Mégis kik vagyunk, honnan jöttünk, hová tartunk mi, magyarok? A „hiszünk-e Istenben, követjük-e Krisztust, megváltónknak tartjuk-e?” kérdéscsoport után méltán ezek a legfontosabb kérdések nekünk, magyaroknak. S ha válaszokat keresünk, bizonyára gyakran fordulunk költőinkhez, íróinkhoz.
Szentmihályi Szabó Péter egyike azon költőinknek-íróinknak, akikben ezek a kérdések szüntelenül felmerülnek. Bizonyára sokan emlékeznek ma is az 1996. március 15-re írt, a Horn-kormány nemzetellenes működése miatti fájdalmában írt „Térdre, magyar!” című versére. Koltay Gábor Trianon-filmjében Csurka László tolmácsolja e költeményt, s a végén, a felkiáltójeles „térdre” után, a verset mintegy továbbgondolandó, e szót megismétli, de – kérdve.
Muszáj térdre hullnunk istenként imádott mammonok, hamis idolok előtt? Már régi költőink is (mint Ányos Pál, Baróti Szabó Dávid, Berzsenyi Dániel, Gvadányi József) folytonosan háborognak az „idegen divat”-ok Magyarországon is feltűnő túlburjánzása miatt. Elég legyen csak most Berzsenyit idézni, aki „A magyarokhoz” írt első ódájában – 1810-ben! – így fogalmaz:
Mi a magyar most? – Rút sybaríta váz.
Letépte fényes nemzeti bélyegét,
S hazája feldúlt védfalából
Rak palotát heverőhelyének:
Elődeinknek bajnoki köntösét
S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt,
A nemzet őrlelkét tapodja,
Gyermeki báb puha szíve tárgya.
Ha 1810-ben így írt egy magyar költő, vajon vethetett-e volna mást papírra – 1996-ban? Fogas, akarom mondani, költői a kérdés, persze. S hogy most Szentmihályi Szabó életművéről szólnak e sorok, annak nemcsak a hazánkat napról napra kívülről és belülről érő támadások az okai, hanem az is, hogy a nemzeti kultúra és emlékezet jegyében nemrég egy emlékkönyv látott napvilágot „Ébresztő” címmel Szentmihályi Szabó életművéről hitvese szerkesztésében. Ajánlásaként talán elég néhány név szerzői közül: Bábel Balázs, Döbrentei Kornél, Lovas István, Pajor András, Pozsonyi Ádám, Takaró Mihály, Wittner Mária.
A kötet többségükben tömör írásai Szentmihályi Szabó belső vívódásait, szellemi életünk higiéniájáért való következetes harcának fogadtatását, a magyar művelődés valóságos diplomata-literátorának megalkuvást nem ismerő habitusát világítják meg eddig nem ismert életképek felvillantásával, ezáltal valóban űrt betöltve az életművével foglalkozó eddigi írások (amúgy nem túl tág) világában. A kötetet olvasva döbben rá az olvasó, milyen nagy erény, főleg szélsebesen rohanó korunkban, a tömörség. A kevesebb sokszor tényleg több! (S ez még akkor is igaz, ha van a kötetnek – egy – olyan írása, amely kissé hosszasabban foglalkozik Szentmihályi Szabó életműve egyik fontos fejezetével, a fentebbi verssel.)
Apropó! Az „Ébresztő” bemutatójára ma kerül sor 18 órától a Belvárosi Polgári Szalonban (1056 Budapest, Cukor utca 5.). Köszönet hát a kötet kiadójának és szerzőinek, akik írásaikkal csak megerősítették Csurka László versmondásának helyességét, vagyis a jelzett szó után a felkiáltójelet maguk is kérdőjelre változtatták.
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
