Imaestre hívta az Ökumenikus Ifjúsági Iroda (ÖKI) a fiatalokat az ökumenikus imahéten. Január 19-én evangélikus, katolikus és református fiatalok találkoztak a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) székházában, hogy püspökeikkel együtt imádkozzanak az egységért. Dicsőítés, tanítás, beszélgetés, teázás, társasjáték adott lehetőséget ismerkedni egymással a fiataloknak.
A MEÖT-székház folyosóján fiatalok sokasága várakozik. Az ÖKI által szervezett imaestre jöttek, hogy a „Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek az igazságra” (Ézs/Iz 1,17) mottó jegyében imádkozzanak a keresztények egységéért.
A díszterem bejáratánál Gombkötő Beáta evangélikus lelkész és segítője fogadja őket. Ők a liturgusok. Kezükben kancsó és törölköző, s miközben a belépők kezet mosnak, a liturgus Krisztus megkeresztelkedésére emlékeztet:
Dicsőítő dalokat játszik a Sófár Együttes. A terem megtelik, a nagy számú fiatal fokozatosan hangolódik rá a liturgiára.
Az imát három püspök vezeti. Balog Zoltán református, Kondor Péter evangélikus és Mohos Gábor katolikus püspök egymás mellett áll az oltártérben.
„Krisztus közöttünk van! Kívánom, hogy ne csak ma este, hanem a hétköznapjaitokban is éljétek át az ökumenikus közösség isteni erejét és csodáját, Krisztus jelenlétét” – köszöntötte Kondor Péter a fiatalokat. Balog Zoltán és Mohos Gábor bűnbánattartásra biztatott. Ének kísérte az elmélyülést.
A három püspök egymást váltva fogalmazta meg a bűnmegvallás gondolatait, majd a liturgus „Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat, tanuljatok meg jót cselekedni! Törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák igazát, képviseljétek az özvegy peres ügyét!” felszólítására megmosták egymás kezét.
A feloldozás szavai után Kondor Péter felolvasta a Szentírást, és igehirdetés következett.
Beszédében felidézte egy régi élményét: „19 évesek voltunk barátnőmmel – aki 33 éve a feleségem –, amikor 26 éves Trabantunkkal Szarvasról elindultunk Keszthelyre. Nagy volt bennünk az izgalom és a vágy, hogy meglássuk a Balatont. Alföldi gyerekként korábban mindössze kétszer láttuk a magyar tengert. 270 kilométer állt előttünk. A 70. kilométernél jártunk, amikor a Trabant köhécselni kezdett. Felnyitottam a motorháztetőt, igazából nem tudtam, mi micsoda, de így véltem férfiasnak. Szerencsére folytatni tudtuk utunkat, de mintha hímes tojáson ülnénk, mozdulni is alig mertünk, sem gyorsítani, sem lassítani nem akartam. Teljes rettegésben ültünk, kétségek között, eljutunk-e Keszthelyre. Megérkezve hálát adtunk, hogy ott vagyunk, és hogy lesz szerelő az autóhoz, és rádöbbentünk, hogy semmire nem emlékszünk a tájból, nem élveztük az utazást, mert lekötött a vacakoló gép köhécselése.”
Önmagunkkal bíbelődünk, morfondírozunk, milyen a lelkiállapotunk; méricskéljük, hogy vagyunk most Istennel, és panaszkodunk, képtelenek vagyunk a jóra. Erőnket, igyekezetünket leköti és megbénítja rosszul működő életünk, belső életünk, nem tudunk szabadulni önmagunktól, és nem tudjuk élvezni Isten világát, a jótett örömét. Mit tegyek? – teszi fel ilyenkor az ember a kérdést. Végezzünk önvizsgálatot, simítsuk akaratunkat Isten akaratához.
Jézus az emberek közé küld, arra az életre, mely azt folytatja, amit ő elkezdett. Ő pedig azért jött közénk, hogy ebbe az önző és keserű világba új életformát hozzon, és azért halt meg, hogy megtisztítva az embert a bűntől, alkalmassá tegye az új életre, melyben azt kéri:
Tettél ma már jót valakivel? – fordult a fiatalokhoz Kondor Péter, és figyelmeztetett: „Ti vagytok Jézus keze. Vegyétek észre, mennyi gyógyítani való seb van körülöttetek!”
„Meghívtál, hogy vízre lépjek” – hangzott az ének, segítve a hallott gondolatok befogadását. A püspökök egymást váltva folytatták az imát. Áldásukkal zárult az ökumenikus áhítat, de az ima nem fejeződött be. Sok fiatal maradt a teremben, hogy a Sófár Együttessel folytatódjon a dicsőítés.
Azok, akik a beszélgetést választották, az előtérben tudták azt tea és pogácsa mellett folytatni.
Lehetőség volt társasjátékozni, és a bingó, sok személyes kérdéssel, az ismerkedésre adott alkalmat. Az est házigazdái – Pesti Ráhel és Czopf Ágnes, az ÖKI munkatársai – mindenről gondoskodtak.
Az imaesten nagy számban voltak jelen a három felekezet egyetemi lelkészségéhez tartozó fiatalok, az MKK (Műegyetemi Katolikus Közösség), a Közös Pont és a „72 óra kompromisszum nélkül” akció résztvevői.
Balog Zoltán az imaesten elmondta: „Együtt vagyunk Krisztus-hívők. Nem kockázatmentes ez. Hitvalló református fiunk egy hasonló imaalkalmon találkozott össze jövendőbelijével, aki hitvalló katolikus.” Hozzátette: a három egyház püspökei felkérték azokat a fiatalokat, akik ilyen szeretetközösségben élnek, állítsanak össze imakönyvet azokból imákból, amelyeket együtt szeretnek imádkozni.
Mohos Gábor így értékelte az estet: „Örömmel állapítottuk meg püspöktársaimmal a fiatalok szép számát látva, milyen érdeklődés és nyitottság van bennük. Jó jel, és reményt keltő ez számomra. Még fontosabb, hogy nemcsak mint érdeklődők voltak jelen, hanem mint hívő közösség. Az imádságban lehetett érezni a jelenlétet, a nyitottságot, s tapasztalhattuk, hogy Jézus köztünk van, érezhettük áldásait.
Ma talán még nagyobb szükség van arra, hogy törekedjünk az egységre, látjuk, hogy az egymással való szembenállás át tud váltani gyűlöletbe, és tapasztaljuk ennek iszonyú következményeit. Ez mindig a megosztottsággal indul. Törekednünk kell az egységre, hogy a rossz irányba vivő folyamatok ne fajuljanak el, hanem épp ellenkezőleg, a megbékélés felé haladjanak. Jó kezdeményezést láthattunk itt. Remélem, folytatódik.”
Gulyás Dóra, a Magyarországi Református Egyház Zsinata Ifjúsági Osztályának osztályvezető-helyettese mint lelkész képviseli az ÖKI-ben a református közösséget. „Szerettük volna, hogy az ökumenikus imahéten ne csak a klasszikus formákban szólítsuk meg az embereket, hanem mozgósítsuk azt a sok fiatalt, akikkel kapcsolatban állunk, és legyen egy kifejezetten nekik szóló kezdeményezés” – mutatta be a rendezvény létrejöttét. „Ha a fiatalok eljönnek ide, közösen imádkoznak, alapot ad arra, hogy szóba elegyedjenek egymással. Hogy legyen folytatás, hirdetjük egymás programjait, és szeretnénk, ha ebből az imaestből hagyomány lenne.”
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
