A mai Magyarország 10 millió lakosának túlnyomó többsége, ha a Rajk nevet hallja, kizárólag a tragikus sorsú Rajk László, egykori kommunista belügyminiszter nevére asszociál, s az ő életútjából főleg a kivégzésére, majd a 7 évvel későbbi dísztemetésére emlékezik.
Pedig nála 10 évvel idősebb bátyja 1944–45-ben szintén igen fontos politikai szerepet játszott – a bolsevizmus ellen élet-halál harcot folytató hungarista Magyarországon. E két testvér életútja és sorsának alakulása tanulságul szolgálhat mindazoknak, akik nemcsak megtanulni akarják a történelmet, hanem hagyják, hogy a történelem tanítsa őket…
Rajk Endre és Rajk László Reich József és Mészáros Vilma gyermekeként Székelyudvarhelyen született, Endre 1899-ben, László 1909-ben. Amint apjuk neve mutatja, apai ágon német származásúak voltak, és a családi hagyományhoz híven református vallásúak. Minthogy a trianoni békediktátum következtében Erdély román uralom alá került, mindkét Rajk fivér elhagyta szülővárosát. Endre a Hangya Szövetkezeti Központ munkatársa, majd ügyvezetője lesz, László 1927-ben beíratkozik a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára, francia szakra. 1929-ben diákcsere folytán több hónapos francia tanulmányútra megy, és Franciaországban kezd rokonszenvezni a baloldali eszmékkel.
Franciaországból hazatérve a nemzeti beállítottságú Endre megpróbálja benne a hazaszeretet lángját felszítani, ezáltal ellensúlyozni a franciaországi hatásokat; nem sok eredménnyel. Itt Magyarországon is kap baloldali szellemi „injekciókat”: egyetemista társai közül Fejtő Ferenc és Szász Béla agitációi még inkább balra tolják felfogását. Most már kifejezetten a marxizmus „világboldogító” utópiájával rokonszenvezik: úgy képzeli, hogy a Magyarországon is tapasztalható szociális problémákra a kommunizmus ad majd megoldást, míg Endre bátyja a trianoni bilincsek lerázásától, Nagy-Magyarország helyreállításától várja a magyar jövő jobbrafordulását. A két testvér közötti világnézeti szakadék nőttön-nő, de ez egy cseppet sem kisebbíti Endre szeretetét öccse iránt.
Az egyetemen megalakul az illegális marxista tanulókör, amelyhez László lelkesen csatlakozik. Egyetemi marxista agitációja miatt kizárják az egyetemről, és 1932-ben csatlakozik a földalatti Kommunista Párthoz. Mozgalmi álneve „Kirgiz” lesz.
Marxista felfogását igen nagymértékben érzelmileg megerősíti, hogy beleszeret egy Schillinger Ilona nevű, zsidó származású, marxista beállítottságú nőbe, aki éveken keresztül a barátnője lesz. – Közben Endre megnősül. Leginkább László zsidó barátnőjét nehezményezi, és a két testvér életútja jó tíz évre teljesen elválik egymástól.
Lászlót 1935-ben kiutasítják kommunista tevékenysége miatt az országból, de ő illegálisan az országban marad.
A Párt 1936-ban ugyancsak illegálisan „Bertók László” fedőnévvel Prágába küldi.
1937-ben a magyarországi illegális párt engedélyével Prágából Párizsba utazik, majd Spanyolországba megy, hogy csatlakozzon a spanyol polgárháborúban a kommunista oldalhoz. Barátnője Párizsban marad. Rajk Lászlóként részt vesz a spanyolországi harcokban.
A kommunisták veresége után elmenekül, egy ideig a le vernet-i menekülttáborban tartózkodik, és 1940-ben a Vichy-ben székelő magyar követhez fordul a hazatelepülés érdekében. Az engedélyre 9 hónapot vár, majd a várakozást megunva Lipcsébe jelentkezik munkásnak, majd onnan megszökik, és a német kommunisták segítségével 1941-ben illegálisan visszatér Magyarországra.
Illegális kommunista tevékenysége miatt nemsokára letartóztatják, de 1944 szeptemberében szabadlábra helyezik. Endre a nagypolitikával 1936-ban kerül kapcsolatba. Ebben az évben gróf Széchenyi Lajos révén megismerkedik személyesen Szálasi Ferenccel, akinek egyénisége lenyűgöző hatást gyakorol rá. Egész életében vallott nacionalista meggyőződését teljesen tudatosítja és rendszerbe foglalja, új gondolatokkal, meglátásokkal gazdagítja a hungarizmus eszmerendje, amelyet Szálasi közvetlen tolmácsolásában ismer meg. Meggyőződésből, boldogan csatlakozik Szálasi ellenzékben lévő, sokszoros támadásnak kitett pártjához, és Szálasi felfigyel az intelligens és tehetséges új hívére. László 1944-es szabadulása után illegalitásba vonul, a Teréz körút és Király utca sarkán lévő illegális lakásban húzza meg magát, és rejtekhelyéről csak egyszer jön elő: amikor a Horthy Miklós kormányzó megbízottjával, Ujszászy István tábornokkal találkozik (Horthy a Moszkvával titokban folyó fegyverszüneti tárgyalások alatt a baloldal, s ezen belül a kommunisták irányában is tesz kezdeményező lépéseket a fegyverszünet biztosítására).
