A magyar közélet és közbeszéd egyik szépsége, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy minden megtörtént már egyszer-kétszer.
A rendszerváltás után ugyebár terrorsajtót örököltünk. A magyarországi jobboldal 1990 utáni története nem más, mint a terrorsajtó elleni küzdelem. TGM sem volt annyira finnyás amikor az ő aktuális ideológiai elferdülésének megfelelően terrorizált a sajtó, amikor az első jobboldali kormány 95 százalékos ellenszélben próbálkozott úgy tenni, mintha kormányozna. Akkor sem volt nagy baja, amikor ugyanaz a terrorsajtó elhitette az SZDSZ szavazóival, hogy nem fogják a kommunistákat támogatni 1994-ben. Ha levesszük a baloldali-jobboldali címkéket, és csak a jelenséget figyeljük meg, akkor az MSZP-SZDSZ kormányzat 94 és 98 között TGM logikája szerinti terrorsajtót működtetett. Ugyanez a terrorsajtó ’98 után a terrorsajtó elévülhetetlen érdemeket szerzett a kifejezetten jól kormányzó Fidesz 2002-es megbuktatásában. És ez a baloldali-liberális terrorsajtó 2006-ban effektív terrort is támogatta már, miközben becsapta az embereket, eltitkolva az ország és Gyurcsány Ferenc elméjének állapotát.
TGM cikkének etikai és minőségi csúcspontja az, amikor Mayer Arankát idéz, akiből 2002 előtt csinált Orbán-ellenes sztárt a terrorsajtó. Aranka mindenféle bizonyíték nélkül állított bizonyos dolgokat Orbán Viktorról (kiről másról). A magyar terrorsajtó kitüntetett pillanata volt, amikor már vagy öt évvel a rövid karrierje után, a választás előtti pénteken 2006-ban (mikor máskor) a TV2 kiturizta újra szegény szerencsétlen nőt, nyilván hogy segítsen objektív képet alkotni a Fidesz programjáról. Havas Henrik etikai érzékét nem sértette a dolog, de még ő sem volt képes semmi értelmeset kérdezni tőle. Aranka becitálása ebbe a szövegbe annak a csodás bizonyítéka, hogy TGM abba a tipikus hibába esik, hogy elhiszi, vagyis a valóság részének tekinti azt, amit ő maga ír, illetve azok az újságok írnak, amelyekbe ő hajlandó írni.
Ráadásul TGM sem a saját oldalának, sem a jobb oldalnak a sajtóját nem ismeri és érti. Valamiféle szuperállamot vizionál, egy hatalmas összeesküvést, amelyben rossz emberek fogtak össze a liberálisok etikai univerzumának megsemmisítése érdekében. Pedig csak annyi történik, hogy iszonyúan sok embernek van elege belőletek, meg a baromságaitokból. Az meg különösen nem esik jól, hogy azokat az embereket, akik nem nektek csinálnak sajtót, effektíve el akarjátok takarítani.
És itt válik szegény TGM, valószínűleg tudtán kívül, igazán ijesztővé. Meg amikor elismeri, hogy Orbánt valószínűleg nem lehet egy demokratikus választásokon ezzel az ellenzékkel leváltani, és társaihoz hasonlóan felveti, hogy az igazi megoldás a forradalom lenne.
Csakhogy ezt a forradalmat nem azért szeretné a liberális banda, mert Orbánt akarja legyőzni, hanem azért, mert tudja, hogy a programját demokratikus keretek között valószínűleg nem lehet megvalósítani.
Talán sikerül utcai harcokat provokálni áldozatokkal, akik ha netalán visszaütnek, akkor mehetnek a liberális mozgalom panteonjába a Kerepesi úti temetőbe. Aztán bejönnek a NATO csapatok vagy a románok, hogy hatalomra segítsék a tudományos liberalizmus híveit, akiknek ez után majd természetesen nem kell ellenzékkel bajlódniuk, hiszen azok a felcsúti kisvasút Recskig történő meghosszabbításával lesznek éppen elfoglalva. TGM nem veszi észre, hogy a globális kapitalizmus multinacionális ideológiájával, szervezeteivel és pénzével akarja megvédetni a magyarországi kapitalizmus áldozatait vagy, hogy magyargyűlölőkkel akarja megvédetni a magyaroktól a nem magyarokat.
Én ugyan nem vagyok újságíró, de definíció szerint TGM listáján én is rajta vagyok, mint „fasiszta blogger”. A dédszüleim, a nagyszüleim, a szüleim annyi nyüves gazember listáján voltak rajta már, hogy ettől némileg ideges leszek.
A liberálisok minden közmegegyezést felmondtak már, jól látható, hogy most teszik meg az utolsó lépést, a demokratikus játékszabályok formális betartására vonatkozó ígéretüket is visszavonják.
Mondjuk nem vagyok meglepve, csoda, hogy idáig bírták.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
