Diplomáciai jelentések, titkosítás alól feloldott táviratok, a szemtanúkkal készített videók, korabeli berendezési tárgyak tanúskodnak a hatvan évvel ezelőtti eseményekről a brit követségen. A tárlathoz tartozó honlap interaktív idővonalán pedig a követségi dolgozók – többek között Leslie Fry brit nagykövet, Noel Cowley katonai attasé, Regéczy-Nagy László sofőr, Zalatnay István tolmács – visszaemlékezései alapján követhetjük nyomon a forradalom eseményeit.
„Valami nincs rendben. A kutatóintézet minket fogadó igazgatóját telefonhoz hívták. Visszatérve nyugtalannak tűnt. Elnézésünket kérte, és elmondta, hogy bekérették a budapesti minisztériumba” – olvashatjuk Leslie Fry magyarországi brit követ 1956. október 23-án reggel fogalmazott visszaemlékezését az 1956nézőpontok.hu oldalon.
Leslie Fry tapasztalt katona és diplomata volt, aki – mielőtt 1955-ben feleségével, Penelopeval Budapestre került – gyarmati tisztviselőként szolgált Indiában, majd a lisszaboni brit nagykövetségen dolgozott nagykövethelyettesként.
Amikor kitört a forradalom, Leslie Fry a követségi dolgozókkal együtt mindent megtett azért, hogy a brit külügyi minisztériumot megfelelően informálja a budapesti eseményekről. Az információk sokszor éppen maguktól a felkelőktől származtak, akik miután kiderült, hogy a követség az egyetlen hely, amely napi huszonnégy órás rádiókapcsolatban van a Nyugattal, folyamatosan keresték a követség dolgozóit, hogy tájékoztassák őket arról, mi történik a városban. Fry a forradalom idején maga is járta a várost, személyesen mentette a Budapesten rekedt brit állampolgárokat. És bár a londoni kormány az októberi eseményekre a kezdetektől Magyarország belügyeként tekintett, a követ azonosult a forradalmárok célkitűzéseivel. „Egyértelműen történelmi pillanatok ezek Magyarország hosszú, eseményekben gazdag históriájában. Kiváltságként éljük meg azt, hogy szemtanúi lehetünk az eseményeknek” – írta október 24-én. A brit külügyi tárcát táviratában sürgette, hogy a kormány fejezze ki a felkelőkkel való együttérzését, valamint hogy a nyugati hatalmak küldjenek Budapestre gyógyszerből és élelmiszerből álló segélyszállítmányt.
Korabeli berendezési tárgyak a brit nagykövetség kiállításán Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
A magyarországi eseményeknek a forradalom idején a követségen dolgozó két katonatiszt, W. D. David légügyi és Noel Cowley katonai attasé, valamint egy fiatal diplomata, Mark Russell is szemtanúja volt. Noel Cowley véletlenül látta az október 25-ei, Országház előtti lövöldözést. „A Parlament épülete előtti téren több ezer ember gyűlt össze békés tüntetés céljából. Teljesen fegyvertelenek, köztük sok nő és gyermek. A tömegre hirtelen géppuskatűz zúdult. Az áldozatok száma a saját becslésem szerint elérhette a hatszázat. […] A helyszínen tapasztalható borzalmas vérfürdő minden képzeletet felülmúlt”– emlékezett vissza.
A nagykövetség „szemei és fülei” a magyar munkatársak voltak. Regéczy-Nagy László a második világháborúban a Magyar Királyi Honvédség kötelékében szolgált, majd 1945-ben brit fogságba esett. Magyarországra visszatérve, 1948-ban sofőrként kezdett dolgozni a követségen. A kiállítás megnyitóján személyesen is megjelenő Regéczy-Nagy úgy emlékezett vissza a hatvan évvel ezelőtti életére, hogy munkaidejét egy nyugati demokrácia diplomáciai külképviseletén, estéit és hétvégéit pedig egy kommunista diktatúrában töltötte. A forradalom és szabadságharc idején közvetítői feladatokat látott el a követség és a forradalmárok között. A forradalom leverése után letartóztatták, tizennégy hónapon át rendszeresen kihallgatták, majd börtönbüntetésre ítélték. Hat év után szabadult.
Zalatnay István tolmácsként dolgozott a követségen, az ő feladata volt a forradalmárok kikérdezése, az általuk elmondottak lefordítása és a jelentések összeállítása.
Az 1957-es Time címlapja, az év embere egy magyar forradalmár Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
A kommunista hatalom ellenségként tekintett a nagykövetségi dolgozókra, megfigyelték őket, állítólag a szemközti Patyolat cégtáblájának o betűjébe kamerát rejtettek el. A követség ajtajában két ávós őr állt, akiknek az volt a feladatuk, hogy távol tartsák a magyarokat az épülettől. Nem meglepő, hogy Leslie Fry nem hitt a szovjet csapatok visszavonulásában: „Ha az oroszok szeretnék ezt az országot a kommunizmus uralma alatt tartani, erősítést kell küldeniük, és még erősebb elnyomást kell gyakorolniuk” – írta október 30-án keltezett táviratában. És bár vallotta, hogy az orosz erők visszavonulása kell hogy a brit kormány legfőbb célja legyen, november 6-án már nyilvánvalóvá vált számára: „végleg beindult az orosz úthenger”.
Budapesten végzett tevékenysége elismeréséül Leslie Fry később lovagi címet kapott. Regéczy-Nagy László a rendszerváltás után dandártábornoki rangban Göncz Árpád államfő munkatársa lett.
Noel Cowley-t a magyarországi rezsim nemkívánatos személynek nyilvánította, negyvennyolc órát adott arra, hogy elhagyja az országot.
W.D. David légügyi attasé a forradalom bukását követően négyszáz magyarnak segített elmenekülni az országból.
A brit nagykövetség hatvan évvel az események után is a Harmincad utca 6. szám alatt működik. Rendezvényükkel a magyar hősöknek kívánnak emléket állítani, akikre Leslie Fry így emlékezett: „A magyar nép a kétségbeesésből fakadó dacos bátorságról tett tanúbizonyságot. […] Meggyőződésem, hogy áldozatos tetteik nem voltak hiábavalók, sem hazájuk, sem a világ szempontjából.”
Nézőpontok – Az 1956-os forradalom és szabadságharc a brit képviselet szemszögéből – ez a címe a brit nagykövetségen most megnyílt kiállításnak.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
