A Rétköz Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyik kistája a Tisza és a Lónyai főcsatorna között. Az ingoványos Rétköz a 19. század közepéig a Tisza ártere volt, a század végén azonban gátat emeltek a rétség és a folyó közé – hangzott el az M1 Itthon vagy! című műsorában.
A Tisza felső szakaszának szabolcsi mélyárterében a szabályozás előtti időben víz volt, a 19. században azonban gátat emeltek a rétség és a folyó közé.
„De ez nem oldotta meg igazán azt a problémát, amivel a Rétköz küzdött az állandó vizesedést, az ingoványosságot, ezért több, úgynevezett levezetőcsatorna épült, amely összegyűjti a nyírvizeket, a nyíri platóról lefolyó vizeket vezeti el, nem engedi befolyni, és ekkor száradt ki a terület, növekszik meg a népességszám” – mondta Szivák Gábor, a kisvárdai Várday István Városi Könyvtár igazgatója az M1 Itthon! vagy című műsorában.
A víz kevesebb lett, a lakóépületek száma azonban megnőtt. A belvízmentesítés sok falut csalt le a magaslatokról. A nyugat-rétközi település érdekessége, hogy határa nem ér véget a Tisza vonalánál: a szántók és legelők átnyúlnak a túlpartra, a Bodrogközig.
Ha a Tiszán nagy a víz, akkor a földekről összegyűjtöttet már nem képes befogadni, ugyanis a belvízcsatorna vízszintje alacsonyabban van, mint amibe bele kellene, hogy folyjon. Az átemelést szivattyúkkal oldották meg. Tiszabercel régi szivattyútelepe 1896-ban kezdte meg a működését, és egészen 1971-ig üzemelt.
Bessenyei György író, filozófus, a magyar felvilágosodás első szakaszának vezető alakja (Fotó: MTI/Reprodukció)
A Tiszától alig kőhajításnyira, egy domb tetejére épült az a kúriaépület, amelyet Bessenyei György mondhatott szülőházának. Az épület ma emlékszobaként és házasságkötő teremként működik.
Kisvárdán fontos szerepet töltött be a zsidóság
Várda több mint 934 év elteltével is emelt fővel emlékszik a Szent Királyra, a főutcáját is róla nevezte el. A mai sétálóutca polgárias arculata és korzózós hangulata a boldog békeidőkben alakult ki. A város egyik legszebb építménye a Várday István Városi Könyvtárnak ad otthont a sétálóutca végén.
A kisvárdai Rétközi Múzeum a régi zsinagóga épületében (Fotó: MTI/Kovács Attila)
A Kisvárdai Zsinagóga nagysága is azt mutatja, hogy a zsidóság fontos szerepet töltött be a nagyközség, a későbbi város életében. A polgárosodásban, a 20. század eleji fellendülésben erősen benne van a kezük, a tehetségük, na és a pénztárcájuk.
„1890-ben a legmagasabb az arányuk, majdnem 33 százalék. Kisvárda a polgárosodását nagy részben a zsidóknak köszönheti, ők lesznek aztán az értelmiség vezető rétegei, fogorvos, mérnök, orvos, gyógyszerész, szinte 90 százalékban közülük kerülnek ki” – hangzott el a műsorban.
Népszámlálási adatok alapján a zsidóság száma a Nagy Háború előtt meghaladta a kétezer-hatszázat a városban, a zsinagóga méreteit is ezzel a számmal lehet magyarázni. Még egy fél évszázad sem telt el, 1946-ban a borzalmak után nyolcszázan ha visszatértek.
Agyagos földből építettek téglát
A Nyírségben és a Rétközben a követ, mint építőanyagot szinte lehetetlen volt beszerezni, így nem maradt más megoldás: az agyagos földből téglát égettek. Ezen a helyen már a honfoglalás előtt is földvár állt, a kővár építéséhez a terület tulajdonosa Várday István kalocsai érsek idejében láttak hozzá. A vár utolsó, harmadik szintjét csak a 16. század végén, a 17. század elején húzták fel.
II. Rákóczi Ferenc lovas szobra (Fotó: MTI/Marjai János)
1703-ban II. Rákóczi Ferenc itt tartotta az első, majd 1710-ben az utolsó hadi seregszemléjét. A vár hanyatlása a 18. században kezdődött. A vár a Nemzeti várprogram keretében teljesen megújul, nemcsak a széthordott bástyákat építik fel ismét, hanem egy modern virtuális látogatóközpontot is kialakítanak majd.
Szabolcs, a faluvá lett város
Szabolcs, a kicsi rétközi falu hatalmas múlttal rendelkezik. Ma mindössze néhány százan lakják, az Árpád-korban viszont megyeszékhely lehetett, hatalmas földvárral. Azóta az emlékeket, a legendákat megőrizte, és most tovább is adja a falu. Szabolcs vezér vára ahhoz képest, hogy több mint ezer esztendős, „jól tartja magát”. A 6–11 méteresre kopott falakat palánkkal és bástyákkal is megerősítették.
A faluvá lett város nemcsak várral, de kúriával is büszkélkedhet. A késő barokk épületben Móricz Zsigmond is vendégeskedett, az itt szerzett élmények hatására írta meg Ebéd című novelláját. A kúria utolsó lakójáról, Mudrány Andrásról a szabolcsi Árpád-kori templomban is megemlékeznek. A fehérre meszelt, román stílusú, fazsindelyes épület mellett Szent László mellszobra látható. A monostort Szűz Mária tiszteletére építették, de csak évszázadokkal később érkeztek és telepedtek le itt a református középbirtokosok.
Alig 15 kilométerre Szabolcstól, Paszabon, Szabolcs megye népművészeti hagyományait dolgozzák fel. Itt a környék összes mintakincsére úgy tekintenek, mint saját gyermekre.
Keskeny nyomtávú vasút dübörgött Dombrádon
Keskeny nyomközű vasút közlekedett Dombrádon. „Dombrád esetében különösen meghatározó volt, mivel kisvasúton keresztül lehetett eljutni eleinte még csak Nyíregyházára. Kisvasúton érkezett a rengeteg tüzépi szén, és a térségben rengeteg cukorrépát termesztettek, tehát több 10 ezer vagon cukorrépát hordtak el innen Nyíregyházára, átrakón keresztül pedig Szerencsre” – mondta Solymosi László nyugalmazott polgármester.
A kisvasúti hálózat egy másik szárnya a Balsai hídon keresztül a bodrogközi kisvasúthoz is kapcsolódott, több tucat rétközi települést és tanyát kötött össze egymással és Nyíregyházával. A fénykorban az óránkét 60 kilométert megtévő motorvonatokat a jóval lassabb dízelszerelvényekre cserélték le. Az utazóközönség ideje lecsökkent, a menetidő megnőtt. „Nem azért, mert a mozdony volt lassú, vagy a kocsi, hanem olyan rengeteg pályahiba volt benne. Ezért is kellett bezárni 2008-ban” – mondta Solymosi László.
Dombrádon a helytörténeti gyűjtemény éppen a kisvasút állomása mellett kapott helyet: bőven van mit megmutatni, hiszen a rétközi kisváros területe már hatezer évvel ezelőtt is lakott volt. Dombrádon a házasságkötő teremben száz évvel ezelőtt készült fényképekből nyílt kiállítás.
Titokban épült egy atombunker
A rétközi mocsárvilág megtanította küzdeni az itt élőket az életben maradásért. A hidegháborús időkben egy szupertitkos atombunkert is építettek Nyíregyházától mintegy 20 kilométerre egy állami gazdaság területére. A védett vezetési pont rengeteg korabeli felszereléssel ma már múzeumként mutatja be, hogy mire nem használták ezt a létesítményt. Sugárkapu a bejáratnál, rejtjelező terem, rádiós szoba, zuhanyzó, konyha, szellőztető gépház, pihenő – gyakorlatok idején mindent úgy használtak, mintha valóban vészhelyzet lenne. A föld alatti bázis kiépítése hatalmas összegeket emésztett fel, körülbelül 39 millió forintba került azokban az időkben, amikor egy átlagfizetés 1000 forint körül lehetett.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
