Hazánk fejlődése, nemzetközi megítélése az elmúlt 16 évben Orbán Viktorhoz és politikai mozgalmához kötődött.
Ha, május 9-én megtelik az Országház előtti Kossuth tér és az 1989–90-es rendszerváltás óta talán leghangosabban fognak zúgni a szabadság, szeretet, igazság és egy új korszakindítás jelszavai. De az eufória leple alatt már kezdetét vette a legyőzött politikai ellenfél megfélemlítése és kollektív bosszulása, és megindult a nagy tisztogatás, amely a mai nappal kezdődő új korszakindítás alappillérei közé tartozik.
Ma jelképesen megpecsételődik egy sorsdöntő fordulat, amely április 12-én indult meg, s amely mozgatóerőit és logikáját a magyar társadalom még nem értette és érthette meg.
A választási éjszaka óta eltelt 27 nap gyökerestől fordított ki egy 16 év alatt kialakult társadalmi rendet és semmisítette meg a nemzeti ellenállás szellemét, amelyet Magyarország testesített meg egyedül a liberális hegemóniával és a globalizáció áradásával szemben.
Amit idáig megértettünk, az az, hogy a választásra jogosult magyarok többsége leváltott egy számukra túl hosszú ideig érvényben lévő politikai jelképet és ezt helyettesítette egy politikai ellenjelképpel. Az Isten, haza, család helyett a jólét, önérdek és az Európai Unió került a társadalmi alapértékek kánonjába. Egy kicsit megkopott tollazatú öreg sas helyébe egy tollait ügyesen cserélgetni tudó kakukk lopta be magát a magyar történelem díszcsarnokába.
És míg az előbbi politikai vezető belátta a vereséget, gratulált a győztesnek és vállalta a felelősséget az elhibázott választási stratégiáért és kormányzási hibákért, az utóbbi fenyegetőzéssel és gúnnyal válaszolt, és személyes trófeaként kezelte a győzelmet.
Ma beiktatják Magyarország új miniszterelnökét és kezdetét veszi az általa képviselt kormányzási modell társadalmi próbája.
A konzervatív nemzeti oldal az elmúlt 27 nap alatt egy tövises utat tett meg; okok keresése, vád és önvád, reménytelenség és egy történelmi időn és téren kívüli állapot jellemezte az ébredést a vereségből. Vannak, akik demokratikus választásokba öltöztetett államcsínyt látnak az új politikai mozgalom kétharmados győzelmében, vannak, akik a magyar társadalom szuverén választását. Az idő választ fog adni arra, kik tapintottak rá az igazságra.
Miután lezajlik a Kossuth téri ünnepi szertartás, a fehér tornacipőben és slimfit jeansben kampányoló, diszkópartik és alkoholos kihágások által jelölt életmódot vivő és feleségét politikai célokból lehallgató 45 éves férfinak el kell foglalnia helyét az ország házában, igazítania kell magatartását a legmagasabb közjogi méltóság rangjához.
A mérce pedig magas lesz. A távozóban lévő miniszterelnök az „előbb filozófia, aztán politika” krédóját vallotta, rendszeresen fordított időt a politikatudomány tanulmányozására és hosszú távú nemzetstratégiában gondolkodott. Azon kevés politikusok egyike Európában, aki markánsan, kockázatot vállalva kinyilvánította, hogy a keresztény kultúra védelme és a gyökerekhez való tartozás nélkül megszűnik Európa. A polgári, konzervatív felfogáson nyugvó magyar modellt képviselte.
A magyar modell egyedisége megfogalmazása szerint abban állt, hogy magyarnak születni egy egyedi és különleges nemzethez való tartozás:
Olyan nyelven beszélsz, olyan észjárással helyezed el magadat a világban és a világot magadban, olyan igazságok és törvények szerint rendezed be az életedet, amely csak ránk jellemző. Ha magyarnak születtél, akkor egy veszélyeztetett fajtához tartozol, amelyet annyian, annyiféle módon és olyan hosszú időn keresztül akartak beszántani, hogy már a puszta létünk is politikai állásfoglalás.
A magyar nemzetnek a trianoni diktátum által 1920 után szomszédos államokban másodrangú állampolgári rangba kényszerített millióit a távozó miniszterelnök politikai mozgalma tekintette először a nemzeti megmaradás szerves részének. Folyamatosan támogatta intézményeiket, erősítette történelmi tudatukat és éreztette velük, hogy az anyaország őket egyenrangú polgárainak tekinti.
Ezzel szemben a ma felavatandó miniszterelnök legjobb esetben a dionüszoszi bon-vivant életfilozófiát képviseli. Nemzetstratégiáját, politikai programját még nem ismerjük. A Magyar nevet ugyan megörökölte elődeitől, de hogy a magyarság veszélyeztetettségét mennyire tudatosítja, heteken belül el fog dőlni.
