A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Az első 2025-ös cikk egy megdöbbentő jelenséget ismertet, azt, hogy a legújabb kutatások szerint a levegő tisztasága is hozzájárulhat a globális hőmérséklet-emelkedéshez.
Ilyenkor, év elején sokan sokfélét fogadnak meg, hogy mit is tesznek majd idén. Számunkra nincs új üzenet, csak annyi, hogy szívünket-lelkünket megerősítve fogadjuk el, hogy feladatunk van az életet adó természet megóvásában a környezeti elemek védelmében, tágabb értelemben véve pedig közösségeink megsegítése okán és a jövő generációk életfeltételeinek a megtartása érdekében.
Az új esztendő első kalendáriumi megjelenésében egy érdekes, sokaknak meghökkentő témát hozunk, azért, hogyha erről olvasnak, hallanak, értsék jól vagy jobban a jelenséget.
„Szegény embert az ág is húzza”: nem elég, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának globális emelkedése nem állt meg, még a levegőtisztaság-védelmi beavatkozások is „bajt” hozhatnak. Pedig az eddigi eredmények nem kicsik, annak ellenére, hogy
Igen, például az elmúlt 25 évben jelentősen csökkent a kén-dioxid-kibocsátás (eltűnőben vannak az úgynevezett savas esők), valamint a korom és egyéb szilárd részecskék szennyező kibocsátása is csökkent. Ugyanakkor egy friss Nature-cikk bizonyítottnak látja azt, hogy a globális hőmérséklet-emelkedés egy részéért éppenséggel nem a levegőszennyezés, hanem a levegőtisztaság növekedése felel. Globális szinten az úgynevezett aeroszol-kibocsátás 2000 óta tartó csökkenése további melegítő sugárzási hatásokat hozott mind közvetlen, mind közvetett folyamatok révén. A becslések szerint emiatt az várható, hogy a kibocsátás jövőbeli csökkentésével egyre nagyobb melegedés lesz tapasztalható.
Az aeroszolok légnemű közegből és a benne lévő szilárd és folyékony részecskékből állnak. Tudni kell, hogy az antropogén aeroszolok olyan hűtő hatást fejtenek ki, amely részben ellensúlyozza az üvegházhatású gázok felmelegítő hatását. Egész egyszerűen a troposzféra alsó-középső rétegeibe feljutó aeroszolok egyrészt direkt módon visszaverik a bejövő napsugárzás egy kis részét, másrészt a felhőképződés folyamatában is részt vesznek. Rövid, mindössze néhány napos troposzférikus élettartamuk miatt az aeroszolok felhőképző és visszaverő képessége regionálisan gyorsan reagál a szennyező kibocsátás csökkenésére. A levegőkémiával és légkörfizikával foglalkozó kutatók szerint nincs ebben semmi meglepő, hiszen tankönyvbe illően működik a természet: tisztább lett a levegő, több „napsugár” jut le a földfelszínre, és ezzel arányosan valamelyest növekednie kell a hőmérsékletnek is. Az idézett Nature-cikk egy hosszabb, statisztikailag is jól kezelhető és más egyéb folyamatoktól elkülöníthető adatsor segítségével vizsgálta a jelenséget.
EU-s kutatási projektek szerint is a világ legtöbb régiójában csökkent az antropogén eredetű aeroszol kibocsátása, és a légköri aeroszolterheléssel kapcsolatos megfigyelések is egyértelműen csökkenő tendenciát mutatnak, különösen az antropogén aeroszolok nagy részét alkotó finomszemcséjű részecskék esetében. A felhőcseppek számának műholdas értékelése is hasonló tendenciát mutat azokban a régiókban, ahol az aeroszol koncentrációja csökken. Ez a csökkenés az éghajlatváltozási kényszer felgyorsulásához, azaz az sugárzási erők 0,1–0,3 W/m2-rel történő növekedéséhez vezet, ami a teljes éghajlati kényszer 12%-a, azaz nagyjából 1/8-ában ez a jelenség felelős az idén már másfél fokos globális hőmérséklet-emelkedésért.
Mindennek a logikus magyarázata az, hogy a tisztább közlekedési, lakossági és ipari energiahasználati módok kisebb szennyezéssel járnak. Ez pedig csökkenti az antropogén aeroszol mennyiségét, és a kisebb árnyékoló hatás miatt több a felszínre érkező napsugárzás – ami melegedést okoz.
Sokan emlékezhetnek a kétütemű gépkocsik által uralt utcák vagy a széntüzelést használó városnegyedek és községek téli levegőjére, a régi váci cementmű által okozott szennyezett levegőre vagy a Mátraalja környékére a Mátrai Erőmű kéntelenítés előtti korszakában; ezekhez már nem szabad visszatérnünk. Tisztább a levegő, egészségesebbek az emberek.
Van ára a fenti jelenségnek is, de vannak egyszerű „mindenki nyer” típusú megoldások, ilyen a megújuló energiák használatának bővítése (ebben már lépegetünk előre) és az energiahatékonyság fokozása. Az energiahatékonyság és -takarosság olyan eszköz, amely nemcsak kevesebb üvegházhatású gázzal és az egyéb szennyezőanyagok csökkenésével jár, hanem kifejezetten jó a gazdaságnak és a társadalomnak is, azaz egy fenntarthatósági „szuperbeavatkozás”. Különösen itthon igaz ez, hiszen
Ha nem a környezet- és egészségvédelemről lenne szó, hanem „csak” versenyképességről, már akkor is régen az energiahatékonyságra kellene koncentrálni, de egyre jobban lemaradunk.
A klímaváltozás nem absztrakt ügy, hanem nagyon is konkrét, mind a hatásain keresztül a veszteségeket, mind az enyhítési lehetőségeket nézve. Kézenfekvő válaszok vannak és látjuk a feladatot! Ne feledjük: „Annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választható feladat s nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja.” (Laudato si’, 217.)
Áldott és szeretetben gazdag új esztendőt kívánva:
Nemes Csaba
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »