„Megmentette” az amerikai elnökválasztást egy balos aktivistákból, tech óriáscégekből, vállalatvezetőkből, választási gurukból és szakszervezetisekből álló „összeesküvés” a Time magazin szerint. A patinás lap nagyszabású riportban számol be büszkén arról, hogy az amerikai baloldali-liberális erők miként avatkoztak be a kampányba és a választás lebonyolításába – a szerintük megfelelő fejlemények biztosítása érdekében. Alább a Mandiner összeállítása.
„A 2020-as választás titkos történetének résztvevői ezért akarják elmondani, mi történt, még akkor is, ha úgy hangzik, mint egy paranoid lázálom – befolyásos emberek iparágakon és ideológiákon átnyúló közös munkálkodása a színfalak mögött, hogy befolyásolják a közfelfogást, megváltoztassák a szabályokat és a törvényeket, irányítsák a média tudósításait és ellenőrizzék az információ áramlását. Nem csalták el a választást, hanem megerősítették azt. És hiszik, hogy a közvéleménynek meg kell ismernie a rendszer törékenységét, hogy biztosítsák a demokrácia megmaradását Amerikában.”
Többek között erről is ír Molly Ball amerikai újságíró, politológus nagyszabású riportjában a Time magazinban. Ball újságírásból diplomázott a Yale Egyetemen, majd a Cambodia Dailynél és Las Vegas-i helyi lapoknál volt riporter. Az országos politikai médiába a Politico hozta be, majd a The Atlantichoz igazolt, 2017 óta a Time országos politikai szerkesztője, a CNN politikai szakértője. Nancy Pelosi amerikai képviselőházi elnök számos önéletrajz-írójának egyike. (És természetesen zsidó, de ezt már nem írja a Mandiner – Kuruc.info szerk.)
Ball most riportjában egy – szóhasználata szerint – „összeesküvésről” ír,
amivel szerinte az amerikai demokráciát mentették meg a tavalyi elnökválasztásra készülve.
A cikk a február 15-ei lapszámban fog nyomtatásban megjelenni, de a magazin már most közölte online a cikket.
***
„Furcsa dolog történt a november 3-i választások után: semmi nem történt. A nemzet várta a káoszt. Liberális csoportok azt ígérték, hogy az utcára mennek, és tüntetések százait tervezték országszerte. A jobboldali milíciák csatába készültek. A választás napja előtt egy felmérés azt mutatta, hogy az amerikaiak 75 százaléka az erőszak miatt aggódik” – kezdi riportját Molly Ball. Úgy folytatja: „Történt egy másik furcsa dolog is: miközben Trump próbálta megváltoztatni az eredményt, az amerikai üzleti világ hátat fordított neki. Fontos cégvezetők százai, akik közül sokan támogatták Trump jelöltségét és egyetértettek politikájával, arra szólították fel, hogy ismerje el a vereségét.”
A klasszikusan republikánus üzleti vezetők „átállása” Donald Trump exelnök figyelmét sem kerülte el. December másodikán egy beszédben így fogalmazott: „Nagyon, nagyon furcsa volt. Napokkal a választás után összehangolt törekvésnek voltunk a tanúi, ami a győztes bejelentésére irányult, miközben számos kulcsfontosságú államban még zajlott a szavazatszámlálás”.
Ball nem kertel:
„Trumpnak bizonyos szempontból igaza volt. Összeesküvés bontakozott ki a színfalak mögött”.
A szerző szerint ez az együttműködés „egyrészt visszaszorította a tüntetéseket, másrészt pedig koordinálta a vezérigazgatók ellenállását. Mindkét meglepetés egy informális szövetségnek volt az eredménye a balos aktivisták és az üzleti titánok között. A paktumot egy szűkszavú, kevesek által észrevett közös nyilatkozat formalizálta, amit az amerikai kereskedelmi kamara és az AFL-CIO (a legnagyobb szakszervezeti szövetség az USA-ban – a szerk.) adott ki a választás napján.”
