Adolf Hitler bizalmatlansága és paranoiája egészen odáig vezetett, hogy étkezései előtt minden falatot fiatal nőknek kellett megkóstolniuk. E kényszerű szerepre választott áldozatok közül Margot Wölk története az egyetlen, amely a nyilvánosság elé került.
Hitler paranoiája
Adolf Hitler köztudottan bizalmatlan volt még legközelebbi embereivel szemben is. Paranoiája odáig fajult, hogy minden étkezését előkóstolás előzte meg. Minden fogás előtt fiatal nőkből álló csoportnak kellett megízlelnie az ételeket, hogy kizárják a mérgezés lehetőségét – írja a Muy Interesante.
A kelet-poroszországi Farkasverem nevű főhadiszálláson, amely erődítményként szolgált a háború idején, fokozott biztonsági intézkedések voltak érvényben. Itt működött az a 12–15 fős női csoport is, amelynek tagjai napi szinten kockáztatták életüket azzal, hogy megkóstolták Hitler vegetáriánus fogásait. Az étel akkor számított biztonságosnak, ha 45 perc elteltével sem jelentkeztek tünetek a nőknél.
Margot Wölk vallomása
Margot Wölk több mint hetven évig hallgatott arról, hogy ő is a diktátor ételkóstolói közé tartozott. Csak 2012-ben, 95 éves korában törte meg a csendet. Elmondása szerint nem önként vállalta a feladatot, Berlin bombázása után kényszerrel telepítették át Kelet-Poroszországba. A Farkasveremhez közeli iskolában szállásolták el, ahonnan naponta kísérték az ebédlőbe.
Bár a menü változatos volt és kizárólag vegetáriánus fogásokat tartalmazott, a nők minden nap rettegve ültek az asztalhoz. Feladatukat nem utasíthatták vissza, a parancsmegtagadás akár halálbüntetést is jelenthetett volna. A csoport tagjai teljes elszigeteltségben éltek, sem egymással, sem a külvilággal nem beszélhettek a munkájukról, és soha nem találkozhattak személyesen Hitlerrel.
Erőszak, trauma és hallgatás
Margot szenvedése a háború vége felé sem ért véget. A szovjet csapatok előrenyomulása után a Vörös Hadsereg katonái többször is szexuálisan bántalmazták. Társai sorsa máig ismeretlen – csak ő élte túl a háborút közülük. Vallomását később regény és film is feldolgozta.
A diktátor kóstolói többnyire fiatal, politikailag semleges nők voltak. Néhányukat helyi munkásnőként választották ki, másokat – mint Wölk – a háborús körülmények sodortak ebbe a szerepbe. Habár történetük sokáig láthatatlan maradt, tanúságtételük megmutatja: a háború nem csupán a frontokon zajlott, hanem a hétköznapokban, civil otthonokban is.
A Harmadik Birodalom bukása után a kóstolók hivatalosan sosem kapták meg az őket megillető bocsánatot vagy támogatást. A hallgatás számukra a túlélés egyik formája volt.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
