Titkos adat lehet a marhahús eredete

Működik is meg nem is – jellemezték a hazai szarvasmarha-eredetigazolási rendszert a lapunk által megkérdezett piaci szereplők. Egy konkrét ügynek szerettünk volna utánajárni, de a vágóhidak és a hatóságok ellenállásába ütköztünk.

Megdöbbentő választ küldött lapunknak a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke. Miközben ugyanis az egész élelmiszerlánc nyilvános, Péterfalvi Attila szerint mégsem szükséges kiderülnie annak, hogy egy ominózus ügyben a levágott marhák húsa honnét származik.

Lapunk azért fordult a NAIH elnökéhez, mert miután az agrártárca, a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) Zrt. és a külügyi tárca nagy elánnal beharangozta, hogy megnyílt az út a magyar marhahús Kínába irányuló exportja előtt, lapunk kiderítette: összesen mindössze kétkonténernyi szállítmány jutott a föld legnépesebb országába az MNKH-n keresztül a Tendon Kft.-től. Ugyanennyi a Mikofami Kft.-től is, de az az MNKH nélkül. A mai napig nem igazolták ugyanakkor azt, hogy honnét származtak a Tendon Kft.-nél levágott állatok. Erre vonatkozó közérdekű adatigénylésünkre a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) a Heves Megyei Kormányhivatalhoz irányította lapunkat, arra hivatkozva, hogy a Kínába szállított marhahús exportbizonyítványát a Heves Megyei Kormányhivatal élelmiszerlánc-biztonsági, növény- és talajvédelmi főosztálya állítja ki és hitelesíti.

A kormányhivatal ugyanakkor némi hercehurca után – közérdekű adatigénylésünket elkeverték, ráadásul ez jóformán csak véletlenül derült ki – megtagadta az információ közlését, azt állítva: a konkrét adatok nem minősülnek közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatnak. Közérdekű adatigénylésünkre az MNKH a Tendon Kft. és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara tanúsítványát küldte el arról, hogy a levágott marhák Magyarországról származtak.

A Nébih sokadik levelezésünk kapcsán elképesztő módon azt javasolta: forduljunk bírósághoz az ügyben. Amikor továbbá a gyöngyösi Tendon Kft.-nél legutóbb a levágott marhák eredetéről érdeklődtünk volna, a tulajdonos nem adott információt, fia pedig lecsapta a telefont. Pedig a Tendon Kft.-nek, az MNKH-nak, a kormányhivatalnak vagy a Nébihnek elegendő lett volna a levágott marhák nyilvántartási adatait, úgynevezett „ENAR-számait” közölni lapunkkal. A szarvasmarha esetében több mint egy évtizedes múltra visszatekintő Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer (ENAR) által kiadott marhalevél ugyanis hatósági okmánynak minősül, amivel az állat azonosítható, nélküle az állat nem vágható le, azt a vágóhíd megkapja. A marhahús címkén is fel kell tüntetni a referenciaszámot vagy referenciakódot.

A Nébih honlapján működtetett szarvasmarha ENAR rendszerben pedig az állatokról nyilvántartott publikus adatok – a fogyasztók érdekében – bárki számára hozzáférhetők.

Fentiek kapcsán tett bejelentésünk nyomán az NAIH elnöke vizsgálatot indított, és kialakította állásfoglalását, amelyet megkaptunk. Az állásfoglalás sajnálatos módon jórészt a fent vázolt történtek és a jogszabályok ismertetéséből áll, amelyek végén jut Péterfalvi Attila arra a megállapításra, hogy a konkrét ügyben nem ismerhető meg az azonosítást lehetővé tévő adat. Vagyis az annyit emlegetett élelmiszerláncban nem kereshető vissza az eredet. A titkolódzás ez esetben érthetetlen, hacsak nem azt akarják eltitkolni, hogy a Kínába szállított marhahús nem magyar eredetű.

A húsmarhaágazat erősen exportorientált Magyarországon, piaci okok miatt leginkább a 300 kilogrammnál kisebb tömegű borjakat viszik ki. Ezekért időnként egymással versengenek a török, olasz, horvát, szlovén és görög vevők. Az exportigény annyi, hogy a magyar húsmarhatartók az igényeket nem is nagyon tudják teljesíteni. A hazai vágás legnagyobb részét a tejhasznú ágazatból kikerülő selejt tehenek teszik ki. Lapunk kereskedők körében végzett felméréséből is kiderült, hogy végesek a marhahús-szállítói kapacitások, sok esetben ezért szorulnak – főként dél-amerikai – importra.

Miközben a hazai marhahúsexport évi 95 ezer tonna, amúgy is erősen propagandagyanúsak azok a hírek, amelyek távol-keleti értékesítési sikerekről szólnak. A piaci szereplők korábban azt közölték lapunkkal, hogy öt olyan magyarországi vágóhíd is van, amely önállóan képes volna ellátni a hazai fogyasztói igényeket: Zalaszentivánon (Mikofami Kft.), Kalocsán (Kunság Élelmiszer-Kereskedelmi Kft.), Jászszentandráson (Ko-Bor Hús Kft.), Gyöngyösön (Tendon Kft.) és Hajdúnánáson (Lac-Hús Kft.).

A Földművelésügyi Minisztérium (FM) pedig legutóbb is azt közölte, hogy megkezdődhet a magyar marhahús szállítása – ezúttal Hongkongba. A hongkongi piacon legfeljebb néhány száz tonna magyar marhahús férhet el, a szaktárca tájékoztatása szerint azonban öt magyar vállalkozás kapott engedélyt a szállításra: Apajról, Dömsödről, Dunakesziről, Hajdúnánásról és Jászszentandrásról. A jász-szentandrási Ko-Bor Hús Kft. és a hajdúnánási Lac-Hús Kft. fentebb már szerepelt, Szomor Dezső szürkemarha-tenyésztő vágóhídja Apajon van, de a darabolás Dömsödön történik (ez a kettő tehát egy), Dunakeszin pedig nem is találtunk vágóhidat. Beszéltünk az utóbbi csoportba tartozó vágóhidassal, aki maga is meglepődött a cégét is tartalmazó hírtől, később pedig írásban is megerősítette: nagyon sajnálja, de egyelőre nincsenek megkereséseik Hongkongból.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 09. 01.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »