Jelenet egy városi buszon, Nyitrán, 2022 májusában. A revizor ellenőrzi a jegyeket, egy ukránul beszélő nő, aki két gyermekével utazik, útlevelet mutat, és mosolyogva köszöni meg, hogy az ellenőr rábólint.
Erre megszólal az egyik utas: még ingyen is utaznak? Nekünk ki mit ad ingyen ebben az országban? Rövid csend, majd egy másik utas megjegyzi: majd ha a maga házát is bombázni fogják, talán kap ingyenjegyet valahol Európában. Erre már senki nem mond semmit, az ukrán nő változatlanul mosolyog, mert szerencsére nem értette a párbeszédet.
Hány menekült lépte át mostanáig az ukrán–szlovák határt? Mennyien kértek nálunk menekültstátust? Hogyan lett egy ruszofilből ukránbarát? Milyen együtt élni az „idegenekkel”? Hogyan alkalmazkodnak az ukránok? Milyen ukránellenes beszélgetéseket hallani a családokban? Mit mond Michal Vašečka szociológus a helyzetről? Miért fáradunk bele az együttérzésbe? Mit jelent a Z, és miért lett a gyűlöletkeltés jele?
Vrabec Mária írása elolvasható a már megvásárolható Vasárnapban!
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
