A Katolikus Karitász és a Caritas Slovakia (SKCH) közös segélyszállítmánnyal érkezett november 30-án Munkácsra. Az élelmiszer- és higiéniai termékek mellett a most legfontosabbat, áramot és fűtést biztosító eszközöket hoztak Munkácsra. Tudósítónk és fotósunk a segélyszervezettel tartott az orosz bombázások miatt sötétbe borult Kárpátaljára.
Este öt felé járunk, két fiú elemlámpával megy hazafelé a koromsötét utcán. Nincs közvilágítás, az ablakok mögött is sötétség. Egy-egy elhaladó kerékpár, autó lámpája világítja meg előttünk az utat. Tíz nap óta napközben nincs áram Kárpátalján. Éjszaka néhány órára kapcsolják be, az emberek akkor kelnek fel mosni, főzni, fürödni. A Katolikus Karitász gyorsan reagált. Már a második generátor és kályha szállítmányukkal vagyunk úton Munkácsra. Ezúttal összefogással dolgozik a nemzetközi segélyszervezet. Egy októberben, szlovákiai, magyarországi és ukrajnai (kárpátaljai) karitászszervezetek vezetői részvételével tartott konferencián határozták el a közös fellépést, melynek első megnyilvánulása volt, hogy november 30-án Pozsonyból és Budapestről indult el két-két mikrobusznyi, közel öt millió forint értékű szeretetrakomány.
Az élelmiszer és higiéniai termékek mellett ezúttal fatüzelésű kályha, fabrikett, lámpák és generátor volt a raktérben. A szállítmányt a munkácsi Szent Márton Karitász fogadja. Meglepetés, hogy Lucsok Miklós munkácsi püspök eljött az átadásra. Fehér Ferenc igazgató köszönti az érkezőket. Köztük van Écsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazgatója, Miroslav Dzurech, a Szlovák Karitász (SKCH) főtitkára, Pavol Vilček, a Szepesi Egyházmegyei Karitász igazgatója.
Lucsok Miklós az egész püspöki konferencia köszönetét fogalmazta meg a karitász vezetőinek, és rajtuk keresztül a szlovák és magyar népnek is. „Ti kinyitottátok a szíveteket arra, hogy segítsetek azokon, akik tizedik hónapja vannak háborúban. Ezen a válságon csak együtt, egymást segítve tudunk átmenni. Válságos a helyzet, ezt éljük meg itt, és tudjuk, hogy ti is megérzitek Magyarországon és Szlovákiában is. Az összefogás, melynek most tanúi vagyunk, növekedés is. Nagyon örülünk, hogy ebben a fájdalomban ilyen egység, mély, igaz és szeretetteljes kapcsolat tud létre jönni. Kárpátalja püspökeként nagyon sok segítséget, szeretet és jót tapasztalok általatok..”
Az átadón Écsy Gábor elmondta: mindkét ország karitászszervezete kezdettől a háború sújtotta ország megsegítését szolgálja, de a közös fellépéstől nagyobb hatékonyságot remélnek. Miroslav Dzurech reményét fejezte ki, hogy ez az együttműködés nem csak ebből az egy napból áll majd. Pavol Vilček elmondta, júniusban a szepesi karitász segítségével pszichoszociális programot indítottak elsősorban menekült gyerekek és rajtuk keresztül szüleik támogatására, melyet Zsabej Edit, a Szent Márton Karitász munkatársa koordinál. Kilenc központba járnak Kárpátalja szerte munkatársaikkal, terapeutákkal, pszichológusokkal.
Mindkét fél kifejezte: együttműködésüket folytatni fogják. Ez csak a kezdet, sok lehetőség van közösen segíteni, ezek pedig közelebb hozzák népeinket egymáshoz, jobbá fogunk válni attól, hogy összefogunk – hangsúlyozták.
A munkácsi Karitász igazgatója, Fehér Ferenc megerősítette: „Szimbolikus a mai nap, amikor a szlovák és magyar karitász együttműködéséből adományt kapunk négy mikrobusszal. Köszönjük a háború elejétől kapott rengeteg segítséget mind a két szervezetnek. A szükség továbbra is fennáll. Mindig van bennünk egy félelem, hogy ez a segítség csökkenni fog és aztán a végén eltűnik. A tél közeledtével rendkívüli helyzettel állunk szemben.”
A helyzet valóban rendkívüli. A karitász szegénykonyháján ebéddel vendégelnek meg a munkatársak. Gázzal meg tudták főzni az ebédet, de fűtés nincs, a gázkazán működéséhez áramra is szükség van. Nehezített a vízellátás is, mert a szivattyúk működéséhez is áramra van szükség. Lucsok Miklós püspökkel és Fehér Ferenccel beszélgetve kiderül életük valósága.
A főpásztorral a 10 hónapja tartó segítségnyújtásról beszélgettünk. „Nincs más út, csak a segítés. Bírnunk kell, úgy élünk, hogy reggel felkelünk, és bírjuk. Egymást segítjük minden szinten. Lelkigyakorlatok, szentmisék, imák, és emellett sokat beszélgetünk. Nagy tapasztalat, hogy az emberi kapcsolatok erősödtek. A válság, a háború leegyszerűsíti az ember életét és gondolkodását. Ami fontos, az az ember, a kapcsolat, a szeretet, az egymásnak való segítség. A többi, hogy mi van és mi nincs, még az is, hogy órákon át nincs áram, víz, másodlagos. Ezen is átmegyünk. Az áramkimaradás – 18-20 órán át nincs áram – miatt többet vagyunk együtt, többet beszélgetünk. Egymásnak elmondjuk, ki hogyan éli át mindezt.
Fehér Ferenc elmondta: Munkács jelentős részén – 80% – csak éjszaka van néhány órára áram, akkor nem dolgoznak a gyárak, így tudják biztosítani a háztartásoknak az ellátást. A lakosság egész nyáron arra készült, hogy a háborús helyzet miatt gáz nem lesz, így elektromos készülékeket vásárolva kerestek megodást a télre. Ehhez képest áram nincs. Ferenc szomszédjában például egy hétgyerekes család lakik, fél éves a legkisebb. Egy hétig nem volt fűtésük. Nekik adtunk egy generátort, de be kell látni, mindenkinek nem tudjuk ezt biztosítani, ráadásul ennek a működtetési költsége, a benzin vagy a dízel, komoly költség, így a generátor csak időszakos megoldást biztosít. Az emberek mindenféle megoldásokkal próbálkoznak. Szomszédból hoznak vizet, tölthető lámpákat vásárolnak, gázpalackos tűzhelyet állítanak be. A munkácsi Szent József Óvodában sincs áram. A munkatársak otthon feltöltik a lámpákat, és azt viszik be reggel a csoportjaikba. A jövő teljesen bizonytalan.
Vajon bírni fogják az emberek? Nem ugrasztja-e egymásnak őket ez az embert próbáló helyzet? A határon a szokásos sorban állással találkozunk. De ez addig békés várakozással ellentétben most szóváltás alakul ki. Az emberek fáznak a kinti hidegben, és tudják, hogy otthon sem fognak felmelegedni. Feszültek, kimerültek, és még csak most jön a tél.
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
