigorú pénzügyi rend lesz, hogy minden adó be lesz szedve, 0 % lesz az adóeltitkolás, így hatalmas pénzek jönnek majd be a költségvetésbe – arra az érvre, hogy még a legendásan kőkemény adóztatású Svédországban is csak 85-90 % az adóbehajtás aránya, a válasz az volt, hogy „a cár jobb, mint a svédek”,
- világhírű szakemberekből álló szakértői kormány lesz, mely mindent megold – itt én is mondtam, „szakértői kormány” nem létezik, s persze így is lett, semmivel se volt jobb a cári kormány az előzőeknél, sőt talán még korruptabb is lett a szokásosnál.
S mindezt komolyan elhitték sokan. Aztán 10 fanatikus cáristából 9 már bőszen szidta a cárt pár év múlva. Már azt a hasznosat se ismerték el neki, amit tényleg megcsinált.
Én viszont nem csalódtam benne, mert eleve nem hittem el ezeket a szövegeket. Amire számítottam, azt meg teljesítette, nekem ez elég volt.
Szóval a szavazóinak 90+ %-a nagyon kiábrándult. Mivel az egészbe olyat láttak bele, ami nincs ott. A pártja 2005-ben már csak 20 %-ot kapott és második helyre szorult, 2009-ben pedig a parlamenti küszöb alá esett. 2009-ben maga Szimeon vissza is vonult a politikából, azóta nyugdíjas életet él feleségével együtt, immár állandó lakhelye Szófia, korábbi állandó madridi lakóhelyét feladta, jelenleg 88 éves. (A volt cár 4 fia teljesen távol áll a bolgár ügyektől, nem is beszélik a nyelvet, egyedül egyetlen lánya tanulta meg a nyelvet, persze ő is spanyol anyanyelvű, s ő az egyetlen aki kiváltott magának bolgár személyazonossági okmányokat, gyakran jár Bulgáriába, azaz van valami valós kötődése is az országhoz.)
S mi volt a probléma? Három fő dolog: hozzá nem értés, PR-hibák, személyzeti politika. Lássuk egyenként!
Hozzá nem értés: Szimeon nem volt felkészítve az ország vezetésére. Nem is lehetett felkészítve, hiszen amikor Bulgáriában élt, még kisgyerek volt, fel se merült, hogy tanítani kellene az országvezetésre. Aztán meg 9 évesen külföldre került, már nem volt ki tanítsa. Szóval egy teljesen szürke átlagember életét élte. Valószínűleg gyerekként nélkülözött is volna, ha Franco nem biztosított volna a családnak alapvető feltételeket: házat állami pénzen, majd spanyol diplomata útlevelet neki személyes alapon, anélkül hogy spanyol állampolgár lenne (Szimeon nem vette fel a spanyol állampolgárságot, édesanyja révén jogosult olasz állampolgárságáról is lemondott, maradt csak bolgár, hiszen úgy vélte, egy bolgár cárnak nem lehet a bolgáron kívül más állampolgársága). Később is csak felesége révén lett anyagi helyzete jó, egy szupergazdag spanyol arisztokrata családból származó nőt vett feleségül.
Szóval Szimeon nem értett a politikához kb. semmilyen szinten, tapasztalata nulla volt.
Egyébként emberileg abszolút tisztességes alak, nem lehet ellene kifogás, dehát ez kevés egy ország vezetéséhez.
Aztán a rossz PR: aki túl sokat ígér, az bukik, mert bármit is teljesít, az mind kevésnek fog tűnni.
Végül a katasztrofális személyzeti politika.
Egyrészt sikerült olyan szakembereket maga köré toboroznia, akik a politikához nem értettek. Egy időben a Szófiai Egyetemen fél jogi kara a cári pártban volt, az egyiket még ismertem is személyesen, mert az illető kutyája barátkozott az én akkori kutyámmal, s tőlem kb. 150 méterre laktak.
Másrészt sikerült lelkes elmebetegeket bevonzani.
Harmadrészt szimpla szerencselovagokat, akik persze azonnal hátat fordítottak a cárnak, amint jobb ajánlatot kaptak.
Én valami ilyesmit jósolok Brüsszel Péter esetében. Vicces lesz látni a hőbörgést a jövő évi választások után.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
