Ismét bebizonyosodott, hogy a júniusi brit népszavazáson azok tették az unióból való kilépés mellé az ikszet, akik gazdasági és szociális szempontból a partvonalon kívül találták – vagy érezték – magukat. A szakember figyelmeztet: az uniónak óriási felelőssége van a társadalmi különbségek felerősödésében, amelyek már a közösség egységét is veszélyeztetik.
A társadalom peremére szorult, alacsony jövedelmű és alacsonyan képzett emberek képezték a brit kilépés mögötti hajtóerőt – állapította meg a Joseph Rowntree Alapítvány, melynek felmérését a brit The Guardian idézi. A tanulmányból egyértelműen kiderült: a húszezer fontnál kisebb éves jövedelemmel rendelkező háztartások tagjai jóval nagyobb arányban szavaztak a brexitre, mint a jól keresők. Ugyanilyen összefüggést mutattak ki a munkanélkülieknél és az alacsonyabb iskolai végzettségűeknél is: ők szintén arra voksoltak, hogy az Egyesült Királyság hagyja el az uniót. „A referendum nemcsak az EU-hoz való viszonyról szólt, hanem rávilágított a társadalmunkon belüli mély szakadékokra is” – vont következtetést Matthew Goodwin, a Kenti Egyetem professzora, aki a tanulmányt készítette.
A szociális helyzet és a brexit preferálása közti összefüggés természetesen nem újdonság: egy korábbi kutatás már megállapította, hogy Wandsworth-ben, Richmondban és Cambridge-ben, ahol a társadalom több mint felének felsőfokú végzettsége van, a szavazatok kétharmadát a maradásra adták le, s hasonló összefüggést mutattak ki a magasabb jövedelmű térségek esetén is.
Csakhogy – mint az köztudott – Európában nem az Egyesült Királyság az egyetlen olyan ország, ahol mélyek a társadalmi szakadékok.
Máshol is törékeny a helyzet
Évek óta tudni lehetett, hogy a briteknél vesztesei is vannak a keleti bővítésnek – mutatott rá Pogátsa Zoltán közgazdász, akit a tanulmány megállapításairól kérdeztünk. A szakember emlékeztetett: a Bank of England, vagyis a brit jegybank már korábban kimutatta, hogy a közép- és kelet-európai migránsok több területen is lenyomták a béreket. Eközben persze számos olyan tanulmány is napvilágot látott, amely viszont arról szólt, hogy a brit gazdaság egészének jót tettek a kelet felől érkező bevándorlók.
Ez persze érthető módon nem vigasztalta azt, aki elvesztette a munkáját, és azt látta, hogy lengyel sofőr vezeti a buszt, összességében pedig alacsonyabbak lettek a bérek.
Pogátsa Zoltán felhívta a figyelmet arra is: az Egyesült Királyság helyzete egyáltalán nem egyedi, az Egyesült Államok társadalma is mélyen megosztott, Donald Trump szavazói ugyanúgy vesztesei a globalizációnak, mint a brexitre szavazók. De Európában sem megnyugtató a helyzet: itt az unión belüli, illetve a Közel-Keletről induló migráció is veszélyezteti bizonyos rétegek egzisztenciáját, ami végül politikai törésvonalakat hoz létre.
Így ma már reális a veszély, hogy a szociális egyenlőtlenségek vezetnek ki más országokat is az unióból – vélekedik a közgazdász. A legékesebb példaként erre Ausztriát említette, ahol a választók fele EU-szkeptikus jelöltre szavazott. Hollandiában, Svédországban és Finnországban sem sokkal jobb a helyzet, hiszen ezekben az országokban is megerősödtek az uniót ellenző pártok.
Valamit nagyon elrontottak
Mennyire felelős az európai politikai elit azért, hogy olyan társadalmi szakadékok alakultak ki, amelyek már az uniót veszélyeztetik? Pogátsa Zoltán szerint itt a felelősség azoké, akik annak idején nem beszélték át rendesen a keleti bővítést. Ők ugyanis csak azt tartották szem előtt, hogy az új tagok csatlakozásával a nyugati vállalatok megvásárolhatják az itteni cégeket, vagyis a tőke szabad áramlása majd megvalósul. Nagyon kevés szót ejtettek arról, hogy mi lesz akkor, ha majd tömegesen beindul a munkaerő-áramlás is.
A közgazdász úgy látja, hogy annak idején át kellett volna tekinteniük a politikusoknak, hogy mik azok a tényezők, amelyek a közép- és kelet-európaiakat elvándorlásra kényszerítik. „Nem törődtek azzal, hogy térségünkben az alacsony bérezésű modell a jóléti állam hiányával kombinálva semmilyen kilátást nem jelent a társadalomnak” – hangsúlyozta Pogátsa. Szerinte az uniónak annak idején minimum standardokat kellett volna felállítania a bér- és jóléti politikában.
Ezt azonban a keleti bővítés során még csak fel sem vetette a politikai elit, ami után nincs mit csodálkozni azon, hogy rengetegen vándorolnak ki nyugatra. Ez pedig a különbségek felerősítése révén végül az unió széteséséhez vezethet.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
