Nyitókép: Körkép.sk
Idén is sikeresnek bizonyult az óriási embertömegeket vonzó komáromi András-napi vásár, amely november 15 – 17. között került megrendezésre, a várfal melletti nagy autóparkoló területén, a Lipót-kapu (németül Leopold) közelében.
A ’89-es rendszerváltás idejétől újra-hagyományozódott, második fénykorát élő vásár már közel egy évtizede a városi hivatal égisze alatt valósul meg, a várfal mentén, az ikonikus, történelmi jelentőségű komáromi Kőszűz vigyázó szemei alatt. E tágas tér minden szempontból kiváló helyszínnek bizonyul a nagyméretű esemény lebonyolítására.
A helyszín nagyságát, valamint az árusok és vásárlók számát illetően a legnagyobb komáromi rendezvényként tekinthetünk rá, ahová az emberek szívesen kimennek, még ha nagyobb vásárlást nem is terveznek. Sokan a különleges hangulatért indulnak el; nézelődni a színes forgatagban, ismerősökkel beszélgetni, egy jó ételt, italt elfogyasztani, barátokkal szórakozni… Aztán, ha mégis akad valami apró vásárfia, az meg külön öröm.
Bár kimondottan hűvös, de ragyogó napfényes idő kísérte végig szombat és vasárnap a vásár idejét, ami fokozta az emberek kedvét, hogy kimozduljanak, s végül azon kapják magukat, hogy a Városi Művelődési Központtól már egy végtelen, menetoszloppá fölfejlődött tömegben hömpölyögnek a vásár irányába. E látvány alapján állíthatjuk, hogy a komáromi András-napi vásárba minden bizonnyal sokezer ember kilátogatott.
A komáromi nagyvásár legkevesebb 279 évre tekint vissza, kiindulva onnét, hogy a helységet 1745-ben Mária Terézia szabad királyi várossá nyilvánította, ami által vásártartási jogot nyert. Ennek alapján úgy számoljuk, jövőre Komárom városa a vásártartás jogának 280. évfordulójával büszkélkedhet majd.
A háromnapos rendezvényen regiment árus kínálta portékáját, közülük sokan a határon túlról indultak el Komáromba. A környező régiókon kívül sok eladó érkezett Szlovákia északi részéről, Zsolnáról, Liptóból, Késmárkról, a keleti végekről, Kassán túlról, talán Ukrajnából is, de Csehország távolibb tájairól szintén, így például České Budejovice környékéről, sőt, Lengyelországból is. A magyar ajkú eladók jelentős részét a helyiek és a magyarországiak (például Mezőkövesd) mellett az Erdélyből érkezők tették ki, Kalotaszegről, Kézdivásárhelyről, Csíkszeredából.
A vásárlók közül sokan a szükséges téli ruházat bebiztosítására összpontosítottak, vagy éppen a közelgő karácsonyra gondoltak, igyekezve bebiztosítani a család, a barátok számára az ajándékokat, hiszen a számos finom kelme, a csecse-becsék, az illatszerek, az édességek, a konyhai eszközök garmada kínálta magát, akár ilyen célzattal is. A vásári standokon láthattunk csodaszép erdélyi – kalotaszegi – szőttes és varrottas terítőket, színes szőnyegeket, szebbnél-szebb télikabátokat, sálakat, kesztyűket, sapkákat, meleg házi-papucsokat, gyönyörű fonott kosarakat, porcelánt, kerámiát, regiment gyermekjátékot.
Ismét megcsodálhattuk Ambrus Attila egyedi készítésű kerámiáit is, és elgondolkozhattunk a nagy betűkkel közétett, nem mindennapi életének jelmondatán: „Bármit csinálsz, azt csináld jól.”
Nem volt hiány ételből és italból sem, regiment vendéglátó egység kínálta a legkülönfélébb menüt, vadat és halat, s mi jó falat; szem-szájnak ingere mindez megtalálható volt a vásárban. És volt magyar kemencés lepény, szlovák juhtúró, erdélyi kürtöskalács, lengyel krówka cukorka, színes-díszes tükrös morva mézeskalács.
Fogyaszthattunk hideg és meleg italokat, kinek-kinek igénye szerint, kóstolgathattunk magyar borokat és pálinkákat, régiónkban készített gyógynövényes elixíreket, gyümölcsborokat. A csalogató illatok, a friss levegő hatására sokan éppen az evés-ivást helyezték előtérbe, hiszen a kinti lacikonyhás finomságok másmilyenek, mint az otthoni, vagy vendéglői étel; a természet-közeli környezetben, a várfal mentén, a múlt kézzel fogható közelségében elfogyasztott ételhez különleges hangulat is kapcsolódik.
Szép számmal voltak olyanok is, főként fiatalok, akik a szórakoztató attrakciókat keresték, az égbe röpítő körhinták, hullámvasutak adrenalin-fokozó élményét. Aztán voltak színes ruhába öltözött bohócok is, a helyszínen alkotó tájképfestők, utcazenészek – andalító dallamokkal. Mindezt egybevéve, az András-napi vásár egy hatalmas népünnepély élményét adta.
A vásári sokadalom a KOMVaK vállalat sátrára is felfigyelhetett, és ha a nézelődők érdeklődéssel fordultak feléjük, egy jó meleg teával, kávéval is megkínálták. Mellettük a Selye János Egyetem sátra állt; ők apró ajándéktárgyakat adományozva propagálták az egyetem tevékenységét, ami dicséretes, hiszen a sokezer, részben fiatal járókelő akár itt is tájékozódhatott a különböző képzési lehetőségekről. Mivel az egyetem konferenciaközpontja a vásár területének közelségében helyezkedik el, maga a szép, történelmi környezet is vonzerő lehet a fiatalok számára.
Mindent összevetve a komáromi nagyvásár hangulatos, hasznos, hűvös és nagyszerű volt.
Buday Mária
A képek a szerző felvételei
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
