Francia kutatók egy egészen rendkívüli, mintegy 7000 éves építményre bukkantak az Atlanti-óceánban, a breton partok közelében. A 120 méter hosszú, több tonnás gránittömbökből álló fal felfedezése alapjaiban változtathatja meg a korai part menti kultúrákról alkotott képünket.
A leletet Yves Fouquet geológus azonosította először egy lézeres technológiával készült térképen. A tengerfenéken kirajzolódó formáció annyira szabályos volt, hogy a kutató kezdetben mérési hibára gyanakodott. A rejtély megoldására búvárokat küldtek a mélybe: mintegy hatvan merülés során bebizonyosodott, hogy a jelenleg kilenc méterrel a vízszint alatt fekvő struktúra valóban emberi kéz munkája. A kutatók számára külön meglepetés volt, hogy a viharok és erős áramlatok ellenére a fal ilyen jó állapotban maradt fenn.
A szakértők az építményt az i. e. 5800 és 5300 közötti időszakra datálják, ami azt jelenti, hogy ezek a falak jóval régebbiek, mint a régió világhírű menhirjei és dolmenjei. Az International Journal of Nautical Archaeology folyóiratban publikált tanulmány szerint a lelet a korabeli emberek fejlett technikai tudásáról és társadalmi szervezettségéről árulkodik, hiszen képesek voltak hatalmas kőtömböket bányászni, szállítani és precízen elhelyezni.
A fal eredeti funkciója egyelőre kérdéses. Mivel építésekor a tengerszint jóval alacsonyabb volt, szolgálhatott védműként a víz ellen, de a szakemberek nem zárják ki, hogy halcsapdaként vagy vadászathoz használták. Yvan Pailler régész szerint a felfedezés új távlatokat nyit a víz alatti régészetben, és segít megérteni az őskori parti népesség életmódját.
Körkép.sk, Welt.de
Nyitókép forrása: AFP
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
