Mit mutatnak az adatok? A Trianon utáni újjáépítéstől napjainkig
A magyar erdők története az elmúlt évszázadban a túlélés és a gyarapodás története. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés következtében Magyarország erdőinek 84 százalékát elveszítette, az erdősültség a korábbi 26–27 százalékról 11,8 százalékra esett vissza.
Ebből a mélypontról indult az újjáépítés. 1921-ben az ország erdőterülete 1,10 millió hektár volt, amely 2024-re 1,96 millió hektárra nőtt, így az erdők ma az ország területének több mint ötödét borítják. A faállomány mennyiségi növekedése is szembetűnő: a ma álló fa Mennyisége meghaladja a 400 millió köbmétert, ami több mint másfélszerese a negyven évvel ezelőtti adatoknak. A kitermelési adatok cáfolják az „erdőirtásról” szóló alaptalan híreszteléseket: 2025-ben a kitermelés az éves növekedés (a folyónövedék) mintegy 58 százalékát tette ki, és 2000 óta minden évben a növedék kétharmada alatt maradt. Összehasonlításképpen: 2022-ben Németországban 90, Lengyelországban pedig 70 százalék felett volt ez az arány.
Hol van igazuk a kritikusoknak?
Az OEE nyíltan rámutat arra, hogy a szakmai viták nem a mennyiségről, hanem a minőségről és a helyszínről szólnak. A hazai erdők közel 90 százalékában vágásos gazdálkodás folyik, míg a folyamatos erdőborítást biztosító kezelési módok (például az örökerdő vagy az átmeneti üzemmód) aránya jelenleg mintegy 10 százalék.
A vágásos gazdálkodás során az idős állományt letermelik, és bár a törvény szigorú felújítási kötelezettséget ír elő, egy gazdag élővilágú, idős erdő pótlása az adott helyen 120–130 évet vesz igénybe. Ugyancsak jogos kritika éri a faalapú hőtermelést: míg a korszerű, alacsony kibocsátású lakossági vagy közösségi fűtés hasznos fosszilis energiahordozókat vált ki, addig a régi kályhákban elégetett hulladék és a szálló por komoly környezeti terhelést jelent.
Ki fizeti a révészt?
A magyar erdők évente 40–50 millió látogatást szolgálnak ki, tiszta levegőt, vizet, árnyékot és rekreációs lehetőséget biztosítva a társadalomnak. Ezen közjóléti és ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartását (mint a turistautak, kilátások vagy a minősített erdei iskolák hálózata) az erdőgazdálkodók jelentős részben a kitermelt fa értékesítéséből származó bevételekből finanszírozzák.
A szénmegkötés – amely hivatalos adatok szerint 2024-ben 6,4 millió tonna szén-dioxidot vont ki a légkörből, tehermentesítve az ország klímavállalásait – jelenleg közvetlen ellentételezés nélkül szolgálja a közösséget. Az OEE hangsúlyozza: a természetvédelem és a rekreáció nem ingyenes. Ha a társadalom többet vár el az erdőtől, annak gazdasági hátterét is biztosítani kell, méltányos kompenzációt nyújtva a magánerdő-tulajdonosoknak (akik a hazai erdők 41 százalékát adják), és kiszámítható finanszírozást teremtve az állami szektorban.
Kiket érint?
Az erdők kérdése nem csupán szűk szakmai vagy környezetvédelmi ügy, hanem közvetlenül érinti minden magyar állampolgár mindennapjait.
Tiszta levegő és mindennapi rekreáció
A magyar erdőkbe évente 40–50 millió látogatás történik. A turistautak, a kilátások, az erdei iskolák és a szabadidős terek mindannyiunk fizikai és mentális jólétét szolgálják.
Rezsi- és fűtésbiztonság
Magyarországon mintegy 1,5 millió háztartás fűt fával. A fenntartható hazai faellátás biztosítja, hogy a lakosság hozzáférjen a rezsiköltségek csökkentéséhez szükséges tűzifához, miközben nem kényszerülünk arra, hogy ökológiai lábnyomunkat a világ sebezhetőbb régióira exportáljuk.
Klímavédelem és élhető környezet
A hivatalos adatok szerint a hazai erdők 2024-ben 6,4 millió tonna szén-dioxidot vontak ki a légkörből, ami az ország teljes üvegházgáz-kibocsátásának mintegy 12 százaléka. Az erdők kulcsszerepet játszanak a klímaváltozás elleni küzdelemben, a talajvédelemben és a vízháztartás fenntartásában – különösen olyan kihívások közepette, mint a 2026-os év rekordaszályai.
Vidékfejlesztés és munkahelyek
Az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó gazdasági tevékenységek jelentős szerepet játszanak a vidéki térségek munkahelyteremtésében, ezáltal közvetlenül hozzájárulnak a vidék lakosságmegtartó képességéhez.
Globális felelősség: Miért fontos a hazai gazdálkodás?
Ha Magyarországon leállítanánk a fenntartható erdőgazdálkodást, az erdőtermékek iránti kereslet nem csökkenne: a hiányt unión kívüli országokból (például Ázsiából vagy Észak-Amerikából) hoznák be. Ezzel csupán exportálnánk az ökológiai lábnyomunkat a világ legsebezhetőbb régióiba, miközben a globális környezetvédelmet gyengítenénk.
Az OEE 8 pontos javaslatcsomagja a jövőért
A kibontakozó klímaválság okozta kihívások – például a 2026-os év rekordaszálya és az erdőkárok 25 százalékos növekedése – arra intenek, hogy az erdészetnek alkalmazkodnia kell a változásokhoz. Az OEE javaslatai a következők:
1. Helyhez igazított kezelés: fokozatos átállás az örökerdő-gazdálkodásra ott, ahol a termőhely azt lehetővé teszi, és részletes természetvédelmi kezelési tervek kidolgozása.
2. Teljes átláthatóság: a védett és Natura 2000 területek adatainak, valamint kitermelési mutatóinak nyilvánossága.
3. Őszinte faanyagmérleg: pontos adatok a lakossági, ipari és erőművi igényekről.
4. Hosszú távú erdőtelepítési program: garantált finanszírozású, klímaálló fásítás.
5. Erőművi faégetés felülvizsgálata: a fosszilis tüzelőanyagot kiváltó, hatékony technológiák megkülönböztetése.
6. Élőhelyi feltételek biztosítása: a vadlétszám optimalizálása, a vízháztartás javítása és az inváziós fajok visszaszorítása.
7. Nyilvános költségszámítás: a természetvédelmi és közjóléti feladatok valós árainak feltérképezése.
8. Kiszámítható finanszírozás: az erdők közfeladatainak stabil támogatási rendszere.
A magyar erdésztársadalom nem a természet ellensége, hanem a garancia arra, hogy az ökoszisztéma a jövőben is egyensúlyban maradjon. A vitákat pedig a jövőben is adatokra, szakmára és kulturált párbeszédre alapozva kell folytatni.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
