Káprázatos ötletek tárházát szellőztette meg a minap a zöldátállásért felelős bizottsági alelnök.
Káprázatos ötletek tárházát szellőztette meg a minap Frans Timmermans, a zöldátállásért felelős bizottsági alelnök az Európai Parlament környezetvédelmi bizottságának ülésén. Futok egy gyors kört. Aki nálam zöldebb, az már kék. Hosszú éveken át Ökoterroir cím alatt írtam környezetvédelmi publicisztikákat a Magyar Nemzetbe, riogattam rendesen, hogy ez lesz meg az lesz, ha nem térünk észhez, és hogy ez így tovább nem mehet. Ez is lett meg az is lett, de hagyjuk most az én szóltam előre kezdetű szólamokat, ám azt azért leírom újra, hogy szerintem fenntartható fejlődés sincs, ugyanis a fejlődésnek ez a változata egyszerűen fenntarthatatlan. Tehát egy kis radikális szellemi ökoterrorizmusért magam sem megyek a szomszédba, de azért többnyire igyekszem a realitás rögös talaján botladozni.
De lássuk inkább, miket vizionált Timmermans kolléga, látszólag annak érdekében, hogy ha már egyszer Vlagyimir Vlagyimirovics belelépett a gereblyébe, akkor rezegjen még a feje egy darabig, mint a macskáé a Tom és Jerryben. Azért mondom, hogy látszólag, mert nem is olyan régen volt már egy hasonló szankciózós hangulat a világban, miközben a legharciasabb arcok kötötték a legnagyobb üzleteket az oroszokkal. Mindeközben Timmermans azzal a javaslattal élt az európai polgároknak, hogy ne önzőzzenek, és vegyék ki szépen a részüket az Oroszország elleni fellépésekből. Csendben jegyzem meg, hogy azokban az országokban, amelyek jelentős mértékben függenek az orosz gáztól, ezek nem javaslatok lesznek vagy alternatívák, hanem maga a valóság. Jelesül az, hogy fűtsünk kevesebbet, közlekedjünk biciklivel, zuhanyozzunk rövidebb ideig és a ruháinkat mosás helyett inkább szellőztessük ki.
Egyszerű lenne mindezt elintézni azzal, hogy a holland szakember túltolt valami cuccot, mielőtt megpillantotta volna a kiutat a válságból, de inkább fűzzük tovább kissé ezt a bravúros gondolatmenetet. Mivel szinte már látom magamat, amint bicajoztam egy sportértékűt a legközelebbi városba, bevásárlás céljából (visszafelé egy dugig tömött lengyel csővázas hátizsákkal a púpomon), amitől jól kimelegedtem, esetleg meg is izzadtam, így aztán be sem fűtök, és egy cicamosdás után kihajigálom a ruháimat a hóra, hogy szikkadjanak reggelig. De ha akarom, hát fokozom. Mázlista vagyok, mert nálunk a faluban van patak (vidáman csörgedez), így amennyiben mégsem lennék teljes mértékben elégedett a szellőztetés hatékonyságával, oda is elkerekezhetek, egyenest a partjára, közvetlenül Iluska mellé, ügyelve arra, hogy egy röpke pillantást se vessek rá, nehogy munkahelyi zaklatásnak vegye mángorlás közben. Ha meg esetleg befagyna, hát majd mosok lékben, nehogy már az legyen, hogy nem veszem ki rendesen a részemet az amerikai érdekek képviseletéből! Abban az esetben viszont, ha ne adja isten nem lenne éppen kedvem ehhez a macerához, mert túlérzékenyített a Walt Disney, ahol a jelek szerint elfelejtették, hogy minden egy egérrel kezdődött, akár fel is gyújthatom a ruháimat, mert ugye az ember melegségre is vágyik.
Egy kicsit még a ruhadaraboknál maradva, mindeközben zsongás van a fehérneműszektorban is, betömődött egy eddig méltatlanul elhanyagolt piaci rés. A hír az, hogy Carmen Liu ruhatervező megalkotta az első olyan laposító és bújtató alsóneműt, ami kereskedelmi forgalomban is kapható. A lánglelkű feltaláló úgy tervezte meg a művet, hogy ellapítsa a medencetájékot, és elrejtse a férfi nemi szervek minden nyomát a viselőjét körülvevő emberek elől.
Liu egyébként biológiailag férfi, aki nőként azonosítja magát, de ez az ég egy adta világon senkit nem érdekel, felnőtt ember, azt tüntet el magán, amit akar, és ez vonatkozik a vásárlóira is, amennyiben szintén felnőttek. És amennyiben Liu mester felhívta szíves figyelmüket arra a mellékkörülményre, hogy a ruhanemű viselése meddőséget okozhat.
És felmerült még egy aprócska probléma. Liu termékei gyermekméretben is kaphatók. Ezzel a kis ajánlóval: „A Carmen Liu Kids a transzlányok és a nem bináris gyerekek számára könnyíti meg az utat. Mi vagyunk a világ első cége, amely meghallgatja a gyerekeket, akiknek szükségük van ilyen termékekre. Minden egyes termék azért van itt, hogy a gyerekeknek ugródeszkát nyújtson az önmegtaláláshoz.” Ugyanitt kifestő is rendelhető a témakörben. Na most, két dolog jutott eszembe azzal a begyöpösödött agyammal. Az egyik a régi Fradi-tábor egyik rigmusa, mely szerint lesz itt ruha, mert itt van Mucha. Kisvártatva meg az, hogy délelőtt tízre jól berúgnék, aztán ha kijózanodtam, megkeresném a törött szemüvegemet, lögybölnék magamra egy kis hideg vizet, hogy ne lennék már annyira büdös, összeszedném az ólból a kiszellőzött ruháimat, és felkeresném ezt a Liut. Elbeszélgetnénk egy kicsit a világról.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
