Guy Consolmagno SJ, a Vatikáni Csillagvizsgáló igazgatója, a „pápa csillagásza” nyilatkozott a Catholic News Agency nemzetközi hírportálnak.
A karácsony előtt nem sokkal, december 21-én látható jelenség, a Jupiter és a Szaturnusz együttállása, amit a sajtóban sokan a betlehemi csillaggal azonosítanak, a vatikáni obszervatórium jezsuita csillagásza szerint is szép látvány lesz, de semmi biztosat nem tudni arról, van-e bármilyen köze az egykori betlehemi csillaghoz.
A Jupiter és a Szaturnusz annyira közel kerül egymáshoz, hogy szabad szemmel nézve egyetlen fényes „csillagnak” fognak tűnni, emiatt nevezik a jelenséget „karácsonyi csillagnak” a médiában. Ilyen közelségre 1623 óta nem volt példa, legközelebb pedig 2080-ban fordul majd elő, hogy a két égitest ennyire közel látszik egymáshoz a földi égbolton.
Egyes csillagászati elméletek szerint a két bolygó együttállása lehetett az úgynevezett betlehemi csillag, melyet a napkeleti bölcsek láttak és követtek, s amely a kis Jézushoz elvezette őket, amint arról Máté evangéliuma beszámol.
Guy Consolmagno SJ pap és csillagász, a Vatikáni Csillagvizsgáló igazgatója a Catholic News Agencynek úgy fogalmazott: nincs vallási jelentősége a Szaturnusz és a Jupiter együttállásának, „mindazonáltal szép látvány lesz, amit érdemes megnézni”.
A Jupiter egész december folyamán egyre közelebb kúszik a Szaturnuszhoz – magyarázta a szakember, míg december 21-ére olyan közel kerülnek, hogy szabad szemmel egynek látszanak majd.
„Valóban ez lett volna a betlehemi csillag? – vetette fel a kérdést Consolmagno. – Senki sem tudja biztosan, milyen csillagról volt szó, és amíg nincs időgépünk, amivel visszamehetnénk, és Mátét kifaggathatnánk egy videokamerával, soha nem is fogjuk tudni biztosan!”
Hozzátette, hogy nem a betlehemi csillag áll az elbeszélés középpontjában, hanem az, akire a csillag rámutatott. „Fontos észben tartani, hogy a betlehemi csillag csak egy apró részlet a Máté-evangélium gyerekkor-narratívájában. A történet lényege nem a csillag, hanem a gyermek.”
2019 decemberében a jezsuita csillagász egy podcastban így fogalmazott: „Akármit is láttak a napkeleti bölcsek, az valami olyan volt, amit nem látott meg mindenki, mihelyt fölnézett az égre, csak ők.”
„A pásztorok kint a sötét mezőkön, távol a város fényeitől, ők ismerték az égboltot. Mi lehetett az, amit kizárólag a napkeleti bölcsek láttak?” – tette fel a kérdést Consolmagno.
„A bölcsek valamit láttak az égen, amit az asztrológia terminusai szerint értelmeztek. Az asztrológiát kifejezetten tiltja a héber Szentírás – magyarázta. – A csillagok imádatát szolgálta, nem az Istenét, és tagadta az emberi szabadságot.”
Johannes Kepler német csillagász a 17. században fedezte fel a bolygómozgás törvényeit, ez tette lehetővé, hogy „vissza tudjuk tekerni az időt”. Consolmagno beszélt arról is, hogy egyes szoftverek Kr. e. 6-ig visszamenőleg megmondják, milyen égitestek álltak az égen a napkelte pillanatában.
„A régiek nagy jelentőséget tulajdonítottak az asztrológiának, azonban csak az tudott minderről, aki kiszámította – mások csak a Napot láthatták, a bolygókat nem” – folytatta.
Valami ritka eseményről lehetett szó – mondta a csillagász. Rá és kollégáira minden évben kérdések özöne zúdul a betlehemi csillagról, amelyről tömérdek feltételezés született már – és amelyről semmi biztosat nem tudni valójában. „De jó eljátszani a gondolattal” – tette hozzá Consolmagno.
Guy Consolmagno különböző amerikai egyetemeken szerezte meg tudományos fokozatait planetológiából, később többek között a Harvardon is tanított; 37 évesen lépett be a Jézus Társaságába. A Catholic News Agency tavalyi adventi podcastjában arról is beszélt a Vatikáni Csillagvizsgáló 19. századi megalapítása kapcsán, hogy az Egyház támogatja a természettudományokat; az igazság mindig közelebb visz Istenhez, és Istent találhatjuk meg a minket körülvevő fizikai univerzumban.
Forrás: Catholic News Agency
Fotó: Marco Gandolfo/CNA
Magyar Kurír
(vn)
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