Az üzleti élet és a szakszervezetek összefogását Ball „rendkívüli árnyékkampányként” írja le, amely „nem a választás megnyerésére volt hivatott, hanem arra, hogy az szabad és tisztességes, hiteles és korrupciómentes legyen”.
A szerző kifejti ezen „árnyékkampány” részleteit. „Több mint egy éven keresztül politikai stratégák lazán szervezett koalíciója igyekezett megerősíteni Amerika intézményeit, miközben azokat egyszerre támadta egy könyörtelen világjárvány és egy autokratikus beállítottságú elnök. Bár a tevékenység jó része a baloldalon zajlott, elkülönült a Biden-kampánytól és ideológiai választóvonalakat is átlépett, döntő mértékben hozzájárultak pártonkívüli és konzervatív szereplők is.”
Ball a kedélyek megnyugtatása érdekében leszögezi: „A forgatókönyv, amit az árnyékkampányolók rendíthetetlenül igyekeztek megakadályozni, nem Trump győzelme volt, hanem egy oly mértékig botrányos választás, amelyben egyáltalán nem lehet eredményt hirdetni”.
A szerző megfogalmazásában a demokrácia megmentői a választás szinte minden elemét külön-külön célba vették.
Megváltoztatták államok voksolási rendszerét. Kivédtek úgynevezett „szavazóelnyomási” pereket. Szavazatszámlálókat verbuváltak. Emberek millióit beszélték rá a levélszavazásra. Nyomást gyakoroltak a közösségi médiumokra, hogy azok hatékonyabban lépjenek fel a „dezinformáció” ellen. Érzékenyítették a közvéleményt aziránt, hogy a szavazatszámlálás napokig vagy hetekig eltarthat, megelőzve azt, hogy „Trump összeesküvés-elméletei” elterjedhessenek.
A szerző leszögezi: „Trump és szövetségesei is saját kampányt folytattak a választás korrumpálása érdekében. Az elnök hónapokon át kötötte az ebet a karóhoz, hogy a levélszavazás demokrata összeesküvés, és a választást »elcsalják«. Tagállami szintű hóhérai megpróbálták ellehetetleníteni a levélszavazást, míg ügyvédjei nevetséges perek tucatjait hozták elő, hogy megnehezítsék a szavazást”. Emellett felhívja a figyelmet arra is, hogy Trump „a november 3. utáni hónapokat azzal töltötte, hogy megpróbálta ellopni a választást, amit elvesztett – perekkel, összeesküvés-elméletekkel, állami és helyi hivatalnokokra való nyomásgyakorlással”. Mindeközben a demokrácia védelmezői „nem elcsalták a választást, hanem megerősítették”.
Ball bevezetője után tíz pontban mutatja be a szerinte a demokrácia védelmében folytatott harcot.
1. A stratéga
A választás „megvédésének” agyaként Ball Mike Podhorzert, az AFL-CIO szakszervezeti szövetség elnöki főtanácsadóját jelöli meg,
aki „a demokraták belső körében az elmúlt évtizedek legnagyobb politikatechnológiai fejlődései mögött álló varázslóként ismert”,
és az Analyst Institute, valamint a Catalist nevű politikai adatfeldolgozó, illetve digitális kampánytechnológiával foglalkozó cégek alapítója. (És minő meglepetés, Podhorzer szintén a törzs tagja – Kuruc.info szerk.) Podhorzer egy írásában világosan leírta, hogy „az adat, analitika és közvélemény-kutatás megszokott eszközei nem lesznek hatékonyak egy olyan helyzetben, amikor az elnök személyesen próbálja megzavarni a választást”.
2. A szövetség
Ball emlékeztet: az új koronavírus-járvány épp az amerikai előválasztási szezonban csapott le a világra, így egyre kevésbé volt biztonságos személyesen szavazni. Ohióban, ahol a személyes jelenlétet az előválasztásokon betiltották, ennek következtében minimális volt a részvétel; Wisconsin állam demokrata fekete szavazóbázisának otthonában, Milwaukeeban szavazóbiztosok híján 182 helyett csak 5 szavazóhelyiség üzemelt; New Yorkban pedig az előválasztáson leadott szavazatok összeszámolása is bő egy hónapig tartott.
