A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal megtudhatjuk, hogy mekkora szerepük van az állatoknak a klímaváltozás megállításában.
A Teremtő a sokszínű természet csodálatos, sok esetben még fel nem tárt kölcsönhatásainak milliárdjain keresztül is megmutatja mindenható nagyságát. A természet alkotott szavunk, a „terem” igéből származtatott szó, amely már a 14. században használatos volt. Talán azt a megfontolást követi, hogy a világ egy folyamatosan növekvő, „termő” egység.
A számtalan kapcsolat, visszacsatolás közül néhányat megismerve érthetővé válik globális ökológiai rendszerünk kifejezetten az egyensúly fenntartására vagy visszaállítására irányuló természete.
A vadon élő állatok segítenek megkötni a szenet, körforgásban tartják a tápanyagokat, támogatják az ökoszisztémákat, sőt közvetlenül is mérsékelhetik a globális felmelegedést.
A Kongó kertészei és egyéb állatfajták
Afrikában az erdei elefántok – a világ három elefántfaja közül a legkisebbek – táplálékkeresési módszereiknek köszönhetően életük során közel 2500 tonna szén-dioxid megkötésében segítenek az erdőknek. Egy tanulmány szerint a Kongó-medencében az elefántok otthonául szolgáló erdők 7 százalékkal több szenet tárolnak, mint azok az erdők, amelyekből hiányoznak a „Kongó kertészei”.
Az óceánokban a tengeri vidrák által gondozott „hínárerdők” akár tizenkétszer több szenet is megköthetnek, mint azok az erdők, amelyekről nem gondoskodnak. Ez azért van, mert a tengeri vidrák fő tápláléka a tengeri sün, melyek ellenőrizetlenül akár egész „hínármezőket” is felfalhatnak.
Ki nyel el több szén-dioxidot?
A bálnák függőlegesen mozognak a vízoszlopban: a mélyben táplálkoznak, majd a felszínre jönnek levegőt venni és üríteni. Ez a folyamat, a bálnapumpa tápanyagokat (vasat és nitrogént) juttat a felszíni vizekbe. Ezek a tápanyagok elengedhetetlenek a fitoplanktonok növekedéséhez. A fitoplanktonok a világ oxigénjének legalább 50 százalékát termelik, és évente négyszer annyi szén-dioxidot kötnek meg, mint az amazóniai esőerdő.
A bálnák hatalmas testükben óriási mennyiségű szenet halmoznak fel életük során. Mivel hosszú ideig élnek, ezt a szenet évtizedekig kivonják a körforgásból.
„Tengeri szén-dioxid-temetőt” képez, amikor egy bálna természetes halállal kimúlik és a teteme az óceán fenekére süllyed. Ezt nevezik „whale fallnak”. A bálna testében lévő szén így a mélytengeri üledékbe kerül, ahol akár sok milliónyi évig elzárva marad a légkörtől.
Az Antarktiszon a pingvinek „segítenek” hűvösen tartani a levegőt. A guanójukban található ammóniarészecskék elősegítik az alacsonyan fekvő felhők kialakulását, amelyek a napfény egy részét visszaverik az űrbe. A hódok, ha magukra hagyják őket, új vizes élőhelyeket hozhatnak létre, amelyek megkötik a szenet, és pótolhatatlan élőhelyet biztosítanak más élőlények számára.
Csak néhány példát soroltam fel a sok közül, amelyek azt mutatják, hogy az egészséges természet hogyan segíti többek között a szén-dioxid-kibocsátás és az éghajlat szabályozását.
Művelni és őrizni
„…arra is emlékezzünk, hogy a világ kertjét művelni és őrizni kaptunk meghívást (vö. Ter 2,15). A »művelni« jelentése: megmunkálni, felszántani vagy dolgozni rajta, az „őrizni” jelentése pedig: megvédeni, gondozni, megóvni, fenntartani, figyelemmel kísérni. Ez egymás iránti felelős viszonyt jelent az ember és a természet között. Minden közösség kiveheti a föld javaiból, amire szüksége van az életben maradáshoz, de kötelessége meg is védeni és biztosítani termékenysége folyamatosságát a jövőbeli nemzedékek számára.” (Laudato si’ 67)
Szerző: Nemes Csaba
Fotó: Wikimedia Commons
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
