A román politika elsőrendű célja több, mint száz éve a „kulcsra kész” Erdély-országgal, Bánsággal és Partiummal együtt érkező magyarság eltüntetése és az 1923-ban alkotmányszinten rögzített célprogram, az egységes homogén román nemzetállam megteremtése.
Az eddig bevetett eszköztár igen széles volt a népirtástól a megfélemlítésen, a történelmi tudat átírásán keresztül az erőltetett asszimilációig. A legnagyobb veszteséget a nagyvárosok jelentik, a magyar többségű városok mellé egyszerűen felhúztak további 3-4 román várost, betelepítették azokat Kárpátokon túli jövevényekkel, a többit pedig elintézte az idő.
Temesvár 74.003 lakosából 1910-ben 28.646 volt magyar, 32.963 német s mindössze a lakosság egy tizede, 7593 polgár román. Száz évre rá, 2011-ben, a legutóbbi népszámláláson 319.279 lakosból 259.754 vallotta magát románnak és mindössze 15.564 magyarnak. Szomorú de való, a város vendéglátásában a magyarság jelenléte szinte érzékelhetetlen, akárcsak egyébként a németségé, mely még mindig 4000 fős közösséget alkot. Az is tagadhatatlan, hogy az éttermi és kocsmavilág globalizálódott, a nemzetközi bisztrók és éttermek mellett a legmarkánsabb etnikai konyha Partiumban, Bánságban és Erdély nagy részében az olasz, kivételt csak Székelyföld képez.
Ami a színvonalat illeti, Temesváron a vendéglátóipar fejlődése elképesztő. Tíz-húsz esztendővel ezelőtt nyomába sem ért a város az anyaországi vidéki nagyvárosoknak ebből a szempontból, ma már Kárpát medencei szinten kiugró az érdemleges éttermek, bárok választéka. Nem az élboly erősödött elsősorban, hanem a korrekt, erős középvonal. Azok a helyek, ahová bármikor örömmel beül az ember s nem távozik csalódottan, mert megfelelő technológiákat alkalmazva friss alapanyagokból készült élvezetes ételeket tesznek elé. Ezek kevéssé kreatív helyek, de azért túlléptek a helyi sablonokon.
Temesváron ma legalább félszáz ilyen egység működik, akadnak kiemelkedő sörözők is köztük. Ezek ismertetése szinte lehetetlen lenne egy bejegyzésben, ezért négy részre bontottam a témát és mint eredményhirdetéskor, lentről indulunk a bemutatással.
Legyen szó ezúttal a Csíkszentsimoni Sörmanufaktúra helyi egységéről!
Ezután következik az 80’s, a Manufactura, a Viniloteca, két brew pub, a Taproom és a Bereta Taproom, majd végül a kiemelkedő gasztro-kocsmák, a Mononom, a Meat Busters a Berarescu, valamint a Bibliotheka.
Mint az előbbiekből is kiderült, Temesváron üde színfolt a Csíki Beerhouse, ahol a feliratok nagy része csak magyarul olvasható az egyes dekorációs tárgyakon. Íme, így is lehet gazdasági sikert elérni, bevallottan, felvállaltan a magyarokra, illetve a magyarokat élből nem elutasító, Székelyföld létét és székely mivoltát elfogadó többségi lakosságra támaszkodva.
A csíkszentsimoni sörgyár nemcsak elérhető áron nyújt korrekt minőségű, remekül megkomponált, szemgyönyörködtető címkéjű alapsört, s mellette még egy sor terméket, a malátás csokoládétól a gyomorkeserűig, hanem Erdélyt, a Partiumot, a Bánságot és az anyaországot is meghódító, meleg ételeket is kínáló söröző-hálózatot hozott létre.
A bejáratnál a szokásos kilométerkő, mely jelzi az adott egység távolságát a 0 ponttól, a simoni sörgyártól. A beltérben, ahogy a többi egységben is, képek a sörgyárból a falon, sörösüvegekből készült világítótestek, hangulatos és hiteles dekoráció.
Az étlap a magyar, a román és nemzetközi konyha népszerű fogásaira alapoz. Kínálnak többek között zsíroskenyeret, tepertőkrémet, vegyes hidegtálat, babgulyást, gulyáslevest, kemencés csülköt, oldalast, csirkeszárnyakat, cipóban sült csülköt, csirkét és sajtot, hamburgert és báránynyársat. Adnak kedvező árú napi menüt is.
Az árak egyébként is kedvezőek. Átszámolva 1000 forint alatt is kaphatunk előételeket és desszerteket, nem sokkal 1000 forint felett leveseket, a főételek zöme körettel együtt számolva zöme 1500 és 2500 forint közötti összegbe kerül. A napi menü fix ára 1500 forint.
Tavalyi látogatásunk alkalmával a sör mellé miccset ettünk, mely nem sült sem parázson, sem bordázott vaslapon, de nem volt rossz, kívül tisztes pörzsanyag, belül szaftos hús. Kiváló, helyben sültnek tűnő kenyeret adtak hozzá. A roston sült zöldségek (padlizsán, cukkini, gomba) élvezhetőek, nem kiugróak. A csokiláva korrekt, jó ízű és jó állagú volt, a fagylalt gyengébb minőségű.
A kiszolgálás kedves, udvarias, de elképesztően amatőr. Rendeltünk egy sajttortát csomagolva, pincérünk elmagyarázza, hogy nem tett rá fagylaltot, nehogy elolvadjon. Jelezzük, hogy nem is jár hozzá fagylalt, ekkor derül ki, hogy a csomag nem sajttortát rejt, hanem csokilávát. Mondjuk is, neki, hogy mi mást kértünk, első menetben azt állítja, hogy sajttorta a neve a „lava cake”-nek. A pincérek szokták gyűjteni a vendégek vicces gasztronómiai baklövéseit, azt hiszem, egy fordított lista élére kívánkozik az a sületlenség, hogy a csokilávának „sajttorta” a neve. Mikor mutatom neki a saját étlapján, hogy két desszertről van szó, amit más-más áron kínálnak, akkor azt mondja, hogy ez a régi étlap, mintha lenne ennek bármiféle relevanciája. Végül helyben ettük meg az újratálalt csokilávát.
Az itallap értelemszerűen a csíkszentsimoni sörüzem termékeire alapoz, azoknak igen széles skáláját kínálja, de Erdély-központú szemlélettel integrál minőségi borokat és jó minőségű pálinkákat, valamint más töményitalokat is.
Temesváron járva érdemes a belváros bebarangolása után kiruccanni a központtól bő fél óra járóföldre fekvő Csíki sörözőbe is.
Csíki Beer House
Temesvár, Brancoveanu sgt. 78.
Telefonszám: + 40 771 428 557
Honlap: https://www.facebook.com/tiltottcsikibeerhouse/
E-mail-cím: [email protected]
A szöveg a Magyar Nemzet Online „Repeta” rovata számára készült,
2021. április 22-én került ki a napilap honlapjára.
E blogon az MNO engedélyével jelenik meg.
Forrás:bzsa.blogspot.com
Tovább a cikkre »