A novemberi választáson várható káosztól megrémült Podhorzer lázas zoomolásba kezdett a progresszív univerzum minden részével, hogy mitévők legyenek – Ball a baloldali kampánygépezet részeként írja le a szakszervezeteket, a Planned Parenthood abortuszklinikát, a Greenpeace környezetvédelmi szervezetet, az Indivisible-höz és MoveOn-hoz hasonló aktivista szervezeteket, valamint a Demokrata Párt adatbányászait, stratégáit, támogatóit, illetve a faji egyenjogúságért küzdő aktivistákat. is. Úgy fogalmaz,
Podhorzer heti rendszerességű, két és fél órás Zoom-meetingjei a demokrata kampánytervezés tudásközpontjaivá váltak.
„A választás megvédése példátlan léptékű munkát tett szükségessé. Ahogy 2020 haladt előre, ez a törekvés kiterjedt a Kongresszusra, a Szilícium-völgyre és az ország kormányzói hivatalaira is. Erőt merített a nyári faji igazságossági tüntetésekből, melyek szervezői közül sokak kulcsfontosságú szereplői a liberális szövetségnek. És végül átnyúlt a patkó túloldalára is, a Trump-szkeptikus republikánusokhoz, akiket felháborítottak az elnök demokrácia elleni támadásai” – fogalmaz a Time riportja.
3. A szavazatok bebiztosítása
A riport szerint az aktivista szervezetek márciusban kezdtek el nyomást gyakorolni a Kongresszusra, hogy a covid-segélyekre szánt pénzből jusson a választási adminisztrációra is. Kétmilliárd dollárt kértek, ebből a szövetségi államtól négyszázmilliót kaptak is, a többit kipótolták a filantrópok. Csak
a Facebook-alapító Mark Zuckerberghez és feleségéhez kötődő Chan Zuckerberg Initiative háromszázmilliót adott.
A National Vote at Home Institute 37 államban és Washington fővárosban igyekezett propagálni a levélszavazást, a Voter Participation Center augusztusban és szeptemberben 15 millió hintaállambeli szavazóhoz juttatott el levélszavazási regisztrációs íveket, amiket 4,6 millióan vissza is küldtek. Levélben és az interneten győzködték az embereket: ne várjanak a választás napjáig, szavazzanak levélben.
Ball világossá teszi, a fekete szavazókat külön kihívás volt erről meggyőzni, mert ők egyáltalán nem bíznak a levélszavazásban, személyesen akarták a választójogukat gyakorolni.
E törekvés eredményeképpen 2020-ban a választók majdnem fele levélben szavazott, negyedük a választás napja előtt személyesen, és csak negyedük voksolt a hagyományos módon: november harmadikán, választókedden, az urnáknál.
4. A dezinformáció kivédése
Ball felhívja a figyelmet Laura Quinnre, a Podhorzerhez köthető Catalist intézet egyik alapítójára, aki kutatási projektet indított az interneten terjedő „dezinformációval” kapcsolatban, és annak leküzdésére keresett megoldásokat. Azt találta, hogy a közösségi médiumok algoritmusa támogatja a dezinformációt: akár támogató megosztások, akár cáfolatok érkeznek ezekhez a tartalmakhoz, az algoritmusra mindkettő olyan hatást gyakorol, ami a „dezinformáció” elérését növeli.
A szerző úgy fogalmaz, „Quinn kutatása muníciót szolgáltatott azoknak, akik a közösségi média platformjaira igyekeztek nyomást gyakorolni”.
2019 novemberében Mark Zuckerberg kilenc vezető polgárjogi aktivistát hívott otthonába vacsorázni,
ők pedig a választással kapcsolatos, már régóta akadálytalanul terjedő hazugságok veszélyére figyelmeztették a Facebook urát.
