Donald Trump elnökségét a független sajtóorgánumok többsége már a beiktatás előtt katasztrófának tartotta, az elmúlt évek pedig megmutatták, hogy tevékenységének tényleg vannak olyan részei, amelyek objektív szemüvegen keresztül nézve is negatívak: a környezetvédelem tudatos gyengítése, az elnöki hivatal méltóságát romboló hazugságok, vagy például az olyan viccesnek tűnő, de legalább annyira veszélyes megszólalások is, mint a fertőtlenítőszerek belsőleges alkalmazása a koronavírus ellen. Ide sorolhatjuk a legfrissebbet, az amerikai demokratikus intézményrendszerbe vetett bizalom aláásását azzal, hogy szerinte elcsalták az egész választást. Ebben a cikkben viszont nem ezekre helyezzük a hangsúlyt. Mit ért el Trump?
Gazdaság
Trump egyik kedvenc kampánytémája volt, hogy a koronaválságig jól működött az amerikai gazdaság: ötven éve nem volt olyan alacsony (3,5 százalék) a munkanélküliségi ráta, mint a pandémia előtt. A tőzsde élénk volt és az Economist szerint a legkisebb jövedelemmel rendelkező munkavállalók keresete növekedett. Azt viszont nem mondhatjuk, hogy Trumppal kilőtt a gazdaság, a lap összefoglalója szerint az Obama-adminisztráció utolsó három éve átlagban 2,4 százalékos növekedést hozott/év. 2017 eleje és 2019 vége között ez 2,5 százalékra nőtt. Végül úgy összegeznek, hogy az elnök megérdemli az elismerést, de a Trumponomika egyszerre volt áldás és átok a világjárvány előtt.
Az adócsökkentés is ehhez a területhez sorolható, amivel a milliárdosok és a nagyvállalatok jártak a legjobban. Ha figyelembe vesszük az energiaipari érdekeket, környezetvédelmi szabályok megszüntetése is eredményként értékelhető, és még nincs vége: a Trump-adminisztráció a mandátum lejárta előtt megpróbálja átjátszani az alaszkai vadrezervátumot olajcégeknek, erről itt írt a New York Times.
Külpolitika
Az Ábrahám-egyezmény jól kommunikálható diplomáciai siker volt, az izraeli-arab megállapodások ritkasága miatt jelentős súllyal. A dokumentum Izrael, valamint az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein kapcsolatait hivatott rendezni.
Szintén a történelemkönyvek része lesz Donald Trump és Kim Dzsongun 2018-as szingapúri találkozója. Bár utólag értékelve kézzelfogható eredményeket nem igazán tudunk meghatározni. 2019 februárjában, Hanoiban félbe is szakadtak az egyeztetések.
A folyamat már Barack Obama ideje alatt elkezdődött, de Trump fordította egyértelműen az amerikai geostratégia súlypontját Kína irányába. Ezzel párhuzamosan elrendelve az amerikai csapatlétszám-csökkentéseket a Közel-Keleten. A Kínával folytatott kereskedelmi háború megítélése viszont nem feltétlenül pozitív, több helyen inkább ártott, mint használt, például az importált alkatrészek drágulása miatt.
Bevándorlás?
Trump 2016-ban bevándorlásellenes szlogenekkel is kampányolt, ez szubjektív téma, ráadásul itthon hitvita szintjére süllyedt a kérdés, de mutatunk néhány számot.
Az egyik kampányígéret, a mexikói határra építendő fal (vagy inkább határzár, mert nem kizárólag betonfalról van szó) megvalósítása elindult, az Amerikai Vám- és Határvédelmi Hivatal honlapja szerint 402 mérföld készült el, ebben a számban a felújított szakaszok is benne vannak, a határ egyébként 1954 mérföld hosszú.
Az illegálisan az országban tartózkodókról nincsenek hivatalos adatok, de a befogadott menekültek száma 65 százalékkal csökkent 2016 és 2019 között, az állandó tartózkodási vízumok száma 13 százalékkal. Ezekkel szemben az ideiglenes dolgozó vízumoké 5 százalékos növekedést mutat a BBC összefoglalója szerint.
Konzervatív bírák?
Szintén megítélés kérdése, de republikánus szempontból rendkívül fontos, hogy Trump már 220 szövetségi bírót nevezett ki, a legfelsőbb bíróságra három konzervatív ítészt, utolsóként közvetlenül az elnökválasztás előtt Amy Coney Barrettet. Ezek a kinevezések évtizedekre meghatározzák az amerikai bíróságok működését.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
