Több száz magyarországi és Kárpát-medencei zarándok gyűlt össze augusztus 23-án a bécsi Stephansdomban, hogy együtt tisztelegjenek államalapító királyunk, Szent István emléke előtt. A szentmise főcelebránsa és szónoka Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök volt.
Hagyomány, hogy a bécsi magyar katolikus egyházközség az augusztus 20-a utáni szombaton ünnepli államalapító szent királyunkat, István királyt. A Szent István előtt tisztelgő szentmisének évekre visszanyúló tradíciója van Bécsben, mely sok magyar hívőt szólít meg Ausztriában és szerte a Kárpát-medencébe.
Idén is a Stephansdomban, a közép-európai kereszténység évszázados otthonában adtak találkozót egymásnak a világ különböző részein élő magyarok. Szent István király ereklyéje előtt tettek hitet a keresztény hit és a nemzeti összetartozás fontosságáról.
A magyar himnusz, a Szent István alakját megidéző énekek, a művészi orgonajáték, a hagyományőrzők és a cserkészek tisztelgése, a szakrális tér méltósága mélyen megérintette az egybegyűlteket.
A szentmisén koncelebrált az osztrák egyház több papja, köztük Franz Scharl, a bécsi egyházmegye segédpüspöke; Dariusz Schutzki, a bécsi egyházmegye püspöki helynöke, valamint a magyar szentmise egyik házigazdája, Varga János, a bécsi Pázmáneum (Collegium Pazmanianum) rektora.
A Szent István király védőszentjének nevét viselő templomban jelen voltak a politikai, társadalmi és diplomáciai élet képviselői, köztük Szilágyiné Bátorfi Edit, Magyarország bécsi nagykövete és Jakab István, az Országgyűlés alelnöke.
Jelen voltak a bécsi magyar nagykövetség munkatársai, az ausztriai magyar szervezetek képviselői, a Szuverén Máltai Lovagrend, a bécsi magyar cserkészek és a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség tagjai.
Mohos Gábor, a külföldön élő magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott püspök a szentmise elején köszöntőjében azt fogalmazta meg: mi, akik a Kárpát-medence különböző részeiből összegyűltünk, Szent Istvánra emlékezünk, és közbenjárást kérjük a magyar és a keresztény Európa jövőjéért, ahol mi, magyarok is otthon vagyunk. Azért imádkozunk, hogy az az érték, amely ezt az Európát jellemzi, megmaradjon és megújuljon.
A püspök köszönetét fejezte, ki, hogy a magyarokkal ünnepelnek a bécsi egyházmegye papjai, tanúságot téve arról, hogy a szentek valóban össze tudják fogni a népeket.
Szentbeszédében Mohos Gábor kiemelte, hogy az elhangzott szentírási szakaszok jól mutatják, mi ragadta meg István királyt, mi mozgatta belső életét, mi volt a „titka”, amiért 1000 év múltán is feltekintünk rá.
Az evangéliumban Jézus elmondja, hogy tanítása nem elmélet, vonzó, elgondolkodtató eszmerendszer, hanem életalakító program, amelynek tettekben és döntésekben kell megnyilvánulnia. Ha hitünkből nem fakadnak cselekedetek, elveszíti élő hatékonyságát. Krisztus nem azért testesült meg, és nem azért vállalta a keresztet, mert erkölcsi szabályokat akart adni nekünk, hanem azért, hogy életet adjon nekünk. Azt ismerte fel István király, hogy a katolikus hit maga az élet, amely átjárja az ember szívét. Ezért kell ügyelni a szívünkre – emelte ki az esztergom-budapesti segédpüspök. – Mennyire vigyáznunk a szívünkre, az érzéseinkre? Kerüljük-e a bűnt? Sok gonoszságot éppen szívtelenségünkkel, bántó szavainkkal követünk el.
Istvánt nem pusztán politikai meggyőződés, gyakorlati szempontok vezették, amikor a kereszténység felé fordult, hanem szívében volt az evangélium, és tudta, mi a helyes út, és azt is, hogy erre kell egész népét rásegítenie. Öröksége azért maradandó, mert az az élő hit öröksége, amely generációról generációra megmarad akkor is, ha egy-egy generáció időnként eltávolodik, úgy mint talán most is, amikor bizonytalanságot tapasztalunk. Istvánban nem volt bizonytalanság, világosan és határozottan járt az úton, akkor is, amikor emberileg ellehetetlenülni látszott műve folytatása. Amikor Imre herceg halálával nem volt utódja, akkor az égiekhez fordult, és Máriának ajánlotta fel az országot.
István az uralkodást szolgálatnak tekintette. Azt, amiben hitt, nem akarta ráerőltetni az emberekre, hanem saját példával elöl járva mutatta meg meggyőződését. István király felmutatta, mi tudja nehéz helyzetben előrevinni az embert. Bölcs és előrelátó volt. A halálát ugyan zavaros időszak követte, de aztán eljött Szent László, aki továbbvitte, tovább is fejlesztette ugyanazokat az értékeket – emlékeztetett szentbeszédében Mohos Gábor. – Ezek az értékek nem változnak. Európában ma sok olyan értékről, amely korábban megkérdőjelezhetetlennek látszott, azt mondják, megváltozott. De Jézus Krisztus ugyanaz, tanítása ugyanaz. Erre lehet ma is építeni.
Az értékek, amelyekre István épített, és nekünk is építenünk kell, akkor halványulnak el, ha az ember kapcsolata meglazul Istennel. Ha visszatalálunk az evangélium értékeihez, akkor meglesz a biztos alapunk, és a jövőnkön áldás lesz. „Ne csak kérjük közbenjárását, hanem cselekedjünk hittel. A szilárd krisztusi alapról dolgozzunk világunk szebbé és jobbá tételén” – buzdított a püspök.
A szentmisét követően Szilágyiné Bátorfi Edit nagykövet ksözöntötte az ünneplő közösséget.
Szent István bécsi ünnepére is elkészült a „magyarok kenyere”. A „Magyarok kenyere – 15 millió búzaszem” program keretében készült kenyerek kifejezik a nemzeti egységet. A programhoz az egész Kárpát-medencéből kapcsolódnak gazdák.
A szentmise zenei szolgálatát a szegedi dóm Szent Gellért együttese adta.
Az ünnepet a régi és az új magyar, valamint a székely himnusz zárta. A közösségi ünneplés agapéval, tánccal, zenével folytatódott.
Szerző: Trattwein Éva
Fotó: Trattwein Éva
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
