Az egészségügyi minisztérium hamarosan útjára indítja az utóbbi 15 év legnagyobb egészségügyi reformját. A komplex változásokat ígérő tervezetet az utóbbi időben több oldalról is bírálat érte, legyen szó akár szakmai szervezetekről, akár ellenzéki képviselőkről. Tomáš Szalay segítségével megvizsgáltuk, mennyire megalapozottak a kórházreform ellen emelt vádak.
Vladimír Lengvarský (OĽaNO) egészségügyi miniszter nemrégiben bemutatta nagyszabású reformtervezetét, amellyel rendszerszintű változásokat ígér a szlovák betegellátásban. A szakértők az elmúlt években folyamatosan arra figyelmeztettek, hogy a hazai egészségügyet csakis egy átfogó törvénycsomag mentheti meg, amely alapjaiban változtatja meg a rendelők és a kórházak működését. A felhívások ellenére az előző évtizedben nem indult el a kívánt folyamat. Igaz, Andrea Kalavská korábbi egészségügyi tárcavezető megpróbálkozott egy ilyen reform elindításával, de végül az őt jelölő Smer gáncsolta el a javaslatot.
Kalavská reformja sok tekintetben hasonlít Lengvarský terveihez, és ezt a mostani miniszter nem is titkolja. 2019 decemberében az akkor még ellenzékben lévő SaS és OĽaNO nyíltan kiálltak Kalavská mellett, és úgy vélték, hogy ha kisebb módosításokkal is, de a reformot mindenképpen el kell indítani.
A 2020-as parlamenti választás után aztán az új koalíció beledolgozta a kormányprogramba a tervezet néhány alapötletét, amelyet most az Európai Unió gazdaságmentő csomagjából szeretnének megvalósítani. Az úgynevezett helyreállítási alapból több mint 1,5 milliárd eurót különítenek el az egészségügy fejlesztésére.
A reform kidolgozását számos kutatás előzte meg, amelyek rámutattak, hogy a szlovák kórházhálózat rosszul van kialakítva. Nagyon sok intézményben végeznek sokféle beavatkozást, gyakran olyan orvosok, akiknek az adott műtéttel kapcsolatban kevés a tapasztalata. Az már a külföldi tanulmányokból is kiderült, hogy minél többször végez el egy orvos egy operációt, annál kevesebbet hibázik, és a beteg így kisebb eséllyel kerül be újra a kórházba. A műtétek közben szerzett tapasztalatok tehát szorosan összefüggenek a kórházi újralátogatások számával és az elkerülhető halálesetek számával is. A szlovák egészségügy mindkét mutató esetében rosszul teljesít.
A probléma megoldására az egészségügyi tárca (külföldi mintára) azzal állt elő, hogy a kórházakat különféle kategóriákba fogják sorolni. Ez a besorolás dönt arról, hogy az adott intézményben milyen típusú egészségügyi ellátásban részesülnek majd a betegek. Ezáltal elkerülhetővé válik, hogy minden kórházban ugyanolyan műtéteket csináljanak. Ezt a folyamatot hívja a minisztérium a kórházhálózat optimalizációjának.
A kórházak átalakításának van egy másik aspektusa is, ez pedig a kórházi ágyak kihasználtsága. Szlovákiában alapvető probléma, hogy túl sok ágy van az úgynevezett akut esetek számára, a lábadozó betegeknek pedig sokszor nem jut hely. Az optimalizáció során több ezer új ágyat alakíthatnak ki a hosszú távú betegségek kezelésére, a kihasználatlan sürgősségi ágyakat pedig lecserélnék.
A felvázolt folyamat azonban rendkívül összetett, a végrehajtása pedig akár több évig is elhúzódhat. A reform bemutatása után az ellenzéki képviselők és a szakmai szervezetek egyaránt jelezték, fenntartásaik vannak az egyes lépéseket illetően. Ennek eredményeként a sajtóban is egymásnak ellentmondó információk jelentek meg a reformról. Felkerestük Tomáš Szalayt, a Pozsony Megyei Önkormányzat egészségügyi osztályának igazgatóját, aki korábban az Egészségpolitikai Intézet (HPI) vezetőjeként maga is sokat foglalkozott a kórházhálózat optimalizációjával. Rákérdeztünk, mi is az igazság a kórházreform egyes pontjaival kapcsolatban.
