Augusztus 28-án Veres András győri megyéspüspök megáldotta a bakonysárkányi Szent István-templom felújított külsőjét, az új ambót és felszentelte az új szembemiséző oltárt.
Az ünnepi liturgia előtt Ziska Beáta, a plébániai tanácsadó testület alelnöke köszöntötte a főpásztort.
Elhangzott, hogy az 1763-ból származó feljegyzés szerint egy kápolna állt a sárkányi hívek rendelkezésére, melyhez egy kis fatorony és harangláb (campanile) tartozott. A veszprémi püspök 1771-ben engedélyt adott templom építésére, amely 1774-re készült el, az 1778. évi canonisatio visit szerint alamizsnából. A lakosság növekedése miatt 30 év után új templomot kellett építeni, a meglévő kibővítésével. A régi helyére az újat 1804-ben kezdték építeni. A templom megáldását 1807-ben Neiszer József székesfehérvári esperes végezte. 1952. április 16-án megkezdődött a templom belső díszítése, az Árpád-házi szentekről készített freskókat Jeges Ernő festőművész készítette. A munkálatok 1954-ben fejeződtek be. Svohy Lajos székesfehérvári püspök mikor megtekintette Jeges Ernő munkáját, joggal mondta: „Alighanem a bakonysárkányi templom lesz az egyik legszebb az egyházmegyében.”
Az egyházközség 1993-ban került a Győri Egyházmegyéhez, ezért nagy öröm a falu számára, hogy most először köszönthetek győri megyéspüspököt a templomban.
Veres András püspök az ünnepi homíliájában az alázatról elmélkedett.
„Fiam, alázattal vidd végbe tetteidet, és jobban szeretnek majd, mintha adakoznál” (Sir 3,17). Szükség van az alázatra, mert korunk emberét különös módon is jellemzi a gőg, az önteltség. Amikor mi, keresztények az alázatról beszélünk, akkor elsősorban azt akarjuk minden ember értésére adni, hogy gondolkodjon helyesen és ismerje fel teremtett voltát – hangzott el a főpásztor szentbeszédében. – Hogy életünket, létünket a teremtő Istennek köszönhetjük és ez a teremtő Isten szeretettel viseltetik irányunkba, mi is törekedjünk szeretettel válaszolni Isten szeretetére. Ebben áll az igazi alázat. Éppen ezért újra és újra Egyházunk előveszi ezt a témát, még akkor is, hogyha sokaknak ma ez nem tetszik, mert nem divatos az alázatról beszélni.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy jobbaknak akarunk látszani, mint amilyenek vagyunk. Newton, híres fizikus egyszer arról beszélgetett valakivel, hogy mit gondolnak róla az emberek. Ő azt válaszolta: nem tudom, milyennek tartanak engem az emberek, de én olyan kisfiúnak érzem magam, mint aki a tengerparton fényes kavicsokat és ritka kagylókat talál, de az igazság óceánja ismeretlen marad a számára. Minél nagyobb tudásra tett szert, annál inkább felismerte, hogy a nagy óceán számára beláthatatlan. Haydn, amikor először mutatták be nyilvánosan A teremtés oratóriumát, és hatalmas tapsvihar tört ki, nagy alázattal csak annyit tudott mondani: „nem én, hanem fentről adták. Neki kell megköszönni”.
Az alázat a szeretet jele. Jézus azt mondja: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29). Ő, az Isten fia emberré lett, megalázta önmagát. A Szűzanya is a Magnificatban úgy imádkozik, hogy Isten tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát.
Mindenkinek meg kell tanulnia az alázatot, mert ez adja a jó emberi kapcsolatok alapját. Ha több alázat élne bennünk, ha több szeretet lenne bennünk Isten és embertársaink iránt, kevesebb viszály, ellenségeskedés, nemzetek közötti küzdelem lenne ebben a világban. Imádkozzunk azért, hogy az alázat, mint a legjellemzőbb emberi vonásunk érvényesülhessen – zárta elmélkedését a püspök.
A szentmise végén Magyaros László plébános köszönetet mondott mindazoknak, akik imáikkal, munkájukkal és felajánlásaikkal támogatták a felújítások ügyét.
Szöveg: Ziska Beáta
Fotó: Molnár Szilárd
Forrás: Győri Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
