Több mint 1600 éve rejtőzik a Duna mélyén – most újra előbukkant a római óriáshíd

Több mint 1600 éve rejtőzik a Duna mélyén – most újra előbukkant a római óriáshíd Vrabec Mária2026. 08. 09., v – 13:59

A Duna rendkívül alacsony vízállása ritka lehetőséget kínál a régészeknek Bulgáriában: ismét láthatóvá váltak egy több mint 1600 éves római híd maradványai, amely korának egyik leghosszabb folyami átkelője volt.

Az ókor egyik leghosszabb hídja volt

A hosszan tartó szárazság és a rendkívül alacsony vízállás ezúttal nemcsak a Duna vízhiányának súlyos következményeire hívja fel a figyelmet, hanem egy különleges történelmi emléket is felszínre hozott. Észak-Bulgáriában, Gigen település közelében újra előbukkantak a Kr. u. 328-ban átadott Constantinus-híd maradványai.

Az ókorban ezen a területen állt Ulpia Oescus római városa, ahonnan a több mint két kilométer hosszú híd a Duna túlsó partján fekvő Sucidava felé vezetett. A település romjai ma Románia területén találhatók.

A monumentális építményt I. Constantinus római császár uralkodása idején emelték, és Kr. u. 328-ban adták át a forgalomnak.

A több mint két kilométer hosszú átkelő a maga korában a világ egyik leghosszabb ismert hídjának számított.  Kr. u. 367-re azonban már használhatatlan állapotba került. 

Pusztulásának pontos oka nem ismert: a kutatók nem tudják, természeti katasztrófa, háborús esemény vagy más körülmény okozta-e a monumentális építmény végét.

A híd szerkezeti elemeinek nagy részét azóta a Duna vize rejti. Most azonban a folyó rendkívüli visszahúzódása lehetővé tette, hogy a régészek közvetlenül is megvizsgálják az egykori átkelő megmaradt részeit.

Versenyfutás az idővel

Pavel Popov, a pleveni Regionális Történeti Múzeum régésze szerint a jelenlegi vízállás páratlan kutatási lehetőséget teremtett. A szakemberek most az eredeti környezetükben tanulmányozhatják a híd alapozásának egyes elemeit, miközben részletesen dokumentálhatják azok jelenlegi állapotát.

Hírdetés

A pleveni múzeum kutatócsoportja drónok segítségével nagy felbontású légifelvételeket készített a folyómederből kiemelkedő maradványokról. 

A felvételek alapján pontosan feltérképezték a még látható alapozási vonalat, és felmérték a kövek fizikai állapotát is. A kutatók számára azonban minden perc számít. A most látható régészeti emlékek ugyanis csak átmenetileg kerültek szárazra. Amint a Duna vízszintje ismét emelkedni kezd, a római híd maradványai újra eltűnnek a folyóban, és várhatóan hosszú időre hozzáférhetetlenné válnak.

Német hajórocsok a Duna fenekén

A jelenség nem egyedülálló Európában. Az elmúlt időszak hőhullámai és a tartós szárazság több nagy európai folyó vízszintjét is jelentősen visszavetette. A Duna mellett például a Rajna egyes szakaszain is drámai vízszintcsökkenést figyeltek meg.

A visszahúzódó folyók olyan történelmi emlékeket is felszínre hoznak, amelyeket évtizedek vagy akár évszázadok óta víz rejtett. 

A szerb–román határ közelében  ismét láthatóvá váltak azoknak a német hadihajóknak a roncsai, amelyeket Walter Stettner Ritter von Grabenhofen altábornagy parancsára a német haderő 1944. szeptember 5–7. között süllyesztett el, hogy lelassítsa a szovjet előrenyomulást.

 A történészek szerint akár 200 német hadihajó is kerülhetett így a Duna fenekére, köztük a a német hadsereg kórházhajója is, amelyet a sérültekkel együtt robbantottak fel. A hajók így ugyan nem kerültek sem a szovjetek, sem a szerb partizánok kezére, ám Walter Stettner Ritter von Grabenhofen sorsa megpecsételődött. Az altábornagyot elfogták, és 1944. október 18-án Belgrádban kivégezték.

 

Nehezítik a folyami közlekedést

A hajóroncsok nyolcvan éve nehezítik a folyami hajózást a Vaskapu-szoros utáni hat kilométeres szakaszon, ahol csak egy szűk 50 méteres csatornán lehetslges a víziközlekedés. 

Ezért a szembejövő hajók gyakran több órát várakoznak, kerülésre vagy kitérésre ugyanis nincs lehetőség. A navigációs térképeken a Duna szerb–román határon található szakaszát fehér színnel jelzik, ami azt jelenti, hogy feltérképezetlen területről van szó.

Az utóbbi húsz évben többször is felmerült, hogy kiemelik a második világháborús hajókat a folyóból, ám ez csak 2022-ben kezdődött el, amikor az Európai Unió  16 millió eurót biztosított erre a célra.

 A huszonegy közül eddig hátrom roncsot emeltek ki a folyóból, négyet pedig mélyebbre ástak.  A munkát a máig aktív robbanószerek nehezítik, de épp ezek akadályoztták meg azt is, hogy kincskeresők, hogy a roncsokba bújva fosszák ki a hadihajók roncsait.

 


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »