«”Július 19-én, pénteken reggel mintegy száznyolcvan fős zarándokcsoport indult útnak Beregsurányból: kárpátaljai magyarok és lelkivezetőik, parókusaik huszonnégy településről; később további gyalogos zarándokok csatlakoztak hozzájuk. Július 20-án, Illés próféta ünnepén érkeztek Máriapócsra. Vasárnap ünnepi Szent Liturgián vettek részt, amelyet Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök vezetett.
A zarándokok közül sokan nem először vállalkoznak erre a hatvannégy kilométerre a határ és Máriapócs között. Sokan pirkadat előtt keltek útra, hogy a határnál lehessenek induláskor.
A Beregsurányból induló zarándokcsoport a péntek estét Nyírmadán töltötte.
Másnap további zarándokok csatlakoztak hozzájuk – a kora délutáni órákban többek között Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök is.
Máriapócs határában Mosolygó Péter kegyhelyigazgató köszöntötte az immár kétszáz főre növekedett zarándokközösséget.
A kárpátaljai magyarok elé általában egy, a településtábla előtti kereszthez vonulnak ki a kegyhelyről, de most a vártnál hamarabb érkeztek a találkozó helyre a zarándokok, akik között sok volt a fiatal.
Erre reflektált köszöntőjében Mosolygó Péter atya, akinek Péter és János apostoloknak a feltámadotthoz való futása jutott eszébe a szituáció kapcsán: Péter apostolhoz önmagát hasonlítva, Jánoshoz, a fiatalabbhoz az ifjú zarándokokat, akik sietnek Krisztus felé.
„Bár most nem egy irányból érkeztünk, de a föltámadt Krisztust tapasztaljuk meg, ahogy a két tanítvány is szembesült a föltámadás jelével. Itt most a zarándokok hordozzák a föltámadt Krisztust, és ők tesznek tanúságot róla.” A kegyhelyigazgató azt kívánta nekik, hogy „a Szűzanya oltalmával, kegyelmével töltekezve továbbra is hordozzák a föltámadt Krisztust és vigyék haza.”
A napközbeni megállók és elmélkedések után délután öt óra előtt a Szűzanya elé térdeltek a kegytemplomban.
A közös imádságot követően Szocska Ábel püspök is szólt a zarándokokhoz: „Megtöltöttük ezt a templomot, de sokkal többen vagyunk itt, mert velünk vannak szeretteink, és azok, akik imádságainkat kérték, vagy akiknek megígértük, hogy imádkozunk értük.”
„Sokkal több mindent hoztunk magunkkal, mint ami a hátizsákunkba belefér: elhoztuk azokat a kéréseket, amelyeket megfogalmaztunk, elhoztuk örömeinket, bánatainkat. Nem maradt más hátra, minthogy letegyük a Szűzanya lábához azokat” – mondta a nyíregyházi főpásztor.
Azt kívánta a zarándokoknak, hogy töltekezzek, és a Szűzanya járjon közbe értük Krisztusnál, meghallgatva szívük imádságát.
A délután és az est folyamán Szent Liturgián és Akathisztoszon vehettek részt a kárpátaljai magyarok zarándokok.
Július 21-én, vasárnap Levcsenkó Dávid kisvárdai kisegítő lelkész tartott katekézist.
Ezt követte az ünnepi Szent Liturgia, Szocska Ábel püspök vezetésével és kárpátaljai lelkipásztorok, valamint magyarországi paptestvérek koncelebrálásával.
Jelen volt többek között Gánicz Endre, a Nyíregyházi Egyházmegye főhelynöke, és Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye magyar ajkú hívekért felelős helynöke.
A nyíregyházi megyéspüspök prédikációját a 75. zsoltár szavaival kezdte: „Tegyetek fogadalmat, és teljesítsétek azt a mi Urunknak, Istenünknek!” Szocska Ábel örömét fejezte ki, hogy vannak istenfélő emberek, akik fogadalmat tesznek, és meg is tartják azt, ahogyan a héten útnak induló zarándokok – a 22+ fiatal zarándokai és Kárpátaljáról a Beregszászi Esperesi Kerület a hívei.
