A brit uralkodó a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában, október 23-án délután, XIV. Leó pápa jóváhagyásával megkapta a Szent Pál királyi konfrátere (Royal Confrater) címet. III. Károlyt és Camilla királynőt a bazilika főpapja, James Michael Harvey bíboros és a bencés szerzetesközösség apátja, Donato Ogliari fogadták a bazilika kapujánál, és vezették át a királyi családot a szentkapun.
A jövőbe vetett remény és bizalom jellemezte a hangulatot a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában, amikor III. Károly angol királyt és Camilla királynőt a Vatikánba tett állami látogatásuk alkalmával királyi konfráter címmel tüntették ki. Az ökumenikus ünnepséget Donato Ogliari bencés apát vezette, James Michael Harvey, a pápai bazilika főpapja, és Stephen Cottrell yorki érsek, az anglikán egyház rangidős püspöke, valamint Rosie Frew, a skót egyház közgyűlésének moderátora jelenlétében. A konfráteri címet a történelmi kapcsolatok, valamint a római és az anglikán egyház közötti megbékélés terén elért eredmények elismeréseként kapta III. Károly.
Az ökumenikus ünnepség
A királyi pár a szentkapun keresztül lépett be a bazilikába, Harvey bíboros, Ogliari apát, Cottrell érsek és Frew moderátor kísérte őket, miközben az összegyűltek Orlando Gibbons (a királyi kápolna 1605 és 1625 közötti orgonistájának) Hosanna to the Son of David (Hozsanna Dávid fiának) című művét énekelte. A zenei szolgálatot a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika kórusa, a windsori Szent György-kápolna laikus kántorai és a londoni Szent Jakab királyi kápolna gyermekei adták; az orgonán Christian Almada, a pápai bazilika címzetes orgonistája játszott.
Miután rövid időre megálltak az oltár előtt, Harvey bíboros és Ogliari apát rövid imára és tiszteletadásra invitálta a uralkodói párt Pál apostol sírjánál. Itt Cottrell érsek imádkozott azért, hogy az Egyház közössége „korunk sötétségében” tanúskodhasson az evangéliumról. Károly király és Camilla királyné ezután elfoglalták helyüket, miközben a kórus William Byrd (szintén a királyi kápolna zenésze volt a 16. század végén és a 17. század elején) Sing joyfully to God our strength (Zengjetek vígan Istenünknek) kezdetű művét énekelte.
A bazilika és Anglia közötti kötelék
A bevezető szertartások után Harvey bíboros beszédében emlékeztetett a pápai bazilikát és az Angol Királyságot összekötő erős történelmi kapcsolatokra, melyek döntő szakaszba léptek, amikor 1966-ban VI. Pál és Michael Ramsey canterburyi érsek találkozott: a reformáció óta először indult hivatalos párbeszéd a két egyház között. Ezen az alkalmon emlékezetes módon a szent pápa püspöki gyűrűjét az érsek ujjára húzta.
„Hogy egyek legyenek”
Károly király egy erre az alkalomra készített trónon ült, amelyen a királyi címer és a János evangéliumából származó latin felirat: „Ut unum sint” („Hogy egyek legyenek”) látható. A trón a bazilika apszisában marad, és a jövőben a király, örökösei és utódai fogják használni.
Ima a teremtésért
Miután Ogliari apát felolvasta a testvériség hivatalos nyilatkozatát – hivatkozva a „közös ökumenikus útra” és a „testvéri feladatra” –, a bencés szerzetes és a bíboros kölcsönös békeköszöntése következett Károly királlyal. Ezt követően elhangzott Damiani Szent Péter Excelsam Pauli gloriam című éneke. Rosie Frew moderátor felolvasta az Efezusianak írt levélből az első olvasmányt, majd a szkóla elénekelte az Ecce quam bonum című éneket, amely a 133. zsoltárt idézi és a szertartás fő témáját fejezi ki: „Íme, milyen jó és örömteli dolog, testvérek, együtt élni egységben!” Cottrell érsek ezután felolvasta János evangéliumának egy részletét (17. fejezet), amely tartalmazza az angol uralkodó székére vésett mondatot. Ezután elhangzott Henry Purcell (aki ugyancsak a királyi kápolna zeneszerzője volt) In God’s word will I rejoice (Örvendezem a te beszédednek) című himnusza.
A könyörgések Vincent Nichols westminsteri érsek vezetésével hangzottak el, bennük imádkoztak Isten „az egész világon” élő egyházának pásztoraiért, különösen XIV. Leó pápáért, továbbá „a nemzetek uralkodóiért”, elsősorban Károly királyért. A királyi látogatás témájához illeszkedően a bíboros fohászkodott teremtésért is, hogy „kiáltása meghallgatásra találjon”, és a jövő nemzedékek érdekében védelmet élvezzen.
Látogatás a kolostorban
Az utolsó ima előtt Giovanni Pierluigi da Palestrina Exultate Deo című motettája hangzott el, tisztelegve a zeneszerző születésének 500. évfordulója előtt. Az ünnepség a Praise to the Holiest in the Height című himnusszal zárult, amelynek szövege Szent John Henry Newman The Dream of Gerontius című verséből származik (a brit bíborost november 1-jén hirdetik ki az egyház tanítójának). A szertartás végén Almada Edward Elgar G-dúr orgonaszonátájának első tételét játszotta. A katolikus zeneszerző 1924 és 1934 között az angol király zenemestere volt.
Ezt követően a királyi család rövid magánlátogatást tett a bazilikához tartozó bencés apátság monumentális könyvtárában.
Forrás: Vatican News angol nyelvű szerekesztősége
Fotó: The Royal Family közösségi oldala
Kuzmányi István/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
