Az evangéliumban egyszer fordul elő, mintegy leheletfinoman, oldalról lép be a nagyheti történetbe Pilátus helytartó felesége, akiről Máté evangéliuma 27,19-ben ezt olvassuk: Mikor pedig (Pilátus) a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.
Nagyon tömör mondat ez. Nem véletlen, hogy William Wordsworth (1770–1850), az angol romantika költőnagysága nagy beleérzéssel így fogalmazott: „Krisztus passiójának, szenvedésének a történetében egyetlen olyan személy sincs, aki nyíltan vagy burkoltan védelmére kelt volna Urunknak, csak ez az asszony, a helytartó felesége”.
Ihlető, a háttérből is az Életért munkálkodó buzgósága a mi énekeskönyvünkben is szerzőként szereplő Anne Brontë testvérét, Emily Brontë-t óda megírására késztette. Az is figyelemre méltóvá teszi Claudia Procula személyét, hogy az 5. században keletkezett Nikodémus evangéliuma apokrif irat említi név szerint (Procula a latin, Prokla a görög változat).
Pál a 2Tim végén, a 4,21-ben említi. Kálvin szerint az álom, amiben sokat szenvedett, nem az ördögtől való, ahogyan azt Luther állította, hanem isteni ihletésű, ám ez sem ok arra, hogy szentnek tekintsék. Különböző iratok a századok során azt is közlik, hogy valójában prozelita zsidó nő lehetett, aki Jézus hatására tért át a keresztyén hitre, s amikor Tribunus, helytartó férjével a birodalom fővárosába, Rómába ment később, ott palotáját megnyitotta keresztyén testvérei előtt. Az egyiptomi kopt és az etióp ortodox egyházban kiemelt tisztelet övezi személyét.
A Máté evangéliumának idézett verse a latin fordításban az üzenet szót a missit (küld, üzen) szóval fordítja, ami valójában a misszió egyik alapszava. Az evangéliumi tudósítás alapján állíthatjuk: Jézus Krisztus inkognitós misszionáriusnője volt Claudia Procula a legmagasabb politikai és hatalmi körökben!
Legnyilvánvalóbb jele, hogy Pilátus hallgatott feleségére, aki addig ugyan Jézust valószínűleg nem látta, de hallott róla és érdeklődés támadt iránta szívében. Erre a késztetést álmában kapta.
A Bibliából nem ismeretlen az álmok, s a nagy álmodók szerepe, története. Elég csak a Jézus-történetben előforduló álmok életmentő szerepére utalnunk. József újszövetségi történetében az Úr angyala jelenik meg álmában, s biztatja: Ne féljen feleségül venni Máriát (Mát 1,20). Az újszülött Jézus életének megmentése függött attól, hogy József és Mária elmenekülnek-e Egyiptomba, amíg a heródesi gyermekgyilkosság veszedelme elmúlik. József erről álmában kapott utasítást az Úr angyalától (Mát 2,13).
Az álmok lehetnek eszközök, melyek Isten embereit, választottait, gyermekeit késztethetik olyan lépésekre, amelyek másoknak, s önmaguknak a további útját segíthetik. E tekintetben valóban igaz Petőfi verssora: Anyám, az álmok nem hazudnak. Így történt ez Claudia Proculával.
Ennek hatására eltanácsolta férjét attól, hogy beavatkozzon Jézus ügyébe. De ez nemcsak jó tanács volt, hanem sokkal több: bizonyságtétel, vallástétel Jézusról, inkognitóban.
„Csak” ennyi volt az ő alázatos evangéliuma: igaz embernek mondta Jézust. Dikaiosz – mindenestől igaz.
Amikor Jézus meghalt, a római százados, aki látta, hogy mi történt a kereszten, így fogalmazott: „Ez az ember valóban igaz volt” (Luk 23,47). Majd az Apostolok cselekedeteiben Péter bizonyságtételében így fogalmazott: „De ti a Szentet és az Igazat megtagadtátok…” (ApCsel 3,14). Azután István védőbeszédében jelenik meg ez a fogalmazás: „Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét” (ApCsel 7,52). János pedig levelében ezt írja: „Van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus” (1Ján 2,1/b). Claudia szinte közmondásos tömörséggel fogalmazott: Nihil tibi et iusto illi. Oldottabb, szabad fordításban: semmi neked, nem lesz bajod, ha megadod neki az igazságot (27,19).
Életének nem csak nagyheti üzenete: ő, Claudia Procula ott volt a helyén, ahová és amikor őt Isten rendelte. Az igazság mellett, az igaz ember és igaz Isten bizonyságtevői között. Akkor tette meg, amire a földre rendeltetett, amikor annak eljött az ideje. De akkor megtette, bármilyen felajzott, nyugtalan és veszélyes volt is a világ azon a történelmi nagyhéten. Van mit tanulni tőle!
Érdekes, hogy Pilátus felesége a modern korban számos versben, regényben és színdarabban szerepel. Aemilia Lanyer Salve Deus Rex Judaeorum (1611) című verseskötete egy azonos című verset tartalmaz, amelyben Pilátus felesége a fő szónok. Pilátus vétkezett azzal, hogy nem hallgatott feleségére (ellentétben Ádámmal, aki azzal vétkezett, hogy hallgatott Éva hangjára).
Friedrich Gottlieb Klopstock német költő, A Messiás című keresztyén eposzában (1748-tól 1773-ig részletekben jelent meg) Pilátus feleségét (úgy hívják Portiát) meglátogatja Mária, Jézus anyja. Kéri, figyelmeztesse férjét, ne vétkezzen Jézus kivégzésével. Portia ekkor álmodik a pogány filozófusról, Szókratészről, aki szintén figyelmezteti őt, hogy állja útját Jézus kivégzésének. Anne Catherine Emmerich elmélkedései (1833) nagymértékben megnövelték Pilátus feleségének (Claudia Proclesnek) ismertségét Nyugaton.
A szöveg Claudia Proclest olyan főszereplőként ábrázolja, akinek több álma van. A legjelentősebb, hogy Emmerich azt láttatja, Claudia Procles vászondarabokat küld Szűz Máriának, hogy feltörölje a vért Krisztus ostorozása nyomán.
Egy másik jól ismert 19. századi mű Pilátus feleségéről Charlotte Brontë Pilátus feleségének álma című verse. A Pilátus feleségével kapcsolatos irodalmi feldolgozások közül talán legismertebb Gertrud von Le Fort Die Frau des Pilatus (Pilátus felesége) című 1955-ös regénye. Le Fort úgy ábrázolja a szenvedést Claudia Procula álmában, hogy emlékeztet a tényre, misteint évszázadok során sok ember imádkozik a niceai hitvallás szavaival: „Szenvedett Poncius Pilátus alatt…”. Amikor Pilátus és Procula visszatér Rómába, titokban keresztény összejöveteleket szerveznek. Felvállalja Pilátus bűnösségét Jézus kivégzése miatt.
Pilátus feleségének, Claudia Proculának legkorábbi filmes ábrázolása a Golgota című francia filmben (Julian Duvivier, 1935) látható. A televízióban Pilátus feleségét Joan Leslie játszotta a Family Theatre 1951-es „Hill Number One” című epizódjában, és Geraldine Fitzgerald az 1952-es Studio One „Pontius Pilate” című epizódjában. A karakter filmes megjelenései közé tartozik a Diadal napja (1954, Barbara Billingsley), a King of Kings (1961, Viveca Lindfors) című film, amelyben Tiberius császár lányaként azonosítják. Az olaszok is megjelenítették a Ponzio Pilato (1962) és a The Greatest Story Ever Told (=A valaha volt legnagyobb sztori – 1965) alkotásokban.
Hope Lange Poncius Pilátus feleségét alakította az 1980-as The Day Christ Died (Az a nap, amikor Krisztus meghalt) című televíziós filmben. A Krisztus szenvedésében (2004) Claudia Procles néven ismert (és Claudia Gerini alakítja). Ebben a filmben Claudiának sikerül meggyőznie Pilátust, hogy ne ítélje el személyesen Jézust, de kudarcot vall, hogy lobbizzon nála Jézus közvetlen megmentése érdekében.
Vigasztalja Jézus anyját, Máriát és Mária Magdolnát, miközben törülközőt ad át nekik, hogy feltakarítsák Jézus korbácsolás következtében kiömlő vérét. Pilátus felesége szerepel a 2008-as The Passion című tévésorozatban is, amelyet Esther Hall alakít, és a 2013-as The Bible minisorozatban, amelyet Louise Delamere alakított.
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
