A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal a klímaperek hatásait mérlegeli szakértőnk.
Sok szakértő, de volt magas rangú ENSZ-diplomaták is úgy tartják, hogy a világszervezet Éghajlatváltozási Keretegyezményének (UNFCCC) megvalósítása és annak a tárgyalási folyamata elavult, lelassult, és így nem felel meg az egyre erősödő kihívásoknak. Ez áll az egyezmény részes feleinek 29. találkozójához (COP29) írott levélben, amelyet többek között Ban Ki-moon volt ENSZ-főtitkár; Christiana Figueres, az egyezmény volt vezetője és Mary Robinson volt ír elnök írt alá.
A tárgyalási fordulók kvázi eredménytelensége miatt, nem az ENSZ-folyamatot követve, egyre több országban bíróságokhoz fordulnak érdekelt ügyfelek és ügyfélcsoportok. A perek globális hulláma átalakítja az éghajlatváltozás ellen folytatott küzdelmet. Meglepő színfoltja volt a COP29-nek egy olyan esemény, ahol bírók és jogi szakértők gyűltek össze, hogy megvitassák szerepüket az éghajlatváltozással kapcsolatos viták megoldásában, és megosszák az innovatív jogi mechanizmusokkal és az éghajlati peres eljárásokkal kapcsolatos ismereteiket, az igazságügyi perspektívákat.
Az igazságügyi szakértelem azonban nem mindig tartott lépést az ügyprecedensek világszerte változó jogi környezetével. Erről tárgyaltak ezen a kísérő rendezvényen, ahol rávilágítottak a legfontosabb nemzetközi precedensekre, és eszközöket kínáltak az éghajlati igazságosság bíróságokon keresztül történő támogatására.
Inger Andersen, az ENSZ Környezetvédelmi Szervezetének (UNEP) ügyvezető igazgatója megjegyezte, hogy környezetvédelmi ügyekben az igazságszolgáltatás szerepe átalakul, mivel a civil társadalom a bíróságokhoz fordul, hogy cselekvésre kényszerítse a kormányokat és a vállalkozásokat. Antonio Herman Benjamin főbíró, a brazil Nemzeti Legfelsőbb Bíróság elnöke kiemelte, hogy a bírók szerepe az éghajlattal kapcsolatos viták kezelésében túlmutat a törvény puszta alkalmazásán és értelmezésén. Úgy vélte, hogy a bíróknak proaktívnak kell lenniük, és „rá kell hangolódniuk az éghajlatváltozás elleni küzdelem követelményeire és összetettségére”. Christine Adam az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) titkárságának a képviseletében rámutatott arra, hogy
Magyországon a nemzetközileg is elismert szakértő jogász, Sulyok Katalin több cikkében és a való életben – nemzetközi eljárásokban – résztvevőként is foglalkozik a témával. Két évvel ezelőtt megjelent elemzésében bemutatja a kezdeteket és a perek legfőbb tanulságait.
Azt írja, hogy „a klímaperek megjelenése strukturálisan annak következménye, hogy a nemzetközi jogi szabályozás, illetve diplomácia kudarcot vallott a rövidtávú mitigációs (kibocsátáscsökkentési) fellépés kötelező jogi kereteinek megteremtésében. A vonatkozó klímaváltozással foglalkozó nemzetközi jogi megállapodások, így különösen az ENSZ Klímaváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) és az annak jegyzőkönyve, a 2015. évi ENSZ Párizsi Klímamegállapodás nem tartalmaznak az államokra nézve kötelező, számszerűsített kibocsátáscsökkentési célokat. A nemzetközi klímajogi szabályok az államokra bízzák, hogy meghatározzák saját mitigációs vállalásaikat, a nemzetileg meghatározott hozzájárulások keretében”. Egy az egyben az az állítása, mint a hetekkel ezelőtt a COP29-hez küldött levélben Ban Ki-moon volt ENSZ-főtitkárnak és a többi aláírónak, azaz hogy a jelenlegi diplomáciai folyamat elégtelen az éghajlatváltozást csökkentő cselekvések kikényszerítésére.
Ugyanakkor nyitott kérdés marad, hogy mi lehet a következménye akár a sikeres pereknek, azaz általában az államok és nagyvállalatok mint alperesek ellen nyert pereknek, hiszen valójában az ilyen módon kormányokra és cégekre tett nyomás nem látható az éghajlatváltozás elleni fellépéseik felgyorsítása terén. „Ha nem elég hosszú a kezed, toldd meg egy lépéssel!” mondást alkalmazva itt, ha nem működik a jogilag kötelezőnek mondott nemzetközi jogi eszköz az ENSZ égisze alatt, akkor majd a bíróságok besegítenek.
Tehát vissza kell térni az ENSZ tárgyalóasztalához új és sokkal szigorúbb feltételekkel, ahogy a levél aláírói is jelzik, mert elfogyott az idő.
„Egyes, világvégét beharangozó diagnózisok nemegyszer észszerűtlennek vagy nem kellően megalapozottnak tűnnek. Ez azonban nem engedi meg, hogy ne számoljunk egy kritikus pont elérésének valós lehetőségével. Az inerciális (a tehetetlenség elvén alapuló – a szerk.) tényezők miatt a kis változások nagy, előre nem látható és talán visszafordíthatatlan változásokat indíthatnak el, és az események lavinaszerűen követnék egymást. Az ilyen esetben mindig elkésünk, mert semmilyen beavatkozás nem tudja megállítani a már elindult folyamatot” (Ferenc pápa Laudate Deum apostoli buzdítása 17.).
Szerző: Nemes Csaba
Fotó: Pexels
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