Vanita Gupta, a Leadership Conference on Civil and Human Rights elnök-vezérigazgatója, a meghívott aktivisták egyike úgy fogalmazott: „Nyomásra, sürgetésre, beszélgetésre, ötletbörzére – mindenre szükség volt, hogy elérkezzünk oda, hogy szigorúbb szabályozás és elszámoltatás legyen”.
Zuckerberg és Jack Dorsey Twitter-vezér engedtek a nyomásnak, a közösségi média és a jobboldal viszonya azóta már történelem,
Vanita Guptát pedig azóta Joe Biden az igazságügyi miniszter helyettesének nevezte ki.
5. Szórni az igét
„A rossz információ elleni küzdelem mellett meg kellett magyarázni a rohamosan változó választási folyamatot is. Kulcsfontosságú volt, hogy a választók értsék: annak ellenére, amit Trump mond, a levélszavazás nem rejtette magában a csalás lehetőségét, és teljesen normális, hogy néhány állam nem tudja majd befejezni a szavazatszámlálást a választás éjszakáján” – hívja fel a figyelmet Ball, aki azt is megjegyzi, hogy a Voting Rights Lab, valamint az IntoAction szervezetek „az egyes államokra szabott, e-mailben, SMS-ben, Twitteren, Facebookon, Instagramon, TikTokon terjesztett mémeket és grafikákat gyártott, azt szorgalmazva, hogy minden szavazatot számoljanak össze. Ezeket összesen több, mint egymilliárdszor tekintették meg.”
6. Az emberek hatalma
Ball nem rejti véka alá, hogy „több, mint 150 liberális csoportosulás, köztük a Women’s March, a Sierra Club, a Color of Change, a Democrats.com és a Democratic Socialists of America csatlakozott a »Protect the Results« (Védjük meg az eredményeket) koalícióhoz. A csoport most már nem működő honlapján szerepelt egy térkép, amely 400 tervezett választás utáni demonstrációt tartalmazott – ezeket már november 4-én, SMS-ekkel lehetett volna aktiválni.”
„Hogy megállítsák a puccsot, amitől féltek, a baloldal kész volt elözönleni az utcákat”
– fogalmaz Molly Ball.
7. Furcsa ágytársak
A szerző megemlíti, hogy az AFL-CIO szakszervezeti szövetséget megkereste az amerikai kereskedelmi kamara, valamint az evangéliumi keresztények és a fekete lelkipásztorok országos szövetsége, hogy közös nyilatkozatot adjanak ki a következő tartalommal: „Kulcsfontosságú, hogy a szavazóbiztosok megkapják a teret és az időt arra, hogy az érvényes törvényekkel összhangban minden szavazatot összeszámláljanak. Felhívjuk a médiát, a jelölteket és az amerikai népet, hogy gyakoroljanak a folyamat iránt türelmet, és bízzanak a rendszerünkben akkor is, ha ezúttal több időre van szükség a szokásosnál”.
8. Megjelenni és lelépni
Ball úgy emlékszik, hogy amikor felhívta a választások éjszakáján Mike Podhorzert, az teljesen nyugodtan nyilatkozott neki:
Az eredmények teljesen a modellje szerint alakultak.
„Hetek óta figyelmeztetett arra, hogy a Trump-szavazók részvételi aránya növekszik. Ahogy csepegtek a számok, már látta, hogy ha minden szavazatot megszámolnak, Trump veszíteni fog.”
A választás napja után a progresszív kampánycsapat ünnepi demonstrációkat tervezett. „Az ünneplés tervezett napja véletlenül egybeesett a választási eredmény november 7-i bejelentésével. Philadelphia utcáin a táncoló aktivisták Beyoncét bömböltettek a Trump-kampány egy tervezett sajtótájékoztatóján” – meséli Ball. „Nevetségessé tettük őket azáltal, hogy örömünnepünket kontrasztba helyeztük a bohócműsorukkal” – ezt már egy aktivistától idézi a szerző.