Máriapócsra sokan zarándokoltak már és tettek fogadalmat – fogalmazott a nyíregyházi megyéspüspök. – Betértek ide asszonyok, gyermekáldásra várók és valamely fogadalmat tettek; férfiak, hogy káros szenvedélyektől szabaduljanak; házastársak, hogy hűségüket megerősítsék; olyanok, akik a modern kor szenvedélyeinek a rabjai. „Fogadalmat tettek, mert nem elég csak eldönteni, elhatározni, hanem azt időről időre meg lehet erősíteni fogadalommal, s ez az Úristen színe előtt is kedves” – utalt újra a zsoltár szavaira a főpásztor.
„A 22+ útonlevők zarándoklata idén olyan mottóval indult útnak – »Hűségben és reménységben – amely kifejezi zarándoklatunk és hűségeskünk, s az Isten iránti szeretünk, amelyet meg kell tartani minden körülmények között, akkor is, amikor nehézségekkel állunk szemben, vagy amikor jól megy a sorunk. Hűségesnek kell maradnunk. Ha hűségesek maradunk, akkor reménykedhetünk Isten gondoskodó, szerető, áldó kegyelmében.
A hallgatókhoz intézett kérdésre, vajon tettek-e már fogadalmat, és teljesítették-e, Szocska Ábel a maga személyes életéből hozott egy példát: „Az első ígéret, melyet tettem, személyes, emlékezetes és mélyen érint: súlyosan beteg édesanyám a betegség által megtörten nézte, hogyan játszom. Odahívott magához, és megkérdezte: »ugye megígéred, hogy mindig jó kisfiú maradsz?« Hosszú évekkel később, mikor első ízben álltam a kegyoltár előtt, hasított belém ez az ígéretem. Ott ismét az édesanyai hangokat hallottam: ugye jó kisfiú leszel? De töredelmesen be kellett vallanom a Szűzanyának, hogy nem tudtam és nem tudok mindig jó fiú lenni. Pedig milyen jó lenne!” – fogalmazott a püspök. Majd így folytatta: később szerzetesi fogadalmat tett a kegyoltár előtt. Újabb ígéretet, hogy jó gyermeke lesz az Atyának.
Illés prófétának mint Isten választott emberének nem volt szüksége arra, hogy fogadalmat tegyen, mert ő mindig hűséges volt és maradt. Amikor Isten meghív valamire és fogadalmat teszünk, utána mindig megpróbáltatás következik. De ha hűségesek maradunk, érezhető az Isten gondoskodó kegyelme – emelte ki a főpásztor, hozzáfűzve: mindkét zarándoklatba bekapcsolódva megtapasztalta és látta a megpróbáltatásokat: a hőséget, a hólyagokat, az út terhét, vagy az elutasítást. Tudatosítanunk kell, hogy nem embereknek, hanem az Istennek teszünk fogadalmat – hangsúlyozta Szocska Ábel püspök.
Arra hívta a jelenlévőket, hogy tegyenek fogadalmat: hogy hűségesek lesznek; hogy tisztelni fogják a pócsi Szűzanyát; hogy nem hagyják el a görögkatolikus egyházat.
A főpásztor arra buzdította a fiatalokat, tegyenek fogadalmat, hogy jó példával járnak elől szüleik előtt; hogy az Istent szeretni fogják: s az Isten megáldja őket, ha teljesítik azt. „Tegyetek fogadalmat, és áldott lesz az életetek” – zárta prédikációját Szocska Ábel püspök.
A liturgia végén a nyíregyházi megyéspüspök megköszönte a kárpátaljai, valamint a 22+ zarándoklatok szervezőinek a munkát. Csirpák József atya pedig a fogadtatásést és a tanításért mondott köszönetet.
A vasárnapi Szent Liturgia egyúttal a kárpátaljai magyarok találkozójaként is várta a híveket, zarándokokat: a Magyarországon tartózkodó, élő és Kárpátaljáról most ide zarándoklók – akár családon belül is megosztva – most, mint korábban is, többször a háború kitörése óta, lehetőséget kaptak a találkozásra, családegyesítésre.
A szertartás végén a nyíregyházi megyéspüspök megáldotta a kegytárgyakat és szenteltvízzel hintette meg a jelenlévőket.
A zarándoklatról és a máriapócsi imádságos találkozóról további képgaléria látható ITT.
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
