Moliére, francia drámaíró remek komédiát írhatott volna arról a Milánó melletti iskola igazgatójáról is, aki a muzulmán és más nem keresztény diákok iránti tiszteletből betiltotta a karácsonyt.
Moliére óta Tartuffe a képmutatás, hatalomvágyó ember szimbóluma, aki ájtatos modorával teljes önfeladásra bírta rá, és kiforgatta a vagyonából az őt befogadó családfőt.
A francia drámaíró remek komédiát írhatott volna arról a Milánó melletti iskola igazgatójáról is, aki a muzulmán és más nem keresztény diákok iránti tiszteletből betiltotta a karácsonyt. Az iskola nem
engedélyezte a hagyományos karácsonyi éneklést, helyette „télkoncertet” akartak tartani vallásos dalok nélkül. A keresztény szimbólumok is tiltólistára kerültek, nem lehetett volna betlehemezni sem. (Ismerős ez a volt szoci országokban felcseperedetteknek is: Mikulásból Télapó, karácsonyból fenyőünnep.)
Az igazgató ellen felkelt a nép és a bevándorlás ellenes Északi Liga is, leszólt a miniszterelnök, és tiltakozott a katolikus egyház, így aztán kénytelen volt lemondani. Az MTI szerint az olaszországi muzulmán közösségek is „feleslegesnek” tartották az iskolaigazgató döntését, hangsúlyozva, hogy az olasz állami iskolákba járó muzulmán vallású diákok közül soha senki sem akadályozta meg a keresztény karácsony iskolai megünneplését.
Az igazgató túlzott reakciójának azonban lehetett némi, de nem jogos alapja. Döntését az AFP hírügynökségnek azzal magyarázta, hogy a muzulmán gyerekek a tavalyi karácsonyi ünnepélyen sem énekeltek, sőt szüleik még a színpadról is lehívták őket.
Emlékezetes, épp egy éve annak, hogy a világ egyik legnépszerűbb futballcsapata, a Real Madrid eltávolította címeréből a keresztet, mert az nem tetszett a klubot támogató Abu-Dzabi Nemzeti Banknak. Az európai ember tehát maximálisan toleráns, főleg, ha az arabok pénzéről van szó. De időnként még ingyen is hajlandó megtagadni saját hagyományait, hogy ne sértse az „iszlám érzékenységet”. Míg például az Egyesült Arab Emirátusokban, melynek Abu Dzabi is része, egyáltalán nincs vallási tolerancia. Bár a gyakorlatban nem üldözik a más vallásúakat, a nem iszlám tanok terjesztése és térítés elvileg büntetendő. A törvények szerint a keresztény templomokhoz nem lehet harangtornyokat emelni, még a kereszt megjelenítése is tilos – írta az Egyesült Államok Külügyminisztériumának 2012-es jelentése.
Miközben az Iszlám Állam tömegesen végzi ki a keresztényeket Irakban és Szíriában, addig Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban már sok helyen nem lehet áldott karácsonyt kívánni, csak „happy holidays”-t. Norvégiában is elgurult a gyógyszer. A bevándorlási hivatal nemrég azt javasolta a befogadóállomásoknak, hogy a menedékkérők szállását tegyék „vallásilag semlegessé.” A legtöbb helyen ezt úgy oldották meg, hogy levették a kereszteket a falról, ha pedig a padló mintázatán látszott egy, akkor szőnyeggel letakarták azt. A cél, hogy ne bántsák meg a muszlim menekülteket. – írja a Local.no alapján az Index. Aztán később a hivatal visszavonta a „vallási semlegességre” vonatkozó kérést, mert nyilván nagy volt a felzúdulás. Hiszen ezek az intézkedések teljesen szembemennek a közhangulattal.
Hollandiában történt néhány napja, hogy valakik disznófejekkel tiltakoztak egy menekülttábor létrehozása ellen. Az ausztriai Királyhidán a lakosok útlezárással akarnak tiltakozni a tervezett konténertábor miatt. A német kancellár népszerűsége egyre zuhan, a bevándorlást ellenző AfD a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint, a zöldeket beérve, már 10%-on áll. Bár Németországban a CSU betiltaná a burkát, Merkel menekültpolitikája nem sokat változik. A fortélyos tolerancia igazgat.
Egyelőre még kevesen észlelik, hogy a tartuffe-ök befészkelték magukat az otthonokban, és a nyugat-európaiak hajbókolnak nekik. Houellebecq jól állapítja meg Behódolás című regényében – amely a negyedik kiadásánál tart Magyarországon -, hogy Európát az iszlámnak nem szükséges lerohannia, elég csak megfélemlíteni néhány terrortámadással, és idővel mindenki feltartja a kezét. Az ügybuzgó, berezelő csinovnyikok most még csak karácsonyi ünnepélyeket tiltanak be, feszületeket takartatnak le, aztán mire felocsúdunk, körmeneteket állítanak le, templomokat záratnak be.
Moliére írja a Tartuffe-ben Orgonról, a hiszékeny családfőről:
„De amióta így Tartuffe-ért odavan,
Csúnyán megváltozott: buta, gyámoltalan.
Testvérnek nevezi, s nem drágább a családja,
Sem anyja, hitvese, sem saját fia, lánya.
Már senki másra, csak rá bízza titkait,
Az pedig okosan megszabja tetteit.
Becézi, öleli, gyöngédség fogja őt el.
És úgy bánik vele, akár egy szeretővel.”
(Fordította: Vas István)
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
