Orbán Viktor vasárnap este ismét győzelmi beszédet fogalmazhatott meg a parlamenti választásokon a Fidesz elsöprő, kétharmados győzelmét követően. A tekintélyes diadal okait a brit The Spectator politikai hetilap foglalta össze, rávilágítva azokra a hibákra, amelyeknek köszönhetően az egyesült ellenzék idén jóval nagyobb pofont kapott a választáson, mint négy évvel ezelőtt. Az 1828-ban alapított brit lap hitvallása szerint alapelvei közé tartozik a tiszta gondolatok megfogalmazása, az elegáns kifejezésmód és a vélemény függetlensége.
A The Spectator cikkének szerzője, William Nattrass szerint a Fidesz több szavazatot szerzett, mint négy évvel ezelőtt, annak ellenére, hogy az ellenzék minden erejével megpróbálta legyőzni Orbánt egy – a szocialistáktól a korábbi szélsőjobboldali fasisztákig terjedő – pártokat tömörítő koalícióban. Nattrass úgy látja, hogy a nemzetközi sajtó „jajveszékel”, és máris megpróbálja érvényteleníteni Orbán győzelmét azzal, hogy „tekintélyelvű vezetőnek” bélyegzi.
A szerző úgy véli, hogy az ellenzék már a kampány utolsó heteiben megalapozta a vereségét, ezért egyfajta „megelőző csapásként” választási csalásra hívta fel a közvélemény figyelmét, hogy megmagyarázza a közelgő vereséget.
Mint ismert, a baloldal a választási kampány utolsó hetében történt erdélyi szavazólap-botránnyal próbálta támadni a kormánypártokat és a határon túli szavazatok megsemmisítését kérte, erőfeszítéseit azonban nem koronázta siker, miután kiderült, hogy egyik borítékban sem szerepelt azonosító nyilatkozat, tehát a kidobott és részben elégetett levélszavazatok eleve érvénytelenek voltak.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szervezett provokációnak nevezte a baloldali pártok kérését, amelynek célja a határon túli szavazatok hiteltelenítése volt, ezzel pedig gyakorlatilag megalapozta a saját vereségét a vasárnapi voksoláson.
Nattrass cikkében rámutat az ellenzék legnagyobb problémájára, hogy kizárólag az Orbán Viktor iránti gyűlölet kötötte össze, nem támogatta határozottan a miniszterelnök-jelöltjét, Márki-Zay Pétert, és nem volt egységes pozitív víziója Magyarországról.
Egyetlen egyértelmű politikai javaslatuk az Európai Unióhoz való lojalitás és a „demokrácia helyreállítására” tett gyenge törekvése volt. Mindennek tetejébe a kampány hajrájához közeledve sem mérték fel jól a külpolitikai helyzetet, és a lehető legrosszabb kampányfogással álltak elő, amikor Orbán Viktor ukrajnai konfliktussal kapcsolatos kijelentéseit Magyarország „putyinizációjának” bizonyítékaként állítottak be. Orbánt azzal, hogy elutasította a nyugati szankciókat és a fegyverszállítást Ukrajnába, a nyugat ellenségeként és a Kreml csatlósaként állították be. A taktika azonban visszafelé sült el.
A The Spectator szerzője úgy véli, hogy az ellenzéki politikusok azt a benyomást próbálják kelteni, mintha a vidéki választókra csak a kormánypropaganda ömlene, az igazság azonban az, hogy bárki, akinek internet-hozzáférése van az országban, egyetlen kattintással megtalálhatja a különböző Fidesz-ellenes médiát is az interneten.
Orbán Viktor számára kedvező feltételeket teremtett az Oroszországra és Ukrajnára való utalások okozta még nagyobb polarizáció. A miniszterelnök a győzelmi beszédében azt mondta, hogy „még soha ennyi ellenféllel nem álltunk szemben egyszerre”, felsorolva a brüsszeli bürokratákat, a nemzetközi médiát és az ukrán elnököt is – aki nyíltan bírálta Orbán Viktor álláspontját az EU Tanácsának legutóbbi ülésén.
Az ellenzék számára tehát a „demokrácia helyreállításáról” és az Oroszországtól való elfordulásról szóló kommunikáció egyértelműen rossz választás volt. A magyarok – hasonlóan a legtöbb közép-európai néphez – nem akarják, hogy a baloldali politikusok „megmentsék őket”.
A XX. századi kommunizmus mélyen gyanakvóvá tette az embereket ebben a régióban az utópisztikus politikai eszmékkel szemben, épp ezért a legtöbben nem is akarnak szocialista utópiát vagy az „európai értékek” utópiáját, ezzel szemben pragmatizmust, pozitivitást és a hagyományok tiszteletét akarják. A Fidesz pedig pontosan ezeket képes biztosítani.
Az egyesült ellenzék ezzel szemben végig zavartságot és negatív hozzáállást mutatott, a hagyományos szociálpolitikát feláldozta a „nyugati liberalizmus oltárán”, amellyel szemben Orbán definiálja magát – fogalmaz az írás, majd hozzáteszi, hogy amíg mindez nem változik meg, addig továbbra is Orbán Viktor marad Magyarország miniszterelnöke.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
