A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal a rejtélyes ENSO kifejezéssel ismerkedhetünk meg behatóbban.
A Meteorológiai Világszervezet (WMO) legfrissebb jelentése szerint a közelmúltbeli gyenge La Niña-jelenség várhatóan ENSO-semleges körülmények közé fakul, ami az év későbbi szakaszában egy melegedő El Niño-epizódhoz vezethet.
Az ENSO – azaz az El Niño-déli oszcilláció – egy összetett éghajlati ciklus, amely a Csendes-óceán trópusi felszíni vizeinek hőmérséklet-változását és a felette lévő légkör nyomásingadozásait kapcsolja össze. Ez a rendszer alapvetően a passzátszelek és az óceáni áramlatok kényes egyensúlyán alapul.
Európa időjárását a csendes-óceáni ENSO mellett az Atlanti-óceán északi részének vízhőmérséklete is erősen rángatja. Ha az El Niño melegedése és az Atlanti-óceán jelenlegi rekordmelegedése „összeadódik”, az rendkívüli forróságot, fülledt nyári estéket eredményezhet nálunk július-augusztusban.
Az ENSO meleg fázisa az El Niño. Ilyenkor a keletről nyugatra fújó passzátszelek legyengülnek, ami lehetővé teszi, hogy a nyugat-csendes-óceáni térség felhalmozódott meleg víztömege elinduljon visszafelé, Dél-Amerika partjai felé. Ez megváltoztatja a globális légköri cirkulációt: ahol korábban eső volt, ott aszály léphet fel; a hűvösebb területeken pedig szokatlan felmelegedés és áradások alakulhatnak ki.
Ezzel szemben a La Niña, vagyis a hideg fázis során a passzátszelek a megszokottnál is erősebben fújnak. Ez a folyamat még több hideg vizet kényszerít a felszínre a dél-amerikai partoknál, és a meleg víztömeget egészen Indonézia és Ausztrália térségébe tolja. Ez gyakran okoz extrém csapadékot a nyugati medencében, miközben az amerikai kontinens egyes részein fokozza a szárazságot.
Az ENSO globális jelentőségét az adja, hogy nemcsak a Csendes-óceán térségét érinti, hanem távoli hatások révén befolyásolja az észak-amerikai teleket, az afrikai monszunt és közvetve az európai időjárási mintázatokat is.
Tavaly novemberben a nagy európai és USA-beli előrejelző központok éppen az ENSO egyre pontosabb megértésével, valamint a La Niña akkori fázisából és az északi-sarki állandó köráramlás gyengüléséből adódó következményekből kiinduló modellezés alapján hóban gazdagabb január-februárt valószínűsítettek, ami jórészt meg is felelt a bekövetkezett időjárásnak.
Mostanában a WMO Globális Előrejelzései Központja szerint 2026 márciusa és májusa között 60 százalék, április és június között pedig 70 százalék az esélye, hogy az ENSO (El Niño-déli oszcilláció) semleges körülményei álljanak be.
Az EU Copernicus klímaközpontja szerint márciusban az átlagosnál valamivel több esőre, záporra van kilátás, mint az átlag, és az északi-sarki köráramlás (örvény) gyengülése miatt észak felől több hullámban érkezhet nedves, hideg levegő. Erre nagy szükség lenne, mert a talajaink még most sem töltődtek fel, és egy melegebb késő tavasz, egy forró nyár újra veszélyeztetheti az idei termést.
Áprilisban várható egy éles váltás, amikor a mediterrán térség felől megérkeznek az első tartósabb melegfrontok. Ekkor már gyakrabban mérhetünk 20°C feletti értékeket. A hirtelen melegedés és a természetben meglévő nedvesség miatt az évszakhoz képest korábban jelenhetnek meg a hevesebb zivatarok, és megnő a jégeső veszélye is.
Egy friss elemzés szerint gyorsul a felmelegedés. A cikk rámutat, hogy az elmúlt évek rekordmelege vitát váltott ki arról, hogy a globális felmelegedés felgyorsult-e. A korábbi elemzések úgy találták, hogy a gyorsulás (vagyis a melegedés ütemének növekedése) a természetes hőmérsékleti ingadozások miatt még nem érte el a 95 százalékos megbízhatósági szintet.
Az éves globális földfelszíni középhőmérséklet öt különböző adatforrás alapján, két változatban: (fent) korrigálatlan adatok, (lent) az El Niño-déli oszcilláció, a vulkáni tevékenység és a napsugárzás ingadozásai alapján korrigált adatok.
Az idézett vizsgálat során eltávolították a három fő természetes változékonysági tényező – az El Niño, a vulkáni tevékenység és a napsugárzás ingadozásának – becsült hatását. Az így kapott korrigált, ezáltal kevésbé „zajos” adatok azt mutatják, hogy a gyorsulás több mint 98 százalékos bizonyossággal jelen van, az elmúlt több mint tíz évben tapasztalt melegedés gyorsabb, mint bármelyik korábbi évtizedben.
„Az éghajlat közjó, mindenkié és mindenkinek a javát szolgálja. Globális szinten egy olyan összetett rendszer, amely kapcsolatban áll az emberi élethez szükséges számos alapvető létfeltétellel. Nagyon komoly tudományos konszenzus jött létre arról, hogy az éghajlati rendszer aggasztó felmelegedésével állunk szemben.” (Laudato si’ 23.)
Szerző: Nemes Csaba
Fotó: Merényi Zita, Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