A hungarista hatalomátvétel után, 1944. november 3-án Szálasi Ferenc miniszterelnök egy nappal a nemzetvezetői eskütétele előtt Rajk Endrét kinevezi a közellátási miniszter helyettesévé, készletgazdálkodási kormánybiztossá. Feladata lesz többek között Budapest közellátásának biztosítása. Kormánybiztosi minőségében elrendeli az ostrom közeledtével, hogy bizonyos kijelölt budapesti éttermekből népkonyhákat alakítsanak ki a tömegétkeztetés biztosítására. Az ostromgyűrű bezárulása előtt Szálasi utasítására Budapestről a kormányhivatalokkal együtt Sopronba távozik, és ott fejti ki továbbra is kormánybiztosi tevékenységét.
Közben 1944 decemberében Lászlót ismét letartóztatják a folytatólagos kommunista tevékenysége miatt. Más foglyokkal együtt december 11-én Sopronkőhidára szállítják.
Onnan bátyjához fordul: meleg takarót kér. Endre személyesen viszi el a börtönbe a kért takarót, és közbenjár öccse érdekében dr. Budinszky László igazságügyi miniszternél.
Rajk László ügyében 1945. március 23-ra tűzik ki a statáriális bírósági tárgyalást. Mindenki, maga Rajk László is biztosra veszi a halálos ítéletet, de a tárgyaláson egy váratlan fordulat következik be: tanúként megjelenik a bíróság előtt Rajk Endre kormánybiztos, és tanúvallomásában kiáll öccse mellett. Elmondja a bíróságnak, hogy meggyőződése: az öccse a kommunista eszméktől megtévesztve, idealizmusból folytatott kommunista tevékenységet, de ő reméli, hogy egy napon az öccse vissza fog találni a nemzetéhez.
A meglepő tanúvallomás hatására a statáriális bíróság polgári bíróságra teszi át az ügyet: ezzel Rajk László megmenekül a statáriális ítélettől – és ez alkalommal az akasztófától. A tárgyalás után a bíróság 10 perces beszélőt engedélyez a két testvér között. A mélyen megrendült Rajk Endre a találkozó alatt keservesen sír.
Ez az epizód több szempontból is roppant tanulságos.
Mindenekelőtt rávilágít a meggyőződéses hungarista Rajk Endre mélységes testvéri szeretetére. Nem tudunk egyetlen példát sem arra, hogy egyetlen kommunista kiállt volna testvére mellett, akit Sztálin vagy Rákosi perbe fogott (Molotov szovjet külügyminiszter sem állt ki a Gulágra hurcolt felesége mellett, hanem továbbra is kiszolgálta Sztálint). Ebben is megmutatkozik a hatalomátvételt követően a korábbi ellenségnek békejobbot nyújtó, tiszta lapot biztosító Hungarizmus, és a gyűlöletet, bosszúállást hirdető és gyakorló bolsevizmus eszmevilága közötti hatalmas különbség! De lehetetlen nem észre venni a hungarista statáriális bíróság és a kommunista befolyás alatti „Népbíróság” magatartása közötti döntő különbséget is. Az élet-halál harc általában minden országban, minden korban szigorú jogalkalmazási gyakorlatot, szigorú ítéletet tesz szükségessé. S íme, a statáriális bíróság nem él a törvény szigorával. Ugyanakkor a fegyverek elnémulása után a „Népbíróság” futószalagon gyártja a halálos ítéleteket… A front közeledtével a sopronkőhidai rabokat március 29-én gyalogmenetben Mauthausenbe irányítják. Német területen Dominich László hadbíró kiszáll a rabokhoz és közli, hogy „a büntetésük kitöltésére a háború után kerül sor”. Ezzel a foglyok (köztük Rajk László is szabadlábra kerültek (és nem mészárolták le őket, mint az NKVD a lengyel hadifoglyokat Katynban!)
Rajk Lászlót hazatérése után a budapesti kommunista pártszervezet vezetőjévé teszik. 1945. július 1-én házasságot köt Földi Júliával, akivel főleg az 1944-es bujkálásuk során került közelebbi ismeretségbe.
