Két jégbe fagyott hajó Kanada északi partjain túl: így végezte Sir John Franklin kapitány expedíciója a XIX. század közepén. A Terror és az Erebus hajó elveszett tengerészeinek történetéből most sorozat készült, amelyben a sarki hideg, a betegségek és az élelemhiány réme mellett egy természetfeletti veszély is leselkedik a legénységre.
Március végén debütált itthon a Dan Simmons horrorregényén alapuló Terror című sorozat, amelyben Sir John Franklin elveszett expedíciójának sorsát követhetjük nyomon. Franklin két hajója, az Erebus és a Terror 1845-ben indult el, hogy a brit koronához tartozó Kanada északi partjai mentén felfedezze az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő, úgynevezett északnyugati átjárót, amelynek létezésében, illetve hajózhatóságában még a tizenkilencedik században sem voltak biztosak a szakértők.
Könnyedén eljutni a rendkívül nyereséges ázsiai piacokhoz: ez a vágy vezérelte az európai tengeri hatalmakat, amikor az előző évezred derekán hajókat indítottak nyugat és dél felé. A felfedezéseket nem az ismeretlen vizek és a kaland hívószava, hanem az oszmán térhódítás indította el; ahogy Bizánc végleges összeomlásával a keresztény uralom megrendült a mediterráneum keleti részében, a szárazföldi útvonalon behozott keleti termékek ára az egekbe szökött. Kolumbusz Kristóf nyugat felé indult, és egy új kontinenst talált, Vasco da Gama dél felé kerülte meg Afrikát, s jutott el Indiába, majd a Magellán és később Juan Sebastián Elcano által vezetett expedíció megkerülte a földet.
Hamar világossá vált azonban, hogy az egyszerű és rövid útvonal kelet felé csak álom. Észak- és Dél-Amerika összefüggő földtömeget alkot, nem húzódik közöttük hajózható csatorna, ahogy kelet felé is csak a teljes afrikai kontinens megkerülésével vezet út Ázsiába a tengeren. Akadt azonban még rejtély: vajon észak felé akad-e átjárható tengeri útvonal Ázsia irányába? A XVIII. században Nagy Péter cár kezdeményezésére indult el az Oroszország partjai mentén haladó északkeleti útvonal feltérképezése, de ezt először csak a XIX. század végén járta végig sikeresen egy finn kapitány.
A későbbi Kanada partjai mentén húzódó északnyugati átjárót már a felfedezések korának hajnalán elkezdték keresni az angol és spanyol megbízásra dolgozó felfedezők, akik apránként fel is térképezték a kontinens és a sarkvidék közötti területek egyes részeit. Ezzel a céllal hajóztak fel felfedezők a Hudson és a Szent Lőrinc-folyón, majd indultak különféle szárazföldi expedíciók a kontinens északi részére. Ezek, illetve a következő évszázadokban a Csendes- és az Atlanti-óceán felől induló expedíciók eredményei nyomán sokan arra jutottak, hogy az északnyugati átjáró nem létezik. A XIX. század első felében a brit korona mégis újabb expedíciókat indított a Bering-szorostól északra, illetve a kontinens belsejébe, hogy megtalálják a feltételezett átjáró keletről és nyugatról már felfedezett szakaszait összekötő, hajózható útvonalat.
Ezzel a feladattal indult el a sarkvidéket már megjárt Sir John Franklin vezényletével két hajó, a H. M. S. Terror és a H. M. S. Erebus is. A korábbi évtizedekben több tengert is megjárt vitorlásokat a korszak legmodernebb eszközeivel szerelték fel. Hajócsavarjaikat gőzgépekkel hajtották, a hajótestet megerősítették, a legénység komfortérzetéről a sarki hidegben fűtés gondoskodott. Az expedíció három évre elegendő ellátmánnyal indult útnak Angliából 1845 májusában. A legénység utolsó leveleit Grönlandról, a Disko-öbölből küldte haza, ahol megváltak az addig őket kísérő hajóktól. Utoljára júliusban látta az expedíció két hajóját két európai bálnavadászhajó, azután semmilyen hír nem érkezett felőlük.
http://mno.hu/
További sorsukról sokáig csak a későbbi mentőexpedíciók által feltárt tények adtak számot. Ezek szerint Franklin két hajója a Beechey-szigeten vészelte át a telet 1845 és 1846 között, majd 1846 szeptemberében a jég fogságába estek a kanadai Victoria-szorosban, a Vilmos király sziget közelében. Az Erebus és a Terror sosem hajózott ki többet. Az expedíció 1848 tavaszáig a szigeten maradt, ahol Franklin 1847 nyarán az életét vesztette, majd Francis Crozier kapitány és James Fitzjames első tiszt vezetésével útnak indultak a szárazföldön dél felé. A felfedezők egy része még a szigeten, a maradék harminc-negyven fő pedig a kontinens északi részén hunyt el.
Az Egyesült Királyságban egy darabig nem aggódtak a két hajó eltűnése miatt, hiszen háromévnyi ellátmánnyal indultak útnak. A közvélemény, a sajtó, a parlamenti képviselők, valamint Franklin feleségének nyomására azonban 1848 tavaszán az admiralitás három irányból – keletről, nyugatról és a szárazföldről – indított mentőexpedíciót, illetve húszezer fontos (mai árfolyamon közel 740 millió forint értékű) díjat ajánlott fel annak, aki megtalálja a Terrort és az Erebust.
A kutatás nemzeti üggyé vált, hamarosan tucatnyi hajó kereste az expedíció túlélőit, eredményt azonban nem ért el senki. Hatalmas botrány kerekedett belőle, amikor kiszivárgott John Rae jelentése, amely a helyi bennszülöttek beszámolói alapján arról is szólt, hogy az expedíció tagjai a végén már kannibalizmusra vetemedtek. Az északnyugati átjáró útvonalát a Robert McClure által irányított, szintén Franklinék elveszett hajói után kutató expedíció járta végig 1850 és 1854 között, részben hajón és szánon; később pedig Roald Amundsen csak hajón 1903 és 1905 között.
Az expedíció sorsának korabeli feldolgozásai után, 2007-ben Dan Simmons esett neki a témának egy horrorregényben, ebből forgatott most sorozatot az AMC Budapesten. A Terror című műben nem csupán az embertelen sarkvidéki körülmények, a betegségek és az kifogyó élelmiszerkészletek, hanem egy természetfeletti szörnyeteg is tizedeli a legénységét. A két hajó roncsait már a regény megjelenése után, 2014-ben, illetve 2016-ban megtalálták kanadai kutatók, a feltáráson pedig ma is dolgoznak. Hamarosan tehát még többet tudhatunk arról, hogy mi történt pontosan a két hajó legénységével.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.04.07.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
