Embertől emberig – történetek és érdekességek a jószolgálati tevékenységekről címmel tartott vetített képes előadást Écsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazgatója szeptember 30-án délután, a veszprémi Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) harmadik napján az érseki palotában.
Gábor atya, mielőtt rövid áttekintést adott a karitász történetéről, kiemelte: a szó maga szeretetet jelent. A Katolikus Karitász a Magyar Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezete Magyarországon, amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) hozott létre. Bár a püspöki konferenciához tartozik a Katolikus Szeretetszolgálat is, két különböző szervezetről van szó, mutatott rá. A Katolikus Szeretetszolgálat ugyanis a Katolikus Egyház intézményeit működteti, idősotthonokat, fogyatékkal vagy demenciával élők otthonát. A Katolikus Karitásznak pedig az a küldetése, hogy az Egyház hivatalos szervezeteként összefogja, koordinálja az egyházmegyei központokat, amelyeket már minden egyházmegyében létrehoztak. Ezek fűzik össze a plébániai karitászközpontokat. A karitász küldetése szentírási alapokra épül: az irgalmasság lelki, testi cselekedeteire.
A karitász története szinte az ősegyházig visszamegy, az apostolok idejében kialakult már az a hagyomány, hogy az adományokat a szentmisére vitték. A diakónus feladata volt, hogy megszervezze ezek eljuttatását a rászorulókhoz. Az Egyház történetében sok szerzetes és világi végezte magas fokon ezt a szolgálatot, így például Árpád-házi Szent Erzsébet, aki nem véletlenül lett a karitász védőszentje. Szervezett módon Németországból indult el a karitász megszervezése, és Lorenz Werthmann alkotta meg a karitász világszerte ismert jelét, amely a szeretet lángját jelképezi. A Caritas szó mellett Szent Pál apostolnak a galatákhoz írt szavai állnak: „Tegyetek jót mindenkivel!”
Magyarországon a 20. századtól kezdve fáradoztak többek a karitász megszervezésén, az első közülük Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök volt. Serédi Jusztinián esztergomi bíboros, hercegprímás aztán 1931-ben bízta meg Mihalovics Zsigmond budapesti plébánost a magyarországi Katolikus Karitász megalapításával. Trianon után és a nagy gazdasági világválság kellős közepén olyan súlyos helyzet alakult ki, olyannyira sokan zuhantak mélyszegénységbe, hogy különösen fontos volt az, hogy az Egyház is odafigyeljen a nélkülözőkre. 1945 után, a kommunista hatalom évtizedeiben hivatalosan megszűnt a karitász tevékenysége, bár kisebb közösségekben, plébániákon tovább működött, de ha tevékenységére fény derült, annak komoly következményei voltak.
A rendszerváltozást követően a magyar püspöki kar 1991-ben létrehozta a Magyar Karitászt, aminek nevét később Katolikus Karitászra változtatta. A Caritas világszervezet: hat kontinensen, 175 országban van jelen, 24 millió embernek nyújt segítséget. Önkénteseinek száma 625 ezer, a munkatársaké 400 ezer. A Caritas legfőbb vezetője Ferenc pápa, a Nemzetközi Karitász élén Luis Antonio Tagle Fülöp-szigeteki bíboros áll, az európai szervezet elnöke Michel Landau osztrák katolikus pap. A hazai Katolikus Karitász elnöke Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, országos igazgatója Écsy Gábor.
Gábor atya ismertette a szervezet felépítését: a Katolikus Karitász legkisebb egysége a plébániai karitászcsoport, ezeket az egyházmegyei központok fogják össze, koordinálják. Tizenhat egyházmegyei központ van, őket az országos központ fogja össze. Rendszeresen, havonta tartanak egyházmegyei, igazgatói megbeszéléseket, üléseket, ezeken aktuális témák kerülnek terítékre, valamint megtárgyalják azokat a programokat, amelyekben az egyházmegyei karitászok részt vehetnek. A plébániai karitászcsoportok száma évről évre nő. A Katolikus Karitász alkalmazottainak száma jelenleg háromszáz, az önkénteseké majdnem tízezer.