1946 márciusától belügyminiszter. Ebben a minőségében mindent elkövet, hogy a szovjet irányítás alatt álló elvtársainak segítsen lerombolni mindazt, aminek a megvédésére a hungarista kormány vezetése alatt a Fegyveres Nemzet tízezrei az életüket áldozták. Mindent elkövet, hogy Magyarországon a „proletárdiktatúra” minél előbb kiépüljön. Aligha akadt még egy ember az országban, aki annyit tett volna a rendőrállam kiépítéséért, mint ő. És aligha akadt ember, aki nagyobb árulást követett el nemzete ellen, amit ő 1946-tól 1948-ig terjedő belügyminisztersége alatt elkövetett. Elég két tettét megemlíteni: egy rendeletével feloszlatta a Cserkészszövetséggel együtt az összes vallásos ifjúsági szervezetet, amelyek évtizedeken át rengeteget tettek a magyar ifjúság erkölcsi nevelése érdekében.
Másik tette: 1947. augusztus 30-án ő szervezte meg a hírhedt „kék cédulás” választási visszaélést.
A második világháború végét követően Rajk Endre sorsa így alakult:
Az amerikaiak 1945. július 16-án letartóztatták, mint a hungarista kormány fontos tisztségviselőjét. Kihallgatása során hitet tett hungarista meggyőződése mellett és kifejtette, hogy Szálasi nem antiszemita, hanem aszemita volt: úgy gondolta, hogy megilleti őket egy külön haza, és oda akart minden magyarországi zsidót kitelepíteni.
A salzburgi fogolytáborból 1947-ben szabadult. Szabadulása után megismerkedett a nála 22 évvel fiatalabb Ruth Ahlbornnal. Német ügyvédje útján elvált Magyarországon maradt első feleségétől, és 1952-ben elvette Ruthot, akitől két gyermeke született. Nem volt hajlandó lemondani a magyar állampolgárságáról, ezért nem vehette fel a német állampolgárságot. Nem kapott állást, de büszkeségből nem vette fel a munkanélküli segélyt.
1956-ban, a forradalom alatt haza akart jönni. Rendkívül erős volt benne a honvágy. Ám csak a határig jutott el, mert november 4-én megindult a szovjet invázió. Otthonukban ő és más hungaristák gyertyát gyújtottak a hősi halált halt felkelők emlékére.
Az évtized vége felé elhatalmasodott rajta betegsége. Kiderült, hogy rákja van, gyógyszerész felesége odaadóan ápolta. 1960 szeptemberében hunyt el, 61 éves korában. Rajk László végső sorsa közismert. Belügyminiszterségét követően, alig egy éves külügyminisztersége után trockistatitóista összeesküvés vádjával 1949-ben a saját elvtársai letartóztatták, megkínozták és egy kirakatper után felakasztották. Érdemes megjegyezni, hogy ugyanaz a bíró, Jankó Péter ítélte halálra, aki három és fél ével korábban Szálasi Ferenc fölött mondotta ki a halálos ítéletet.
A Sztálin halálát követő politikai légkörben Rajk Lászlót ugyanazok rehabilitálták és temették el ünnepélyesen, akik akasztófára juttatták. Az azóta eltelt fél évszázad alatt „elvtársai” mindent elkövettek, hogy a széles tömegek előtt a magyar nép elleni árulása feledésbe merüljön, és mint a „kommunisták áldozata” maradjon meg a magyar nép emlékezetében.
Ám a történelmi tisztánlátás érdekében világosan kell látnunk, hogy a kommunisták által kivégzett személyek három, egymástól jól elkülöníthető csoportba sorolhatók.
Az egyik csoportba a Magyarországhoz mindig hűséges hősies harcosok, a második világháború és az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei és vértanúi tartoznak, akik fegyverrel vagy politikailag következetesen harcoltak a kereszténységet, a civilizációt, valamint Magyarország létét fenyegető bolsevizmus ellen. Ezek a mi vértanúink.
A második csoportot azok a kommunisták által kivégzett szerencsétlenek alkotják, akik életük egy részében a kommunistákat szolgálták, de életük végén visszatértek a nemzethez, mint Nagy Imre és Maléter Pál. Ezek a kommunisták áldozatai. A harmadik csoport pedig az árulók köre, akik mindent megtettek a Magyarországot elnyomó kommunisták szolgálatában, de végül elvtársaik bizonyos politikai megfontolásból kivégeztették őket. Ebbe a csoportba tartozott Rajk László is. A mindig hűséges vértanúink iránt súlyos igazságtalanság lenne összemosni velük a második, de főleg a harmadik csoportot!
Rajk Endre élete a nemzethez való hűség, Rajk Lászlóé a nemzet elárulásának példája. Amikor Rajk Endre az amerikaiak foglya volt, tudta, miért szenved, és szenvedésében vigasz volt a jó lelkiismeret. őt nem a harcostársai, nem a hungaristák, hanem az ellenség ejtette foglyul.
Rajk László életét ellenségei, a hungaristák megkímélték, és akik megkínozták és kivégezték, azok a saját elvtársai voltak, akiket kiszolgált. ők hajtották végre rajta azt a halálos ítéletet, amelyre – nem a kommunisták által koholt hazug vádak, hanem a nemzetünk elleni vétkei miatt – igencsak rászolgált.
Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek, és ahogy a portugál közmondás tartja: „Isten a görbe betűkkel is egyenesen ír.”
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
