Emlékszünk, hogy röhögött a liberális sajtó a no-go zónákon? Már nem röhögnek.
Emlékszünk, hogy röhögött a liberális sajtó a no-go zónákon? Már nem röhögnek. Röpke két év alatt a liberális kollégákhoz is bekopogtatott a valóság.
Egyik kedvenc tételem a liberális sajtóban a no-go zónák konzekvens tagadása volt. Amikor a magyar kormány a no-go zónákról beszélt, a 444 például – éppen két éve, 2016 márciusában – hosszas cikkben röhögte körbe Szijjártó Pétert. „Jót röhögtek a berlini magyarok a kormány no-go zónáján” – tudtuk meg Horváth Bencétől, aki szerint nyilván a megerőszakolt nők, a megvert melegek és zsidók esetei is irtó viccesek.
„Ezeket az agymosott híreket kapják az arcukba folyton, és akkor persze, hogy az ismerősök aggódva hívnak, hogy ugye jól vagyunk, és hogy a mostani helyzet miatt inkább elhalasztanák az utazást” – idézték például egyik olvasójukat. A cikk szerzője szerint tehát például a berlini no-go zónákról beszélni „egyszerű ostobaság”. Ez volt a liberális kollégák álláspontja.
Volt, mondom, mert ma hirtelen az Index és a 444 is felült a „habonyi propagandabiciklire”, „lakájfirkászokká degradálódtak”, azaz „fullba tolják az orosz álhíreket”.
Vagy eddig szörnyen nagy tévedésben voltak.
Más lehetőség nem nagyon van, ugyanis nagy betűkkel hozták a hírt: a Willkommenskultur felkent Muttija is beismerte, hogy vannak Németországban no-go zónák. (Igaz, az Indexen a délután kettes hírt este hétre már apró betűs hírré szorították az olyan bomba leleplezések, mint hogy a keszthelyi gimnáziumban élő állatokat boncolnak.)
Mindez persze nem újdonság, teszik hozzá gigászi arccal, és úgy mintha eddig nem ők tagadták volna a no-go zónák létét,
és Merkelt kezdik el piszkálni, mint az Index, hogy miért nem mondja meg, hol vannak akkor azok a zónák. (Fel sem merül, hogy a német kancellár olyan belügyi jelentéseket kap minden nap készhez, amilyeneket egy újságíró egy évnyi kutatás után sem tudna produkálni?)
Igaz, a liberális kollégáknak korábban sem kellett volna messzebb menniük a valóság megállapításához, mint a nyilván szintúgy szélsőségesen idegenellenes Spiegel online kiadásáig, amely 2015-ben szólaltatta meg Rainer Wendtet, a Deutsche Polizeigewerkschaft német rendőri szakszervezet elnökét a témában: „Berlinben (…) vannak negyedek, ahol a kollégák alig merik megállítani az autóikat, mert tudják, hogy 40-50 férfi fogja őket körülvenni”. Wendt ezt a no-go zónákra vonatkozó kérdésre felelte, és félreértés ne essék: Németország kancellárja azt találta beismerni, hogy valóban léteznek olyan területei országának, ahol az állam teljesen elveszítette az irányítást.
Akár röhögni is lehetne a Tisztelt Kollégákon, de az a helyzet, hogy ők – tisztelet a kivételnek – tényleg ilyen kapcsolatban élnek a valósággal.
Addig nem néznének utána egy leellenőrizhető jelenségnek – vagy Uram bocsá’, csinálnának helyszíni riportot –, amíg Merkel be nem jelenti, hogy az évtizedek óta emelgetett téma, melynek szociológiai irodalma is van, létezik.
Mostantól akkor létezik. Hogy ezek után hogyan fognak beszámolni a no-go zónákról szóló hírekről, azt csak találgatni tudom. Egy valami biztos: migráció ügyében soha, semmilyen körülmények között nem hihetünk az Index-444 párosnak.
(Veszprémy László Bernát, mandiner.hu)
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