A Katolikus Karitász fő tevékenységei: idősek és betegek ellátása, családok segítése, fogyatékkal élőkkel való foglalkozás, törődés a hajléktalanokkal, a szenvedélybetegekkel; segítségnyújtás a hátrányos helyzetű kisebbségeknek, valamint a menekülteknek és az üldözött keresztényeknek; segítség a természeti katasztrófák áldozatainak.
A Katolikus Karitász igazgatója hosszan részletezte mindennapi munkájukat, mely során igyekeznek levenni a terhet a nehéz helyzetben lévő családok válláról, nyáron táboroztatják a gyerekeket, iskolakezdési támogatást adnak a családoknak, húsvétkor, karácsonykor nagy akciókat szerveznek. Azoknak, akik krízishelyzetben vannak, különböző programokkal segítenek. A szenvedélybetegeket illetően a karitászon belül működik a RÉV, a szenvedélybetegeket segítő hálózat; ez nincs minden egyházmegyében, nyolc intézmény található országszerte. Aki azonban nem akar szabadulni a szenvedélyétől, azon sajnos nem lehet segíteni, tette hozzá. Támogatja a karitász a háromszáz legszegényebb településen élőket is, jelenleg az Ormánságban van jelen, tizenegy úgynevezett jelenlét ponton. Segítségük főleg a gyerekekre irányul, őket kívánják valamilyen módon kiemelni abból az életformából, amelyben élnek. Ez hosszabb ideig tartó kíséréssel valósítható meg, világított rá.
Gábor atya hangsúlyozta, küldetésüket a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a hívők együttes segítségével tudják végezni.
Az országos igazgató elmesélt néhány történetet is. Felidézte a 2010-es borsodi árvizet, amikor közel háromszáz ház rongálódott meg súlyosan, köztük voltak olyan otthonok is, amiket teljesen újjá kellett építeni a karitász közreműködésével. Előfordult az is, hogy elfogyott az emberek türelme. Így néhány felsőzsolcai lakos elment az egri érsekhez, és bepanaszolták őket, hogy milyen régóta várnak a karitászra, nem hozzák az építőanyagot. Ezt a magánakciót a karitásznál nem tudták. Amikor aztán az egyik panaszkodó néni visszament, ott voltak az udvarán a karitász emberei, segédkeztek a háza újjáépítésében. Akkor ő alaposan elszégyellte magát, és bocsánatot kért, amiért abba a kézbe harapott bele, ami neki a kenyeret adja.
A 2010-es, kolontári és devecseri vörösiszap-katasztrófánál másfél évig jelen volt a Katolikus Karitász, rengeteg támogatás érkezett hozzájuk a többi segélyszervezeten keresztül is. Ebben az esetben nagyon fontos volt, hogy csak olyanok kapják meg az adományokat, akik valóban rászorulnak erre, voltak ugyanis olyanok a területen, akik annyira nem szorultak rá, mégsem voltak megelégedve azzal, hogy csak annyit kaptak, amennyit. Közülük voltak, akik visszaéltek a karitász nevével, pecsétes papírral járták a házakat, melyen az a felirat állt: karit-ász. Az is előfordult, hogy amikor az adománykiosztásnál a rászorulók meglátták az autót, odarohantak hozzájuk, és a segélyszervezet munkatársai csak lassítva tudták kiosztani az adományt, mert ha megálltak volna, megrohanják őket.
Écsy Gábor atya végezetül felidézte, hogy Ferenc pápa áprilisban a karitászos munkatársakkal is találkozott, elárulta, ez nagy erőt adott nekik, amiből meríteni tudnak a jövőt illetően is.
Szerző: Bodnár Dániel
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