A kórházreformot érintő egyik legfontosabb kérdés, hogy lesz-e kórházbezárás, vagy sem. Andrea Kalavská reformját éppen erre hivatkozva állította meg Robert Fico, a Smer elnöke. Bár az egészségügyi minisztérium állítja, hogy nincs szó bezárásokról, Richard Raši, a Hlas parlamenti képviselője nemrégiben mégis azt nyilatkozta, hogy az átalakítások miatt tulajdonképpen 22 regionális kórház szűnhet meg.
„Az egészségügyi minisztérium emellett nyíltan hangoztatja, hogy az akut ágyak 38 százalékát szeretnék felszámolni. Az adatok alapján, amit maga a tárca dolgozott ki, úgy tűnik, hogy 10 729 kórházi ágyról van szó. Ez azt jelenti, hogy teljes osztályok fognak megszűnni a regionális kórházakban, például a sebészeti, belgyógyászati, nőgyógyászati, szülészeti, neurológiai és számos egyéb osztály”
– jelentette ki Raši.
Szalay azonban hangsúlyozta, az osztályok átalakítása nem azt jelenti, hogy a kórházak be is fognak zárni.
„Néhány akut egészségügyi ellátást nyújtó kórházból olyan intézmények lesznek, amelyek hosszú távú ellátást biztosítanak”
– mondta a szakértő.
Megjegyezte, Raši nyilvános felszólalásai csalódást keltőek.
„Tudja jól, hogyan mennek a dolgok – a Smer műhelyéből, amelynek akkoriban ő az alelnöke volt, érkeztek javaslatok a kórházak osztályozására. Ez a reform lényegében ugyanaz, tehát ha ma elhatárolódik a populista érvelésével, akkor azoktól a javaslatokról is elhatárolódik, amelyeket az előző választási ciklusban még támogatott”
– nyilatkozta lapunknak Szalay.
A kórházreformot nemcsak az ellenzéki politikusok, hanem a Szlovák Orvosi Kamara (SLK) is bírálta. Marian Kollár, a szervezet elnöke állítja, semmiféle reformnak nincs értelme addig, amíg az egészségügyi minisztérium nem rendezi a munkaerőhiány problémáját.
„Aki egy kicsit is jobban ismeri a szlovák egészségügy helyzetét, az tudja, hogy az alapprobléma nem a kórházhálózat optimalizációjával van, hanem a személyzet stabilizálásával, a szakembereink nemzetközi versenyképességével, a fizetéssel és a munkakörülményekkel”
– mondta az orvoskamara elnöke.
Hozzátette, a kórházhálózatot addig nincs is értelme elindítani, amíg az egészségügyi tárca nem rendezi a járóbeteg-ellátásban uralkodó munkaerőhiányt, erre pedig a kórházreformban nem gondoltak.
Zuzana Eliášová, a tárca szóvivője azonban állítja, a rendelői hálózat fejlesztése szintén a reform részét képezi, aminek eredményeként az ország azon területein is elérhetővé válik a járóbeteg-ellátás, ahol ezzel probléma van. Továbbá elmondta, a minisztérium egy hatékonyabb bérezési rendszer kialakításán is dolgozik.
Szalay bírálta Kollárt a kijelentései miatt.
„A Szlovák Orvosi Kamara az utóbbi években nem nagyon járult hozzá konstruktív javaslatokkal a szlovák egészségpolitikához. Még szerencse, hogy Kollár úr véleménye ebben a kérdésben egyáltalán nem releváns”
– mondta Pozsony megye főorvosa.
A kórházreform elindítása korábban azért is ütközött akadályokba, mert egy évekig tartó folyamatról van szó, és az eredményeit rövid távon nehezebb kimutatni. Emiatt azt is nehéz meghatározni, hogy egyáltalán mikorra fejeződhet be a reform. A mostani kormány hivatali ideje 2024-ben jár le, és kérdéses, hogy egy esetleges új koalíció hajlandó-e lenne folytatni a megkezdett folyamatokat. Ha a reform megakad, akkor a kórházhálózat optimalizációja talán még az évtized végére sem fejeződik be. Szalay arra a kérdésre nem akart konkrét választ adni, hogy 2024 végéig befejeződhet-e a reform.
„Már annak is örülni fogunk, ha a folyamat egyáltalán elkezdődik. Úgy gondolom, hogy az optimalizáció sosem ér véget. Mindig lesznek új kihívások, amelyekkel szembe kell nézni. Hagyhatjuk, hogy ez spontán módon történjen, vagy megpróbálhatjuk irányítani a folyamatot”
– zárta a szakértő.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
