A Szent Fausztina Irgalmasság Házával régi vágya vált valóra Varga László megyéspüspöknek. Korábbi szolgálati helye, a kaposvári Szent Imre-templom mellett lévő kollégiumépületben hamarosan számos szolgálat indul, melyek a sok nehézséggel küszködő, sebzett emberért szerveződtek. Erről kérdezte a főpásztort Lőrincz Sándor a Somogy megyei hírportálon szeptember 14-én közzétett interjúban.
– Már püspökké szentelésekor, illetve beiktatásakor egyik fontos bejelentenivalója volt, hogy szeretné létrehozni az Irgalmasság Házát. Honnan az indíttatás?
– A hivatásom történetéhez tartozik. Amikor a kezdetekkor megértettem és elfogadtam a hívást, a Jóisten összekapcsolta az életemet a sérült, sebzett emberekkel, aztán fokozatosan kibontakozott hivatásomban az irgalom. Püspökké szentelésemkor egyértelmű volt, hogy egyetlen szó lesz a jelmondat helyett: Irgalom. A püspökszentelési mise végén ismertetett programban valóban szerepelt az Irgalmasság Háza. A szándék a Szentlélektől jött, mindenféle előkészület nélkül. Legfeljebb csak annyi, hogy Ferenc pápa egyházképében szerepel a tábori kórház. Amikor első plébánosi helyemen szolgáltam, már akkor úgy láttam: az Egyházunknak nagy szüksége van a gyógyulás helyeire. Befogadtam sérülteket a plébániára, ahol szentségimádás is zajlott. E kétpólusú plébánián az Oltáriszentségben megtört Krisztus és a megtört ember volt az a forrás, ami éltette a somogysámsoni közösségeket.
– És ez folytatódott, amikor Kaposvárra helyezte Balás Béla megyéspüspök…
– Igen, itt is arra törekedtem, hogy legyen szentségimádás, legyen a sérülteknek, a szegényeknek tere az egyházközségben. Püspökké szentelésemkor azonban még világosabbá vált: kell egy hely az egyházmegyében, ahol egyszerre élhetjük meg Isten dicsőítését, imádását és a sebzett, sérült emberek befogadását, gyógyítását, segítését. A Jóisten pedig küldte az embereket. Kialakult egy kis csapat az Irgalmasság Háza szervezésére, melynek tagjaival együtt imádkoztunk és közösen gondolkodtunk megvalósításáról. Először helyünk sem volt, de a püspöki székházban elkezdődött a tervezés. Még világosabb lett: kell egy hely. Sok ötletelés és keresés után esett a választás a Szent Imre Kollégium épületére.
– Amely üresen állt, mert be kellett zárni. Elfogytak a tanulók…
– Valóban ekkor jött az ötlet: legyen ez az Irgalmasság Háza, alakítsuk át olyan hellyé, ahol a középpontban az imádás, a dicsőítés áll, és ehhez alakítsuk a többi szolgálatot, amely az egész ember gyógyítását szolgálja. Ha az ember spirituális része megsebződik – például: téves, hamis istenkép, bűnben való állapot, vagy olyan seb, amit a bűn okozott –, akkor azt gyógyítani kell. Ehhez nincs kompetenciája az egészségügyben dolgozóknak. A pszichiáter vagy a pszichológus nem tud feloldozni senkit a bűnei alól. Arra gondoltam, legyen egy olyan hely, ahol a psziché gyógyulásában tudunk segíteni, és ugyanott legyen egy olyan hely is, ahol az ember spirituális része is gyógyítható. Tele van korunk hazugsággal, hamis ideológiákkal, és ha nem mondjuk ki az igazságot, akkor nem tud gyógyulni az ember intellektusa, pedig szükséges, hogy az igazságkereső értelmünk is gyógyuljon. Ezért van egy nagy előadóterem, ahol folyamatosak lesznek az igazságot hirdető tanítások. Segítünk felfedezni, s megtanítani az embereknek, hogy ki Isten és ki az ember, hogy felfedezhessék identitásukat.
