A Politico legfrissebb, „Class of 2026” névre keresztelt befolyás-rangsora kíméletlen tükröt tart az Európai Unió elé. A listán bekövetkezett drámai átrendeződések – Donald Trump első helye, Donald Tusk teljes eltűnése és a francia elnök mélyrepülése – egyértelműen jelzik: a régi brüsszeli elit elveszítette a fonalat, miközben a patrióta és realista erők átvették a kezdeményezést.
Ha valakinek kétségei lettek volna Európa jelenlegi geopolitikai súlytalanságát illetően, a Politico friss listája minden kérdést eloszlat. A brüsszeli lap éves rangsora, amely elvileg az Európát leginkább formáló személyiségeket listázza, az idén egy olyan politikust tett az első helyre, aki nem is európai.
Az amerikai sokk és a dán modell
A „Class of 2024” listáján még a lengyel Donald Tusk trónolt az élen, mint „Európa legbefolyásosabb embere”, akitől a liberális fősodor a lengyelországi „változás szelét” remélte. Ezzel szemben a most megjelent, „Class of 2026” rangsorban Tusk neve már fel sem merül a fajsúlyos szereplők között.
Az első helyet Donald Trump kapta meg. A Politico indoklása szerint Trump puszta létezése és várható politikája olyan erővel formálja át az öreg kontinenst, amire egyetlen uniós vezető sem képes. Ez a döntés önmagában beismerése az EU bénultságának és kiszolgáltatottságának.
A dobogó második fokára Mette Frederiksen dán miniszterelnök került. Az ő előkelő helyezése jelzi a „progresszív-globalista” erőtér új politikai kísérletét: egy olyan szociáldemokrata modellt, amely felismerte, hogy a kontrollálatlan migráció politikailag fenntarthatatlan, ezért szigorú bevándorláspolitikával próbálja menteni a menthetőt.
A francia összeomlás és a jobboldal előretörése
Talán a legdrámaibb változás a francia politikai elitet érinti. A 2024-es listán Emmanuel Macron még a „Cselekvők” (Doers) kategória előkelő 3. helyén állt, mint „A felszabadított Manu”. Mára a francia elnök befolyása gyakorlatilag elpárolgott: a friss listán egészen a 19. helyig zuhant vissza, és a „Sebzett kakas” gúnynevet aggatták rá.
Ezzel párhuzamosan legnagyobb riválisa, a francia patrióták vezetője, Marine Le Pen soha nem látott magasságokba emelkedett. Míg tavaly még a „Cselekvők” 7. helyén szerénykedett , mostanra az összesített lista 4. helyét foglalta el, közvetlenül Friedrich Merz leendő német kancellár (3. hely) mögött. A Politico ezzel elismeri: a francia politika súlypontja eltolódott, és a Macron-féle liberális álomvilág helyét a nemzeti érdekérvényesítés veszi át.
Putyin előzi az Európai Bizottság elnökét
A lista egyik legkínosabb fricskája az Európai Unió vezetése számára, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök – akit a Politico „A provokátorként” emleget – az 5. helyre került. Ezzel megelőzte magát Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét, aki csak a 7. helyen áll, annak ellenére, hogy tavaly még „A királynőként” hivatkoztak rá.
Ez a sorrend világosan mutatja a brüsszeli szankciós politika kudarcát: az orosz elnök befolyása az európai folyamatokra ma nagyobb, mint az Unió első számú vezetőjéé. A dolog még kínosabb, ha figyelembe vesszük, hogy Brüsszel szerint Putyin háborús bűnös – és ez a háborús bűnös a befolyás-rangsorban maga mögé utasította von der Leyent, Kallast, Keir Starmert és Macront is.
Magyar siker és a háborús héják bukása
Közép-Európa szempontjából is beszédes a lista. Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki tavaly még a „Felforgatók” kategóriában szerepelt , idén az összesített lista 12. helyét szerezte meg. Ami különösen figyelemre méltó: a magyar kormányfő ezzel megelőzte Volodimir Zelenszkijt. Az ukrán elnök, aki 2024-ben még az „Álmodozók” kategória 1. helyén állt , mostanra visszacsúszott a 14. helyre.
Ez a csere hűen tükrözi a háborús lelkesedés apadását és a realista álláspont felértékelődését.
A lista további érdekességei közé tartozik, hogy Mark Rutte NATO-főtitkár a 8. helyre került, akinek fő feladata vélhetően Trump és Európa közötti hídverés lesz. Keir Starmer brit miniszterelnök csak a 10. helyre futott be , ezzel még az olasz miniszterelnök, Giorgia Meloni (9. hely) is megelőzte őt , Manfred Weber, az EPP vezetője pedig csak a 11. helyen áll, éppen csak megelőzve az általa gyűlölt Orbán Viktort.
Különösen beszédes a hiányzók névsora. A tavaly még az egekbe magasztalt Donald Tusk idén már fel sem került a listára. A magyar ellenzék (no, meg Manfred Weber) reménysége, Magyar Péter szintúgy lemaradt.
Kiesett a pixisből Andrij Jermak, Zelenszkij jobbkeze, aki tavaly még a 4. legbefolyásosabb „Cselekvő” volt, de a korrupciós botrányok és a kijevi vezetés körüli bizonytalanságok elkoptatták a nimbuszát. Nem fért fel a rangsorra a háborús héja Petr Pavel cseh államfő sem, aki tavaly még az „Álmodozók” között szerepelt , és „hiányzik” Maroš Šefčovič is, a Bizottság korábbi „Mr. Fix It”-je, a globalista körök egyik megoldóembere.
A Politico 2026-os listája egyértelmű látlelet: az ideológiai alapú, liberális brüsszeli vezetés elvesztette a kontrollt. A hatalom azok kezébe vándorol, akik vagy kívülről gyakorolnak nyomást a kontinensre (Trump, Putyin), vagy belülről kínálnak a fősodortól eltérő, karakteres alternatívát (Le Pen, Meloni, Orbán). Európa térképe átrajzolódott, és a régi elitnek már csak a statisztaszerep jutott.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