A ma beiktatandő miniszterelnök választási kampánya során nemzeti zászlókat és trikolórokat használt díszletként, és úgy járta velük Erdélyt, a Felvidéket és a Vajdaságot, mintha folklórfesztiválra ment volna. A külhoni magyarság vezetőivel való választások utáni első tárgyalások során pedig rögtön megfenyegette őket és fegyelmezett politikai lojalitást követelt.
Az új miniszterelnöknek az EU-val való tárgyalásai során viszont színt kell vallania, és a migráció, a genderlobbi és a háború kérdéseiben az ö személyes döntése lesz, hogy a szakadék szélére állítja-e a magyarokat a többi európai nemzet mellé.
A távozó miniszterelnök elve az volt, hogy választási győzelem esetén nem kell mindent felszámolni, ami az ellenfélé. Ő 2010-ben úgy gondolta, legyen mindenkinek hely a nap alatt. Látta, hogy Nyugaton nem képesek kilépni a kizárólagos liberális keretek közül. Ezzel szemben, minden hiányosságával és hatalomtechnikai ficamával, ő egy plurálisabb, pezsgőbb és színesebb magyar politikai palettát teremtett.
A hivatalába lepő új miniszterelnök a pluralizmust a globalizált sokszínűség és a deviáns különbözőség befogadása elvén kívánja megteremteni, amelyből a társadalom hagyományos értékek alapján élni kívánó része ki lesz zárva.
Ma a Kossuth téren rendszerváltást ünnepelnek honfitársaink, akik a hanyatló Nyugathoz való feltétel nélküli csatlakozásra szavaztak. A hidegháború vége óta ez volna a harmadik magyar rendszerváltás. 1989 után a kommunizmus felváltása a liberális társadalmi renddel, 2010-ben a liberális rend ötvözése a nemzeti-konzervatív renddel, és ma, 2026. május 9-én az egyelőre arctalan és egyéni értékrend nélküli rendszerváltás, amely a régi leváltásán kívül semmi mást sem hirdet. A magyar történelmi tapasztalat, amely érzékenyen veszélyérzetet kristályosított ki, mintha elbódult volna. Hagytuk magunkat megosztani. Ez a sátán legtriviálisabb trükkje, amelyet a történelem során újra és újra sikerrel bevet.
A magyar társadalom egy része ma egy nemzetépítő korszakot és békeidőt búcsúztat, másik része egy maffiaállamot és hibrid rezsimet lát összeomlani és ünnepel. Egymástól ennyire elidegenedettek még sosem voltunk mi, magyarok, ennyire más nyelvet még sosem beszéltünk. Most lesz négy évünk arra, hogy megnevezzük a megosztottság okait és belülről indítsuk meg a nemzet egyesítését.
Hazánk fejlődése, nemzetközi megítélése az elmúlt 16 évben egy markáns gondolkodó személyiséghez és politikai mozgalomhoz kötődött. Ehhez hasonló, egyetlen vezető személyiség és koherens nemzeti politika által fémjelzett korszak a modern magyar történelemben csak a két világháború között létezett. A trianoni békediktátum által vizionált nemzeti megsemmisülést elutasító Bethlen István miniszterelnök képviselt csak hasonló politikai vonalat. Igaz, Európában, egy destruktív koherencia mentén, Angela Merkel kancellár is korszakot alkotott és irányította német precizitással hazáját és Európát a nemzetek pusztulása felé. Őt ezért a végzetes szerepért máig ünneplik és díjazzák.
Polgártársaim, ne támogassuk ezt az anomáliát és ma, május 9-től kezdjünk a tisztelet és elismerés nyelvén beszélni egy lezárult egyedi korszakról, akár hordozói, akár ellenzői voltunk. A kritika és a hibákkal való szembenézés mellett egy nagy államférfit és gondolkodót is búcsúztassunk ma legalábbis, mint az Országgyűlés oszlopos tagját az 1990-es rendszerváltástól eltelt 36 évben.
Egy olyan embert, akinek – ahogy G. Fodor Gábor politikai filozófus megfogalmazta – lelki merészsége volt ahhoz, hogy ne csak összetörje a kőtáblákat, de merjen utat törni, és ha nincs modell az új táblákhoz, létrehozzon egyet a nemzeti szuverenitás lencséjén keresztül. Ezeket a kőtáblákat pedig megőrizzük az egész nemzet számára. Tisztelet a távozó nagy harcosnak. Magyarország mindenekelőtt, a Jóisten mindannyiunk fölött!
Deme Katalin
A szerző az MCC Brussels volt vezető kutatója
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
