I. János Károly spanyol király bukását, majd lemondását egy elefántvadászaton való részvételének kitudódása indította el.
Nagy kérdés, melyik verzió kedvezőbb Magyar Péter számára a Kaprinyák István-féle oroszlánvadászati botrány esetében. Ha tudott róla, hogy a tiszás képviselő költséges luxushobbija egzotikus, főként afrikai vadállatok kilövése, és ennek ellenére vagy tán pont ezért lehetett a frakciójuk tagja, az elég súlyos hiba. Amennyiben viszont felületességből nem tudott róla az elvben kormányzó Tisza Párt elnöke, az meg éppen azért igen nagy baj. Egyszóval mindenképpen árnyékot vet az egész botrányos ügy a kormányra és főként annak fejére. Ne feledjük:
a Tisza pártszekta vezére maga kérkedett azzal, hogy minden képviselőjelöltjével személyesen fog elbeszélgetni a kandidálók kiválasztási folyamatában és meggyőződni a tiszás aspiránsok szakmai és morális alkalmasságáról.
Bármilyen hihetetlennek tűnhet első ránézésre, de éppen ezen körülmények miatt nem is Kaprinyák István felelőssége vethető fel elsősorban az egész oroszlánvadászati ügy apropóján. Ő pusztán hozta a formáját és még csak azzal sem vádolható, hogy suttyomban, titokban vadászgatott volna a luxusszafarikon. Közösségi oldalán tökéletesen transzparensen, kiterített oroszlános, mellette őt is ábrázoló profilképével hencegett el azzal, milyen nagyragadozókat, zebrákat és zsiráfokat lőtt ki, csak az nem szerzett róla tudomást, aki behunyta a szemét és nem nézte meg. Mérvadó emberek szerint ez a tevékenysége széles körben ismert volt amúgy is. Fölösleges tehát balos-tiszás berkekben nagy álmélkodást csapni és úgy tenni, mintha a meglepetéstől nem tudnának hová lenni.
Mi hát akkor az igazi nagy probléma a delikvens vérmes szabadidős mániájával? Csupán annyi, hogy egy vadkilövő specialistát civilizált kultúrvidékeken nem szokás országgyűlési, élő környezetért felelős bizottsági alelnöki poszttal megkínálni. Meg aztán oly nagy mennyiségű vadállat, oroszlán, aligátor, zebra, antilop és más effajta élőlény elejtésével kérkedik Kaprinyák úr, hogy
jogosan vethető fel a gyanú: talán ez a főfoglalkozása most is, nem az inkább mintegy melléküzemágként gyakorolt országgyűlési képviselőség.
Különben pedig miként lehet valaki az élő környezet elkötelezett híve, aki inkább holtukban, leterítve szereti látni a vadon élő állatokat? Másrészt kiderült a botrány folyományaként, hogy Kaprinyák elvtárs nemcsak tehetős, hanem egyenesen dúsgazdag, akinek van annyi tejbe aprítani valója, hogy a méregdrága, sokmilliós vadállatpusztítási szenvedélyének rendszeresen hódolhasson. Finoman szólva ez sem predesztinálja egy élő környezetért munkálkodó törvényhozási testület második vezetői tisztségére. Ezek a szafarivadászatok ugyanis nem is igazán nevezhetők vadászatnak, sokkal inkább az állatok egyfajta rituális kivégzésének, amiben a sportszerűségnek még a látszatára sem adnak. Olyasféle hóhérság, aminek távoli köze sincs ahhoz a vadgazdálkodáshoz, ami idehaza folyik.
Nem véletlen, hogy I. János Károly spanyol király bukását, majd lemondását egy luxusszafarin, elefántvadászaton való részvételének kitudódása indította el.
De érdekes az is: pár zebra tartásának híréből milyen hatalmas, hisztérikus műbalhét kanyarítottak a balos sajtóban, bárkinek a tulajdonában legyenek is az állatok. Az viszont, hogy valakik kegyetlenül lelövöldözik őket, semmilyen felháborodást nem kelt bennük – már ha garantáltan tiszás, azaz baloldali illető az elkövető.
Az oroszlánokhoz való negatív, gyilkos hozzáállás amúgy sem egyedülálló jelenség a Tisza Párt háza táján. Maga az élő környezetért felelős miniszter, még a nyíregyházi állatpark igazgatói minőségében elhagyatott oroszlánkölykök életben tartását helytelenítette egy felvétel tanúsága szerint. A sajtó nagy része az esetet eufemizálva azt írta: Gajdos László amiatt volt mérges, hogy nem hagyták elpusztulni a kisoroszlánokat. Holott úgy fogalmazott: „Miért nem hagyták megdögleni őket?” Ugye, hogy nem mindegy?
Úgyhogy Gajdos miniszter hiába próbál elhatárolódni nyilatkozataiban az oroszlánokat kilövő Kaprinyáktól, jobb, ha hallgat. Oroszlángyilkos szándékok, tettek kérdésében nincs mit a bizottsági alelnök szemére vetnie. Maximálisan kvittek lehetnek. Ahogy az őket magas pozícióba kiválasztó és segítő miniszterelnök sem mutogathat másra, s játszhatja meg a mit sem sejtő jóhiszemű, vétlen szereplőt, mert ezért a botrányért is neki kell viselnie a felelősséget!
Megyeri Dávid – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