(…)
A középső szinten az Imádság Háza kap helyet, hogy forrásként működhessen. A hét valamennyi napján folyamatosan folyjon a Jubiláte ima reggeltől estig. Ebből már valamennyi megvalósult, de teljessé szeretném tenni és ökumenikussá. Meghívom protestáns testvéreinket is, hogy kapcsolódjanak be a dicsőítésbe, az imádásba. A szentséggel, az imával, a közbenjáró imával való gyógyítás is itt folyna, hiszen a kegyelem áthidalhatja azokat a helyeket, helyzeteket, ahol az orvostudomány kompetenciája a határához ér. Szeretném, ha lennének ilyen lehetőségek a gyógyulásra, szabadulásra vágyóknak, hiszen szellemi harc van, folyamatosan működik a gonosz. Muszáj tanítani azt is, miként kell megvívni vele, hogyan kell visszatérni az Igazsághoz. A gyóntatás, mint a gyógyulás helye, az irgalmasság széke. Ekkor a terápia mellett, ha szükség van rá, szembesítjük testvéreinket az igazsággal: „amit tettél, az bűn, ha megbánod, fel tudunk oldozni, meg tudsz szabadulni terheidtől”. Ahogy belépünk az épületbe, a földszinten találjuk az Egészségért Szolgálatot, ahol a pszichét gyógyítjuk. Több mint tíz szakemberrel kötöttünk szerződést; olyanokkal, akik örömmel segítenek nekünk a szolgálatban.
Korunk leprája a magány, ezért távolabbi terveink között szerepel, hogy legyenek befogadó közösségek; olyan helyek, ahol örülnek nekünk, ahol keresik és meglátják bennünk a jót. Szembesítik testvéreinket az igazsággal, mellé állnak, és segítik őket megtérésükben. Ugyancsak a földszinten lesz egy kávézó is, ahova be lehet térni az utcáról is kávézni, beszélgetni. Reményeink szerint a testi egészség megőrzésében is tudunk segíteni gyógymasszőr és gyógytornász közreműködésével.
– Amikor az Irgalmasság Háza még csak gondolat, még csak lelki intézmény volt. Milyen apró gyümölcsökre emlékszik?
– Egyik legizgalmasabb gyümölcs számomra az a kis csapat, amely hétről hétre összegyűlt imádkozni, beszélgetni, s megérintett bennünket a vízió. Ennek a kis csapatnak a kapcsolatrendszere fokozatosan formálódott, mélyült. Ez a mag hordozta pár éven keresztül e vízió megszületését. Mivel nem tudtuk megvalósítani az imádság terét, elkezdtük a püspökségen. Két és fél éve a kápolnában zajlik a Jubiláte Imádság Háza szolgálat. Hétköznaponként a hivatali idő végéig, s a mai napig folyamatosan érkeznek a testvérek, akik felajánlanak egy-egy órát a Jubiláte Imádság Háza szándékaira. Ezt csak át kell ültetni ebbe a házba. Az is egyértelmű volt püspökségem kezdetén, hogy szükség van dicsőítő csapatra. Így kezdtük el szervezni a Meghívtál Zenekart. A székesegyházban, illetve a II. János Pál pápa körkápolnában rendszeresen szolgáltak kedd esténként a püspöki misén, utána pedig dicsőítést tartottunk. Ez is az előkészítő időszak gyümölcse, ami tovább növekedett. A Meghívtál nem csak dicsőítéseken szolgál, nagyobb koncertekre is készül. Ennek nyitánya volt a 30 éves Kaposvári Egyházmegye napjának délutánja, a Kossuth téri másfél órás ökumenikus dicsőítés.
(…)
Akkor leszek elégedett, ha ez tovább növekszik; ha kinőnek olyan újabb házak, ahol a szenvedélybetegségükből gyógyulni vágyók imával, munkával, közösségi élettel végzik a terápiát és a rehabilitációt. Ha az irgalmasság cselekedeteinek sora a megtört ember felé és az Eucharisztia összekapcsolódik, akkor a családokban és az egyházközségek közösségeiben is nagy dolog születhet, mert
A Lőrincz Sándor által készített interjú teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás: Kaposvári Egyházmegye; sonline.hu
Fotó: Kling Márk, Lang Róbert
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