Azonban nem csak a tüntetés bírt stratégiai jelentőséggel, de annak hiánya is. Január hatodikán, amikor az elnök által felbiztatott trumpista tüntetők megostromolták a Capitoliumot, a balos ellentüntetők valahogy elmaradtak. Podhorzer azt írta, hogy
„az aktivista baloldal »szigorúan ellenjavallotta az ellentüntetést«”,
hogy a botrányos demonstrációból később semmit ne lehessen rájuk kenni.
9. Öt lépés a győzelemhez
A Time riportja úgy fogalmaz, „Podhorzer prezentációiban a szavazás megnyerése csak az első lépés volt a választás megnyeréséhez” – ezután meg kellett nyerni a szavazatszámlálást, elnyerni az eredmény hitelesítését, megnyerni az Elektori Kollégiumot, és lebonyolítani a hatalomátadást. „Ezek a lépések normális esetben formalitások, de ő tudta, hogy Trump ezekben lehetőségeket lát majd a zavarkeltésre.”
Ennek következtében a demokrata gépezet fogaskerekei mindenhova beakadtak, ahol a Trump-kampány a választási csalás gyanúját felvethette volna.
Különösen nagy volt a nyomás a republikánus vezetésű államok törvényhozásain,
akikkel Trump igyekezett tárgyalni. Amikor Michigan parlamentjének republikánus vezetői, Lee Chatfield képviselőházi elnök és Mike Shirkey szenátusi republikánus vezető november 20-án felmentek Washingtonba, hogy Trumppal tárgyaljanak, a „választásvédők” megkongatták a vészharangot. „Ha Chatfield és Shirkey belemegy abba, hogy Trump szekerét tolja, a többi államban is lehet majd hasonlóképpen zsarolni a republikánusokat” – írja Ball.
Mivel az aktivisták attól féltek, hogy Trump különböző pozíciókkal megpróbálja lefizetni a republikánus tagállami vezetőket, minden lépésüket figyelték. Nyomásgyakorló írások jelentek meg a Politicóban, Michigan demokrata főügyésze korrupciós vizsgálatot helyezett kilátásba, a michigani képviselők repülőjének fel- és leszállásakor aktivisták tüntettek a reptéren; amikor pedig a michigani republikánusok beültek egy italra a washingtoni Trump-hotelbe, az azzal szembeni épület falára az aktivisták kivetítették az arcmásukat azzal a felirattal, hogy „THE WORLD IS WATCHING” (Rajtatok a világ szeme).
Az esemény utáni sajtótájékoztatójuk alapján nem is volt szó a választásról, Trumppal csak a covid-segélyekről tárgyaltak.
Hasonlóan járt Michigan állam választáshitelesítő bizottsága is: a két demokrata és két republikánus tagból álló szervezet fiatalabbik republikánus tagját, Aaron Van Langeveldét az #alleyesonmi (Michigan állam rövidítése és az „all eyes on me” kifejezésből alkotott szójáték – a szerk.) hashtag alatt
Twitter-kampányban kezdték támadni, így ő a demokratákkal szavazott,
3:0 arányban hitelesítette Michigan állam a választási eredményeket, a másik republikánus tartózkodott.
10. Egy hajszálon múlt
A Time riportere az „esemény után”, a Biden-elnökség bebiztosítását követően úgy fogalmaz: „A liberálisok úgy érveltek, hogy az alulról építkező néphatalom jelentőségét nem szabad eltagadni, főleg ami a színesbőrűek és a helyi aktivisták hozzájárulását illeti. Mások a Van Langeveldéhez vagy Brad Raffensperger georgiai miniszterhez hasonló republikánus hivatalnokok hősiességét hangsúlyozták, akik Trumppal szemben nagy veszteségek árán is kiálltak”.
A szerző szerint azonban tagadhatatlan, hogy „végül győzött a demokrácia. A népakarat nem maradt alul. De visszatekintve őrületesnek tűnik, hogy minderre szükség volt ahhoz, hogy az Amerikai Egyesült Államokban meg lehessen szervezni egy választást.”
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
