A hétvégén több időközi választást tartottak az országban, a legjelentősebb nyilván a mohácsi volt, ahol mind polgármestert, mind egyéni képviselőjelölteket választottak, a Mi Hazánk polgármesterjelöltjével, Bernáth Csillával portálunk is készített interjút. Hogy mit lehet írni a voksolás után? Lássuk.
Nem született nagy meglepetés, fideszes győzelem a balliberális oldal jelöltje felett, az ellen a Csorba Ferenc ellen, kinek ráfért a képére, hogy a tavalyi botrányosan „megnyert” választás után újra elinduljon, de így is 40 százalékot kapott (számszerűleg többen szavaztak rá, mint tavaly ősszel, ellenfele, a győztes Pávkovics Gábor nagyjából 56 százalékot zsebelt be. Minket azonban ezek másodsorban érdekelnek.
A radikális jobboldalnak, vagy nevezhetjük nemzeti radikális oldalnak, a legfőbb ellenfele a látszat ellenére nem az, hogy a Fidesz van kormányon, és „nemzeti retorikával” kifogja a szelet a vitorlájából, holott nyilván ez is jelentőségteljes körülmény, de erre most nincs hatásunk. Van azonban valami, amire igenis van. Az, hogy mi magunk mit gondolunk, hogyan cselekszünk. Lépten-nyomon szembejön az érvelés: „a radikálisoknak elvették a hitét, azt lépésről lépésre, apránként kell újra felépíteni.” Nos, igen, ez tökéletesen így van. De ezt a hitet nem mások fogják újra lángra lobbantani, ezt csak mi tudjuk, mert egy közösség vagyunk. És ez a folyamat már elindult és sikereket is aratott! Ennek nyilvánvalóan pártpolitikai képlete a Mi Hazánk Mozgalom, amelyre hosszú és tartós küzdelem vár, de jó hosszútávfutóként kell tekintenünk az előttünk álló küzdelmes évekre.
Ennek volt egy állomása Mohács. Nem gondolom erőltettetnek kimondani, egy-egy tégla elhelyezésre került az újjáépülő és erősödő nemzeti ellenállás falába. Mohácson a választók közel 4 százaléka szavazott a Mi Hazánk listájára, Karcagon, merthogy nem csupán Mohácson voltak választások, ennél is jobb, 4,54 százalékot kapott a Mi Hazánk jelöltje, Tóth Csaba. Ellenfeleink óriási túlerőben voltak, Mohácson pedig még a cigány önkormányzat épületében is ételcsomagot osztogattak a Fidesz plakátjai alatt. Ha a számszerűleg nézzük, akkor még szembetűnőbb az előrelépés: 47 százalékkal többen szavaztak a Mi Hazánk listájára Mohácson, mint a 2019-es EP-választáson.
Lehet legyinteni, hogy ez még „mindig csak 3-4 százalékot ér”, de ne tegyük. Ez egy közbülső állomás. Mert annyi már minden bizonnyal és érvényesen kijelenthető, több mint 2 évvel a Mi Hazánk ásotthalmi zászlóbontása után, nem szalmaláng jellegű fellobbanás volt mindez, s ennek a világnézeti, politikai közösségnek újra van stabil pártpolitikai képlete, melynél már nem az a kérdés, vajon megmarad-e a palettán, hanem, hogy mikor lépi át a parlamenti küszöböt, és lesz a mérleg nyelve a törvényhozásban. Ami döntő fontosságú hazánk jövőjének szempontjából. Kitartó, kemény és szívós, következetes, elvhű nemzetépítő munkával menni előre, mindig csak előre, értékelni az apróbbnak tűnő sikereket, és így el fog jönni 2022-ben.
Ehhez a munkához idézem meg a 19. és 20. század egyik legnagyobb magyarjának szellemiségét, Prohászka Ottokárét, ki azt mondta:
Aki morzsákkal beérni nem tudja, és egy kardért mindenről lemondani nem tud, annak nincs missziója az igazságnak szolgálatára!
Úgy legyen, fel a győzelemre!
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
