Az angol származású domonkos szerzetessel, világhírű és elismert egyházi íróval, Timothy Radcliffe OP bíborossal szeptember 27-én és 28-án több program keretében is találkozhattak az érdeklődők Pécsen. Előadást tartott a Magtár Látogatóközpontban, majd a Pécsi Tudományegyetemen, valamint szentmisét is ünnepelt a hívekkel a Jézus Szíve (Pius) templomban.
A Magtár Látogatóközpontban Felföldi László pécsi megyéspüspök köszöntötte a bíborost, akinek Pécsre érkezése jó alkalom volt az érdeklődők számára, hogy közelebbről megismerjék a neves teológus széles körben elismert munkásságát.
Radcliffe bíboros előadásában globális tapasztalataira támaszkodva festett aktuális képet a nyugati társadalmak helyzetéről és kihívásairól. Az esemény házigazdája volt, egyben az előadást magyar nyelven tolmácsolta Görföl Tibor teológus.
A domonkos bíboros a szokatlan barátságokról, azaz a barátság három bonyolult formájáról beszélt. Az első forma, amikor megbocsátásra van szükségünk egymással szemben (például háborús konfliktusok esetén); a második forma azokhoz az emberekhez fűződik, akikkel nem értünk egyet (például társadalmi megosztottság esetén); a harmadik forma pedig az idegenekkel kötött barátságok, melyet Európa legnagyobb jelenkori kihívásának nevezett a bíboros.
Pécshez kapcsolódva úgy fogalmazott: „Amikor kinéztem az ablakon, a székesegyházat és tizenkét szobrot láttam, amelyek tizenkét átlagos embert ábrázolnak: azokat a halászokat, akiket Jézus a barátainak nevezett. A barátságával felemelte őket arra a szintre, ahol már részesedhettek Isten életében.
A kereszténydemokrácia végső soron a szentháromságtanon alapul, ezért minden egyes ember egyenrangú.”
A megbocsátáson alapuló barátságokról
Folytatva Jézus példáját, Radcliffe bíboros kiemelte: Jézus megbotránkoztatta az embereket azzal, hogy barátságot kötött vámosokkal és prostituáltakkal, és hogy jól érezte magát köztük. Ez a viselkedés szembement azzal az ószövetségi tanítással, ami szerint a rosszaknak nem lehetnek barátai. Isten mégis olyanokkal kötött barátságot, akiknek nem volt jó hírük.
Közben Izrael népe vágyott rá, hogy lássa Isten arcát, de úgy tartották, hogy aki meglátja őt, az meghal. Isten arca végül megtestesült egy kis csecsemőben: testté és vérré lett, akinek csukva volt a szeme, és ez a csukott tekintetű istenarc jelent meg végül a kereszten is.
De hogyan láthatjuk meg ma Isten arcát? Mária Magdolna is csak azután ismerte fel Jézust húsvétvasárnap, amikor a nevén szólította – mondta a bíboros, hozzátéve, hogy a
Ide kapcsolta a bíboros a szinodalitást, melyről, mint mondta, sokan úgy vélik, hogy nem más, mint az egyház „demokratikus berendezkedése”, noha valójában arról szól, hogyan találkozunk Istennel, amikor egymással találkozunk. Akkor is meg kell látnunk Krisztust egymásban, ha gyűlölet és háború választ el minket. Hangsúlyozta, ha lassan haladva is, de
Az egyet nem értők barátságáról
Mai társadalmunkban olyanok kötnek egymással barátságot, akik valamiben egyetértenek, azonos meggyőződést vallanak. Ezek a kapcsolatok nagyon törékenyek, mert minden beszélgetés magában hordozza az egyet nem értés lehetőségét – figyelmeztetett Radcliffe bíboros. Akkor tudjuk hirdetni az evangéliumot, ha olyanokkal is kötünk barátságot, akikkel nem értünk egyet, mert a különbözőség termékeny is lehet. Ilyen a férfi és a nő közötti különbség is, ami az életünk forrása. A szerelmesek egymásra, a barátok egy irányba néznek: attól barátok, hogy ugyanazok a kérdések foglalkoztatják őket, még ha a válaszaik eltérőek is.
A Bibliában a legfontosabb beszélgetések mindig kérdések köré rendeződnek. Az első kérdése Istennek: „Ádám, hol vagy?” Majd pedig János evangéliuma végén Jézus megkérdezi Pétert: „Jobban szeretsz engem, mint ezek?” Máté evangéliumában Jézus utolsó szava is kérdés formát ölt: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Ezek a kérdések nem arról szólnak, hogy Isten ne tudná rájuk a választ. Arra hívnak minket, hogy a válaszadás által a mi életünk új irányt vegyen.
Nagyon hosszú folyamat ez, melyet egy hasonlattal szemléltetett az előadó: a láthatatlan méhei vagyunk, akik kiszívjuk a mézet a látható dolgokból, hogy elraktározzuk a láthatatlan raktárába.
Az idegenekkel kötött barátságokról
A nem szokványos barátságok harmadik csoportjának leírását Radcliffe bíboros annak a kifejtésével indította, hogy az egyház úgy született meg, hogy a zsidók megnyíltak az idegeneknek.
Éppen ezért a katolikus egyháztól elválaszthatatlan ez a nyitottság, és ily módon a nacionalista egyház önellentmondás. Példaként az ókeresztény plébániákat említette, ahol, mindig volt egy szoba az idegeneknek.
Ferenc és XIV. Leó pápa is beszédeikben folyamatosan hangsúlyozták, hangsúlyozzák az idegenek szeretetét.
Napjainkban Angliában és Franciaországban tipikusan idegennek számítanak a muszlimok, akiket többnyire nem veszünk észre – fogalmazott a nyugat-európai társadalmakban uralkodó tendenciákról az angol teológus szerzetes.
Majd figyelni kell a másikra, az idegenre. Ez a telefont görgető, figyelmet mellőző társadalmunkban nagyon nehéz. De meg kell tanulnunk látni egy olyan világban, mely csak az örök mában hisz.
A barátság kialakulása tehát lassú és hosszú folyamat, amely mindig újdonságot hoz: a húsvétvasárnap örök újdonságát. Különbözőségeinkből és az idegenekkel kötött barátságainkból pedig új felismerések származnak, a zárt világunkból egy új alakul. Hiszen mindnyájan képesek vagyunk rá, hogy Isten arcát meglássuk a másikban, hogy aztán majd az örökkévalóságban színről színre is láthassuk őt – összegezte mondandóját Timothy Radcliffe OP bíboros.
A találkozó kötetlen beszélgetéssel, majd a Pius templomban ünnepelt, koncelebrált szentmisével folytatódott, melyet Radcliffe bíboros Forrai Tamás SJ egyetemi lelkésszel mutatott be.
A pécsi látogatása második napján Timothy Radcliffe a Pécsi Tudományegyetem meghívásának eleget téve tartott előadást az érdeklődőknek a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar tanácstermében.
Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
