Alkalmi együttlétekre szolgáló “kéjbarlangot” építettek ki a Magyar Tudományos Akadémia egyik kutatóintézetében a lehető legnagyobb titokban – állítja a Riposzt informátora. Elmondása szerint szerint csak a beavatott professzorok kaphatnak speciális kódot, hogy igénybe vehessék a különös módon berendezett, egyébként “kutatói vendégszobának” titulált intim találkozóhelyet. Állítása alátámasztására egy rövid videó felvételt is közreadott a helységbe vezető titkos kódot kalandos úton megszerző, az MTA belső köreiből korábban elszármazó informátor. Többen úgy értékelik, hogy a lakberendező csakis egy kuplerájokon edződött vérprofi lehet, aki ügyesen egy légtérbe dizájnolta a vörös kárpitos, szívecskés franciaágyat és a kényeztető masszázsfürdőt.
Az ellenzéki érzületűek azzal tiltakoznak, hogy mindez csak egy koncepciós lejáratási kísérlet, a szoba nem is létezik, vagy ha esetleg véletlenül mégis, akkor sem kéjbarlang. Azért rövid gondolatkísérletként képzeljük el, hogy milyen arcot vágna az a messzi földről érkezett számítástechnika professzor, akit a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Intézetében (SZTAKI) egy olyan szobába vezetnek be, ahol az ágyon sok mindent lehet csinálni, de normálisan aludni biztosan nem.
Abban a feltevésben viszont minden bizonnyal sok igazság rejlik, hogy az állítólag az MTA-ban folyó üzelmek leleplezésének egyik indítéka az is lehet, hogy az MTA korábban nemzetközi hisztériakeltéssel szegült ellen a tudományos akadémiát és általában a tudományos kutatást racionalizálni akaró kormányzati törekvéseknek. Nem lehet kérdés, hogy a diverziógyanús “gender-ideológia” és egyéb “bölcsész tudományok” felszámolására irányuló kormányzati törekvések lényegében indokoltak, hiszen ezen irányzatok tudományos volta és társadalmi haszna egyaránt erősen megkérdőjelezhető. Ennek ellenére demonstrált még februárban nemzetközi petícióval saját racionalizálása és a “CEU elüldözése” ellen az MTA:
Az idézett szöveg, főként annak utolsó mondata különösen leleplező. Nyilvánvalóvá teszi, hogy az MTA elszabadult ágyúnaszádként fordult szembe az ország kormányzatával. Azért a férfigyűlölő gender ideológiáért, gender-feminizmusért, szélsőliberális hordalékért álltak aki, amelynek ikonikus “tudományos” központja a CEU. Szögezzük le: a külföldi pénzből működtetett társadalommérnöki bomlasztás, az ügynöki diverziós tevékenység nem tudományos munka. Így nem is esik a tudományszabadság körébe az az áltudományos mocsok, amit ők “bölcsészetként” akarnának eladni. Senkinek sem szükséges megijednie, amikor az MTA egyes politikailag elkötelezett képviselői lényegében a tudományos élet szétzüllesztésével akarják megzsarolni az államot. Semmiképp sincs okunk az ijedségre, merthogy az efféle társadalompusztító, férfigyűlölő “tudományra” az állampolgárok többsége nem tart igényt. Különösen röhejes, ahogyan ez a fajta modern “bölcsészet” a maga elefántcsonttornyából egyvégtében azt ordítozza, hogy a saját “tudományosságának” és hasznosságának megítélésére egyedül csakis Ő önmaga hivatott, és mindenki más ostoba, hitvány proli, aki nem érti az új idők szavat zengő bölcsességüket.
Azt a rejtélyt ezzel az eszmefuttatással persze nem sikerült megoldani, hogy valóban kéjbarlang-e a SZTAKI szívecskés franciaággyal felszerelt padlásszobája vagy esetleg csak a szabados bölcsészízlés eklatáns megnyilvánulása, de ez mindegy is, mert az már egészen biztos, hogy ezután nem lesz tikitaki a SZTAKI-ban.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
