Sajátos módon Bulgáriában nem a kommunisták csinálták a legtöbb helynév-átnevezést.
Persze kommunista átnevezések is voltak. Ezek egy része még a kommunista rendszer alatt vissza lett csinálva. Várna neve 1949-1956 között Sztálin volt, Sumen neve 1950-1965 között Kolarovgrad volt (Vaszil Kolarov 1949-1950 között kormányfő volt, előtte Dimitrov egyik helyettese a Kominternben).
Pár név csak a kommunista rendszer után lett visszacsinálva.
S volt ami meg lett hagyva, mert az elnevezést már megszokta a lakosság, s az értelmezhető volt a névadó személytől függetlenül is. Macedónia bulgáriai részének legnagyobb városa máig Blagoevgrad – 1950-ben kapta ezt a nevet, a bolgár kommunista párt alapítójának, Dimitar Blagoevnek a tiszteletére. Azonban a „Blagoev” név jelentése „Blago fia”, ill. melléknév a Blago/Blagoj névből, ami egy abszolút keresztény név, jelentése „jó, kellemes, lágy”, eredete a Biblia szláv fordítása: amikor az angyal közli a hírt Szűz Máriával, hogy terhes és meg fogja szülni a Megváltót, ennek neve egyházi szlávul Благовѣ́щенїе – azaz szó szerint „kellemes hír átadása”, a latin neve: Annuntiatio Domini. Szóval mivel a bolgár kommunista pártot egy ilyen szép bibliai nevű ember alapította, máig így hívják a várost.
Hasonló Dimitrovgrad esete, mely nem átnevezés, hanem új alapítás. Természetesen Georgi Dimitrov tiszteletére. De a Dimitrov név a Dimitar név jelzős verziója, magyarul „Demeter”, ez pedig Bulgáriában a leggyakoribb 5 férfinév egyike. Szóval a város neve nem kell, hogy Dimitrovra emlékeztessen feltétlenül, végülis mintha magyarul „Demetervárad” vagy valami hasonló lenne.
Ráadásul a bolgár rendszerváltozáskor azt a vicceset is meglépte a helyi önkormányzat, hogy a város hivatalos ünnepét áthelyezte Georgi Dimitrov születésnapjáról – június 18. – október 26-ra, Szent Demeter napjára, arra hivatkozva, hogy a városban van egy XIX. századi templom Szent Demeterről elnevezve.
Ilyen trükkös dolgokat egyébként Magyarországon is csináltak. Laktam olyan helyen Budapesten, melynek közelében egy Pákozdi nevű hős ÁVH-sról volt elnevezve az utca, aki 1956-ben elhunyt az ellenforradalom elleni harcban, emléktáblája is volt – aztán 1989-ben egyszerűen levették az emléktáblát, s immár Pákozd település nevét viselte onnantól az utca, azaz maradt Pákozdi utca.
De Bulgáriában az igazi átnevezés hullám 1934-ben volt, a második bolgár katonai puccs után.
Korábban is voltak persze kisebb hullámok. Amikor az ország felszabadult a török uralom alól, természetesen mindenhol ahol volt bolgár névváltozat, ott az lett a hivatalos az addigi török név helyett, de ahol bolgár név nem volt, ott maradt a török. Pl. így lett Rusze a korábbi Ruscsuk – mai török írással: Rusçuk – helyett.
Alapvetően a török időkben a szokás az volt, hogy etnikai keverés csak a városokban volt, de ott is voltak etnikailag szeperált negyedek, míg a falvak inkább homogének voltak, azaz a beköltöző törökök jellemzően új falvakat alapítottak, persze török névvel, míg a bolgár falvak maradtak bolgárak, legfeljebb csak a hatóság képviselői jelentek meg ott. Új falvak esetében azok persze török nevet kaptak minden esetben, a lakosság etnikai összetételétől függetlenül.
Az átlagos helyzet az volt, hogy a török falvakban csak az ország felszabadulásakor lett bolgár lakosság. Ennek oka, hogy a felszabadítás során a török lakosság kb. fele el lett üldözve, ill. önként elmenekült, s helyükre bolgárok települtek be.
A felszabadulás után azonnal felmerült a probléma megoldásának igénye: miért maradjanak az országban török helynevek. Az első átnevezési hullám a XIX. sz. 90-es éveiben volt. Az egyik dédapám pl. a Veliko Tarnovo megyei Sztrazsica járásban született Vinograd faluban 1897-ben – ha 1 évvel korábban születt volna, akor még Kılıçlariban született volna, az eredetileg török falu 1896-ban kapott új nevet, teljesen új nevet, melynek semmi köze az eredetihez: a Kılıçlari az kb. „Kardfalva” vagy „Kardos”, a Vinograd meg kb. „Szőlős”.
Aztán volt még egy átnevezési hullám az I. vh. előtti években. Ekkor 300 településnév lett bolgárosítva.
De a nagy ugrás 1934-ben volt. Ekkor a kormányzat elhatározta: minden török nevet el kell törölni, kivéve azokat, melyek már nagyon rögzültek a használatban. Végül összesen 1800 település kapott új nevet, köztük 14 város, Bulgária településeinek kb. a harmada új nevet kapott ekkor. A török neveken kívül sok görög helységnév is meg lett változtatva.
Alapvetően a következő módszerek lettek alkalmazva:
- az eredeti török név pontos fordítása, ha a névnek volt jelentése és az nem számított „problémásnak”, pl. Ayvacık (= kb. „Birsalmás”) névből lett Djulevo (jelentése ugyanaz),
- az eredeti török név hangutánzása, nem véve figyelembe a jelentését, pl. Hasani (a Haszan névből, azaz „Haszanfalva”) Jaszeni (= „Kőrisfalva”) lett,
- ahol az előbbi 2 egyike se működött, ott teljesen új nevek születtek (ilyen alig az átnevezések ötöde volt), jellemzően keresztény szentek, bolgár hősök, történelmi események, a bolgár felszabításban részt vett idegen hősök neve, néha tárgyak neve is, pl. Sztoletovo (= kb. „Sztoletov-falva”), Nyikolaj Sztoletov orosz tábornokra emlékezve, aki egyik vezetője volt az orosz hadseregnek a felszabadítás során.
A 1934-es átnevezési hullám eredményeinek 90 %-a máig él, azaz abszolút sikeresnek mondható.
A folyamat egyébként máig megy, de immár kisebb szinten, azaz pl. dombok, patakok, településrészek neve esetében.
Ami érdekes, van pár nagyon kiemelkedő név, mely egyértelműen török szó, mégis kedvelt a nagyközönség által, így az ezekre irányuló elnevezési tervek rendre elbuknak. Egyik Bulgária és Balkán legmagasabb hegycsúcsa, a Muszala-csúcs („Musz Allah” – út Istenhez). S persze a fő ilyen név maga a „Balkán” szó, török jelentése „erdős hegyek”. A modern bolgárban a Balkán szó kizárólagosan csak a félszigetre használatos, a hegységre nem: ott a „Balkán” megnevezéssel párhuzamosan van használatban a „Sztara planina” (= Öreg hegység) és még – bár ez ma már archaikus – a Hemusz név is, ez az ógörög Haimosz szláv változata, így nevezték a hegységet az ógörögök.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
