Nem kizárólag a politikai korrektség mindenhová beférkőző alattomosságának korát éljük, de a videójátékok világában a remake-ek, remasterek, feldolgozások, újragondolások időszakát is. Ez egyszerre jelent jót és rosszat. Jót abban a tekintetben, hogyha a feldolgozás, újragondolás jól sikerül, akkor régi emlékekkel, régi klasszikusokkal élhetjük át újra kedvenc történeteinket, játékainkat. Rosszat természetesen akkor, ha a próbálkozás kudarcot vall. Ettől függetlenül a nagy remake és remaster lázban azért csak ott suttog a kisördög a fülünkben: vajon azért születik belőle ennyi, mert nincsenek új, eredeti ötletek? A választ mindenkinek a saját fantáziájára bízom, annak is, aki nem játszik videójátékokkal, ugyanis a kérdés, illetve állítás a filmvilágban is ugyanúgy megállja a helyét.
A politikai korrektség persze a felújításokat is elérte. Volt példa arra, hogy ma már „nem vállalható” szegmenseket, jeleneteket, részleteket vágtak ki egy alkotásból, vagy éppen beleraktak újakat, amelyek „jól illeszkednek” napjainkhoz. Utóbbira már a sorozatban is született példa a Dead Space újragondolásának esetebében, aki nem olvasta és kíváncsi rá, itt eléri.
Aki a 90-es években ismerkedett meg a videójátékok varázslatos világával, annak valószínűleg egyáltalán nem kell bemutatni a Tomb Raider első három, klasszikus részét. Az intelligens és szexi régészlány, Lara Croft történetei azóta új részeket is megéltek, készültek belőle filmek, valamint kapott egy új, modern trilógiát is gyönyörű grafikával, érdekes (na jó, néha pusztán „nagyjából érdekes”) történettel, látványos játékmenettel.
Minden adott volt tehát – és itt is volt az ideje – hogy az eredeti trilógia is ráncfelvarrást kapjon, s ez mostanra meg is történt, igaz, nem teljes újragondolásról van szó, „csupán” egy felújításról. Az oly sok mém alapjául szolgáló szögletes mellek eltűntek (persze csak ha az ember él a modernebb grafikai móddal), a fenék még feszesebb lett, de persze nem maradhatott el a „figyelmeztetés” sem útravaló gyanánt.
Igen, jól olvassa, a Crystal Dynamics gondozásában készült felújítást ellátták egy politikailag korrekt szöveggel is:
Írják mindezt egy kevesebb mint 30 éve készült trilógiáról (igen, ez nagy időnek hangzik, de az ilyen röhejes írások azt sugallják, mintha ezer évek teltek volna el). Persze, aki rendszeresen néz különböző streaming szolgáltatókon keresztül régebbi filmeket, annak sem lesz ez a módszer feltétlenül idegen, ugyanis rendszeresen megjelennek hasonló üzenetek ezen szolgáltatók kínálatában is. Mondjuk ilyen esetekben már azért is hálát adhatunk, hogy legalább nem törölték őket, ahogy ez a Tomb Raider esetében sem történt meg:
Természetesen nem jófejségből hagyták meg a tartalmakat, vagy azért, mert a mű igenis így teljes, hanem, hogy „tanuljunk a káros tartalmakból”, de a lényeg ugyanaz, tanulni meg a rosseb fog belőlük. Mondjuk elég nehéz is lenne úgy tanulni, hogy még a Crystal Dynamics csapata sem mondta meg, melyek pontosan a kifogásolt részek, de legnagyobb valószínűség szerint az egyik ilyen a 3. részben van, ahol a bennszülött szigetlakók „állatszerű halálsikolyokat” hallatnak, amikor legyőzik őket. Minő szörnyűség!
Mondjuk Lara Croft karaktere legalább megmaradt a modern időkben is olyannak, akire jó ránézni (milyen polkorrekt és finom megfogalmazás!) és szívesen fogadja el főhősnőnek az ember. Ugyanis mostanában arra is láttunk több példát, hogy a nyugati fejlesztőcsapatok egész egyszerűen elcsúfítják, elrondítják a női karaktereket a „realizmus” égisze alatt. Teszik ezt nyilván különböző ronda véglényekből álló feminista szervezetek és az LMBTQ-lobbi hatására. Csak nehogy ezt is elkiabáljam és a következő részben már Lara is leszbikus és/vagy ocsmány lesz…
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Az előző rész: "Sokszínű" modolás – Videójáték-ipar a modern világban (V. rész)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
